Erdélyország
Erdélyország kincses földje
Itt laknak a hős székelyek.
Itt őrködnek és vigyáznak
Hosszú évszázadok óta.
Égbenyúló hegyek alatt
Vannak a kis székely falvak.
Látsz galambdúcos kapukat,
Fehérre meszelt házakat.
Csaba királyfi hős népe
Lakja ezt a szép vidéket.
Szép és gazdag múltú nép ez,
Magyarságát megőrizte.
Szokását, népviseletét
Híven őrzi a székely nép.
Furfangos észjárása van
A magyar székely góbénak.
Zúg Erdélyben a Nemere
A székelyföld őszi szele.
Bűbájos Szent Anna-tóról
Sok ősi székely mese szól.
A Kárpátok koszorúja
És az Alföld határolja.
A múlt dicső emlékeit
Erdélyország híven őrzi.
Már egy ezredév óta
Bástyája volt az országnak,
A háborúk nagyon sokszor
Feldúlták ezt az országot.
A sok csapást kiheverte
Erdély székely magyar népe.
Keményöklű vitéz nép ez,
A sok csapás megedzette.
Sokszor lesújtott már e kéz
Veszély fenyegette Erdélyt.
A kihullott székely vérért
Kár volt minden egy cseppjéért.
Kárpátok hegyvidéke
Ölében a szép fenyvesek.
A kis hegyi patakokból
Lesznek a hatalmas folyók.
Természeti kincsekben
Nagyon gazdag vidék ez,
A föld mélyén, a bányákban
Van arany, ezüst és vas.
Ezt a gazdag, szép országot
Irigyelték az oláhok.
Mint vad hegyi pásztorok
Elözönlék az országot.
A székely nép folyton fogyott,
Az oláh meg szaporodott.
Így románosodott Erdély,
S övék lett e kincses vidék.
A múlt háború után
Húsz évig bitorolták,
A bécsi döntés folytán,
A mienk lett Erdélyország.
Erdélyországnak egy részét
Megszállta a magyar honvéd.
A poros csizmája nyomát
Belepte a sok-sok virág.
A húsz évi rabság után
Énekelhette himnuszát.
A visszatért erdélyi rész
Örömmel zengte énekét.
Már azt hittük, nem lesz vége
Ez örök szép szövetségnek.
Ámde a sors vaskeze
Másként intézte ezt el.
Újból megint csatér lett
Erdély ősi dicső földje,
Az orosz és oláh hadak
Itt megint mindent szétdúltak.
E szép vidék romba döntve
Bosszúért kiált az égre.
Hogy a magyarok Istene
A pusztulást torolja meg.
Torolja meg, hogy ne legyen
Nyugta az oláh pribéknek.
Megállj, megállj vad oláh,
Széttép még a magyarság.
A kicsi székely falvakban
Ára lesz a magyar szónak.
Oláh bocskor járja Erdélyt,
A vérrel megszentelt rögét.
Ez az idő újból eljön,
Erős lesz a magyar ököl,
Ütni fog majd tiközétek,
Elszaladtok Bukarestbe.
A székely magyarok imája
Nem száll Istenhez hiába.
Majd ti újból visszatértek
Az anyaország kebelébe.
Neuburg a. Donau, 1945. szept. 24-én
Janinak
Szüleidnek örömére
Adott téged a jó Isten.
Fáját a kicsi bölcsődnek
Erdély havasa nevelte.
Ahol a te bölcsőd ringott,
Mindig oda visszavágyol.
Bármerre vitt a sors keze,
A sok emlék él szívedben.
Sok kedves emlék fűz ide
Ahol játszottál mint gyermek.
Ismerősöd fű, fa, virág,
Visszavár e szép kedves táj.
Erdély bérce, hegyvidéke
Mind-mind ismerős ez néked
Boldog idők, szép emlékek
Élted útján elkísérnek.
Te az oláh éra alatt
Nevelődtél fel ifjúnak.
Édesapád kemény keze
Nyilat faragott belőled.
A magyar hazának nevelt,
Tebelőled is honvéd lett.
Szülői házat elhagytad,
Jó apádat és anyádat.
Barátom, az ereidben
Ősi székely vér csörgedez.
Merre jártál, sok lányszívet
Dobogtattál meg hevesen.
A szerelem Istennője
Nyíllal szíven lőtte őket,
Sok-sok leány imádsága
Teérted nem szállt hiába.
Bátor voltál, te nem féltél
A haláltól, a veszélytől.
Hátad megett sok kemény harc,
Keménnyé tette arcodat.
A somogyi dombok között,
Hol a halálgép dübörgött
És osztogatta a halált,
Te itt is bátran állottál.
Végül is megsebesültél,
Bátorságért ez lett a bér.
Elég súlyos sebet kaptál,
Te mégis épen maradtál.
Nyújtod felém a jobb kezedet,
Hadd szorítsam meg erősen
Idegenben Neuburgban
Szülőfaludtól messze vagy.
Itt ismerkedett meg veled
Somogyországnak szülötte,
Egy féllábú rokkant honvéd,
Ki eltemette örömét.
Egy kis leány hű szerelme
Vár odahaza tégedet.
Karját ölelésre tárja,
Ha belépsz e kedves házba.
Majd boldogan vele járod
A szép ősi székely táncot.
Komiszruhád felcseréled
Ősi székely viselettel.
Ha a múlton majd elmerengsz,
Megrohannak az emlékek.
Erdélyben van a te hazád
Visszahívott a székely táj.
Üdvözöl a székely róna
Rég nem látott kedves tája,
Erdő, mező, a havasok,
A patakok és a folyók.
Kicsi feleséged karja
Ráfonódik a válladra.
Te leszel a legboldogabb
Ősi magyar Székelyhonban.
Szeretettel Szántó János szakaszvezetőnek a Neuburgban történt találkozásunk és megismerkedésünk emlékére.
Címe: Szántó János, Csekelaka, Up. Marosludas, Aranyos-Torda m.
Neuburg a. Donau, 1945. szept. 24-én
Lacinak
Hazafelé száll a nóta,
Elindulsz most te is haza.
Ima csendül ajkaidon,
Mert az idegent elhagyod.
Hazahív az otthon téged,
Visszamégy az övéidhez.
Üröm vegyül az örömbe,
Viszontlátáskor könnyezel.
Nem így képzelted te ezt el,
Mikor eljöttél belőle,
Az otthon útra bocsájtott
Visszamész te, de műlábon.
Eljövés és megérkezés,
Ezalatt sok minden történt
Eltemetve sok szép terved,
Melyet nem valósíthatsz meg.
De így van, nyugodjál bele,
Ezt nem kerülhetted te el,
Te még újra boldog lehetsz,
Ne csüggedj el, föl a fejjel.
Elváláskor fáj a szívem,
Itt hagysz engem idegenben.
Nem mehetek még veletek
Továbbra is maradnom kell.
Vidd el Laci, vidd el innen
Haza az üzenetemet.
Mondd el nékik, hogy hogy jártam
Nékem sincs meg a bal lábam.
Élni fogsz az emlékeimben
A Janival egyetemben,
Az elváláskor nékem
Könny gyűlik a szememben.
Megszerettelek titeket
Ti a szívemhez nőttetek,
Ebbe bele kell nyugodnunk,
Hogy minekünk el kell válnunk.
Találkozunk mi még újra,
Otthon, a mi szép hazánkban.
Nem felejtlek el titeket
Összeköt a sorsunk minket.
Azt kívánom, hogy légy boldog,
Szeretettel várnak otthon.
Egy kis leány fájdalmára
Laci te leszel a balzsam.
Az ő forró imádsága
Istenhez nem szállt hiába.
Életedet megőrizte
Rád majd ő gondot visel.
Téged körülvesz hűséggel
Szíved tele lesz örömmel.
Élted egén a napsugár
Kisüt majd a felhőkön át.
Éljél-éljél boldogan te!
Laci ezt kívánom néked.
Otthon a menyasszonyodnak
Te vagy minden gondolatja.
Szép lesz majd az életetek,
Betölti azt a szeretet,
A hűség, és a szeretet
Széppé teszi életedet.
Szeretettel Megyeri Lászlónak Neuburgban történt találkozásunk és megismerkedésünk emlékére.
Címe: Megyeri László, Nagymágocs, Árpád telep 24 3 sz., Csongrád megye
Neuburg an der Donau, 1945. szept. 25-én
Örök szövetség
Somogy termékeny rónája,
A mi kis falunk határa.
Szép és gazdag vidék ez
Bőven megterem mindent.
Sík vidék ez, szem belátja,
Nincsen ennek sehol párja,
Rég láttam már e szép határt,
Hordom szívemben varázsát.
Vér áztatta e szép földet
A levegő vérgőzös lett.
A kihullott hősök vére
Megszentelte ezt a földet.
Ezáltal termékenyebb lett,
Kis határunk, de szeretlek.
Kicsi tájék üdvözöllek,
Nem hagylak el soha téged.
Kötünk örök szövetséget
Egymással mi most e percben.
Nem leszek én hozzád hűtlen
Bölcsőm fáját te nevelted.
Áldott kalászt termő mező,
Vadvirágos rét, zöld erdő.
Régi ismerősök vagyunk,
Nyisd ki előttem a kaput.
Ősi rög most végignézlek
Boldogan, megbékélt szívvel.
A zord idők már elmúltak,
Folyik boldogan a munka.
Kertek alatt folyó patak
Fürödtem hűs habjaidban.
Majd a kéklő égbolt alatt
Felém hallik a madárdal.
Új erővel, békélt szívvel
A munkát boldogan végzem.
Most kötött szövetségünket
Soha nem szakítjuk széjjel.
Mindig itt él a szívemben
Az otthon hű szeretete,
Érzem, hogy itt leszek boldog,
Elfelejtek bút, bánatot.
A koporsóm fáját neveld
Zöld erdőnek büszke tölgye.
Itt érjen utol a halál
Csendes temető nyugtot ád.
Neuburg a. Donau, 1945. október 1-én
Vissza a Tartalomjegyzékhez Előző oldal Következő oldal
|