1943. január 14-re virradóra nagy erővel kezdett támadni az orosz a keleti fronton. A támadás váratlanul érte a keleti hadsereget, nem tudott ellenállni, megkezdődött a visszavonulás. Sztálingrádnál is óriási veszteséget szenvedett a német hadsereg. Afrikából is kiszorították Rommel tábornok hadseregét, sőt Olaszországban is partra szálltak. Ekkor kezdték meg Magyarország bombázását az amerikai repülők. Itt nálunk is nagy károkat okozott a bombázásuk.
1944. március 19-én a németek bennünket is megszálltak.
A világháború 1939. szeptember 3-án kezdődött, a német csapatok ekkor támadták meg Lengyelországot.
1945. május 9-én ért véget az európai háború Németország legyőzésével. Tehát az európai háború 5 év 8 hónapig és 6 napig tartott.
1945. május 2-án foglalták el Berlint.
1941. június 22-én támadták meg a németek Oroszországot.
1933. január 31. Hitler uralomra jutásának a napja.
Hitler uralmának időtartama 12 év 3 hónap és 1 nap.
1943. február 2-án az orosz hadsereg megsemmisítette a Sztálingrádnál lévő német hadsereget, a hadsereg vezérét, Paulus német vezértábornagyot is foglyul ejtették.
1944. augusztus 23-án Párizs négy évi német megszállás után felszabadul.
1945az angol-amerikai csapatok is partra szálltak Franciaországban, felállították a második arcvonalat.
Tehát ezt a háborút az amerikai repülők, az amerikai hadianyag és az orosz vér nyerte meg a szövetséges hatalmak számára. Először az orosz földről szorította ki az orosz haderő a német és a vele szövetséges nemzetek csapatait, majd utána Lengyelország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Szlovákia, Csehország, Magyarország megszállása következett.
Budapest, az országunk fővárosa, a Duna királynője 1945. február 13-án esett el.
A mi vidékünket 1944. dec. 5-én foglalták el. Pécs 1944. november 28-án esett el.
Magyarországot 1945. április 4-én foglalták el egészen az oroszok, ekkor hagyta el az utolsó harcos magyar alakulat az országunk határát. Magyarországot elfoglalva, Ausztriában dúlt a háború, majd rövidesen Bécset, Ausztria fővárosát is elfoglalta az orosz hadsereg, sőt Kelet-Poroszországban Németország földjére is átcsapott a háború. Óriási, szinte felbecsülhetetlen értéket vitt ki a német rabló banda Magyarországról.
A sokat emlegetett német új fegyvereket nem tudták bevetni, vagy talán nem is voltak, csak a német propaganda ezzel igyekezett megnyugtatni a kétségeskedőket. Norvégiában a német vegyészek az atomenergia gyártásán dolgoztak, amelyet tengervízből állítottak elő. Ebből az un. „nehézvízből” egy hajórakományt akartak Németországba szállítani, azonban a norvég partizánok ebbe a hajóba egy óraszerkezetes pokolgépet csempésztek. Amikor a hajórakomány a tenger közepére került, a beállított pokolgép felrobbant, a hajó egész rakományával együtt elsüllyedt. Így az atombomba előállítása meghiúsult. Az amerikaiak birtokába jutottak ezek a kísérletezések s a német atomtudósok is amerikai szolgálatba álltak; most már nem tengervízből, hanem urániumból állították elő az atomot, majd megkezdték az atombomba gyártását. Sikerültek a kísérletek, s Japán ellen ki is lettek próbálva. Hirosimára és Nagaszakira dobtak le belőle. Óriási pusztítást okozott. Mire a japán haderő beszüntette a harcot, s békét kért az amerikaiaktól, pedig a japán sereg a Fülöp-szigeteket is elfoglalta, amely amerikai gyarmat volt, úgyszintén Singapore-t is az angoloktól.
A háborúban hősi halált halt fiatal életek egyszerű nyírfa-, tölgyfa-keresztjei, vagy jeltelen tömegsírjai vádlóan kiáltanak az ég felé, mint azt kérdeznék, hogy miért kellett nekik meghalniuk.
A hősi emlékművek aranybetűi örökké hirdetni fogják a hősi halottak emlékét.
A szétbombázott házak, felrobbantott hidak üszkös falai és roncsai is a szörnyű világháborúnak a beszédes bizonyítékai.
Azonban a legnagyobb, a legdrágább érték az emberélet, így annak a vesztesége a legfájóbb, úgy is lehet mondani, hogy pótolhatatlan.
A hivatalos kimutatás szerint 78 millió emberre becsülik a háborús emberanyag veszteséget.
Ebből 32 millió katona halt meg ebben a háborúban.
A bombatámadások csaknem 20 millió civil embert öltek meg, férfit, nőt, öreget, gyermeket.
Koncentrációs táborokban, mint amilyen volt Dachau, Auschwitz, Mauthausen, Bergen-Belsen és még a többi, több mint 26 millió ember pusztult el, főképpen zsidók.
A második világháború rokkantjainak a száma eléri a 29 és fél milliót.
30 millió ember hajléka vált romhalmazzá.
Több mint egymillió gyermek vesztette el apját és anyját is a második világháborúban.
Az európai háború 1945. május 9-én ért véget. Az utolsó, s fő ellenség, a német hadsereg legyőzésével. Az oroszok Kelet-Poroszországot elfoglalva egészen Berlinig jutottak. Az angol-amerikai hadsereg, átkelve a Rajnán, megszállta az egész nyugati partvidéket miután egész Berlinig nyomultak előre. Összeroppant a nagy, félelmetes, az egész Európát rettegésben tartó nagy német birodalom. Az európai háború befejeződött. A fegyverszüneti szerződést Keitel német vezértábornagy írta alá Berlinben egy múzeumban az orosz főparancsnokkal. A villámháborúnak ez lett a vége. Akik ezt a borzalmas világégést előidézték, már nem élnek, ők is elnyerték méltó büntetésüket, de a sok könnyet, amelyet millió és millió ember szemébe ejtettek, soha nem lehet letörölni. A hősi halottak hozzátartozóinak a számára minden elveszett, mert a legdrágábbat, a családtagjaikat vesztették el, amelyet pótolni nem lehet. A Távol-Keleten, Japánban is beszüntették a háborút, úgyhogy 1945-ben a fegyverek elhallgattak, s megkezdték a háborús pusztításokat helyreállítani. Oroszországba sok magyar és német hadifogoly került, ezeket a katonákat Oroszországtól egész Németországig ejtették fogságba, kiszállították őket, s dolgoztattak velük. S lassan, fokozatosan engedték őket haza, sok romba döntött gyárat felépíttettek velük. De nagyon sokan ott haltak meg közülük az idegenben, nem bírva a munkát s a gyenge élelmezést. Sokan hazakerültek már a kintlévő hadifoglyaink közül, de még mindig vannak kint, s nehezen várják a szabadulásukat. Az angol-amerikai haderő által fogságba ejtett magyar és német katonákat is fogolytáborokba vitték, de Németországból már 1945. év vége felé megindult a hadifogoly, kórházi betegek szállítmánya Magyarországra. Aki haza akart jönni, hazajöhetett. De még mindig sokan vannak Németországban a nyugati övezetben, akik még nem tértek haza, főképpen a nyilasok s a csendőrök közül.
A német birodalom vezére (führere) Hitler Adolf volt. 1934. augusztus 2-án Hindenburg köztársasági elnök meghalt. 7-én temették el Tannenbergben. Hindenburg halála után az elnöki jogkör átszállt Hitler kancellárra, tehát az ő kezében egyesült a német nép teljes vezetése. Pártja, a nemzetiszocialista párt már 1933 januárjában megszerezte a választáson a többséget s január 30-án ő vette át a hatalom gyakorlását mint kancellár (miniszterelnök). Ez időtől fogva ő lett Németország vezetője. Katonai diktatúrát teremtett. A munkatársai között ott találjuk: Ribbentrop, Göring, Hess Rudolf, Papen, Frick, Göbbelst stb. A nemzetiszocializmus eszméjét a saját országában megvalósította. Hitler eszméje termékeny talajra talált a német népben. Művelt, erős, katonai, ipari államot alkotott. Ő hintette el a zsidógyűlöletnek a magvát a saját országában, de az egész világon termékeny talajra talált. A zsidókat kiüldözte az országából, sőt a háború alatt az általa elfoglalt, megszállt, s vele szövetséges államokból a zsidókat összeszedték. Németországba, Dachauba, Mauthausenbe, Bergen-Belsenbe, Auschwitzbe nagy táborokba, un. haláltáborokba szállították, ahol a legnehezebb munkát végeztették velük. Aki a munkát már nem bírta, azt a gázkamrákban gázzal megölték, vagy elhamvasztották a krematóriumokban, vagy pedig szappant főztek belőlük. Nagyon sok zsidót kiirtottak ilyen kegyetlen eszközökkel, amely egyáltalán nem a XX. század művelt emberiségére vall. A németországi haláltáborokból nagyon kevés zsidó jött haza. Hitler, a „führer” eltűnése olyan ködös, megmagyarázhatatlan, mint a feltűnése az ismeretlenség homályából. Egyesek szerint meghalt Berlin ostromakor, amikor már összeszorult a város körül a gyűrű; egyik felől az angol-amerikai hadsereg, a másik oldalról az orosz zárta el az utat. Akkor már nem voltak a repülőgépek, a híres Messerschmittek, a stukák (zuhanóbombázók) és a tigris páncélosok. Ezek mind megsemmisültek a háború alatt, vagy üzemanyag hiánya miatt nem tudták használni. A nagy üzemanyaghiány Románia, Ploesti és Lispe (Magyarország) elvesztése után következett be. Úgy is hallatszott, hogy állítólag Spanyolországba menekült, mert a spanyol polgárháborút a nemzetiek számára a németek és olaszok segítették megnyerni. De azt is lehetett hallani, hogy meghalt már akkor, amikor a főhadiszálláson a merényletet elkövették ellen. Mindenesetre teljesen tiszta képet nem lát senki ebben a Hitler-ügyben. A legvalószínűbb feltevés az, hogy Berlin ostromakor halt meg. Az utolsó napokban kötött házasságot Éva Braunnal. A felesége is ott halt meg vele. Göbbels dr., a birodalom propagandaügyi minisztere az összeomláskor a családjával együtt öngyilkos lett.
A német háborús bűnösöket (illetve az akkori vezető férfiakat) letartóztatták s Nürnbergben folytatták le a háborús perüket. Ennek eredményeképpen Keitelt, Kaltenbrunnert, Rosenberget, Frankot, Fricket, Streichert, Sauckelt, Jodlt, Seyss-Inquartot kötél általi halálra ítélték, s a halálos ítéletet 1946. október 16-án a nürnbergi fogház udvarán végre is hajtották rajtuk. Hermann Göring, Hitler jobb keze, a cellájában ciánkálival megmérgezte magát, s mire rátaláltak, meghalt. Göring a mérget tartalmazó fiolát egy kávésdobozban rejtette el. A többi vezetőt: Raedert, Dönitzt stb. kisebb-nagyobb időtartamú fogságra ítélték. Papent felmentették.
Az egységes német birodalomban a háború vége felé a bomlás jelei mutatkoztak. Göring, a légierők parancsnoka is szabotáltatta a repülőket, mire Hitler elfogatta és elzáratta; fogságából a parancsnokukhoz hűséges repülősök szabadították ki közvetlen a háború befejezése előtt. Rommel, a legendás hírű vezértábornagy is társaival együtt már látta, hogy a háború tovább folytatása őrültség, csak romlásba és pusztulásba dönti a német népet. Mikor Afrikából kiszorultak, a nyugati tengerpartra vezényelték Rundstedt vezértábornagy mellé, aki a nyugati haderő parancsnoka volt, hogy szervezzék meg a nyugati partvidék védelmét az ellenséges partraszállás ellen. Rommel szabotálása is kitudódott, Hitler magához rendelte, de útközben az autóban agyonlőtte magát. Abban az időben már nem repülőgéppel támadták Angliát, hanem V.1. és V. 2. rakétalövedékkel, amelyet ágyúlövedékszerűen lőttek ki. Ezekkel nagy pusztítást okoztak Angliában, mert nem tudtak ellenük védekezni, mint a repülőgépek ellen. Igaz, hogy nem is volt olyan pontos, mint a bombázás.
Olaszországban Benito Mussolini volt a miniszterelnök. Az olasz nép „Duce”-nak nevezte. Pártja a fasiszta párt volt. Dacára, hogy az olasz nép érdekében sokat tett, többek között a nevéhez fűződik a pontini mocsarak lecsapolása is. Nagy területeket tett termékennyé. Azonban az olasz népet belevitte a borzasztó háborúba a német nép oldalán, s az olasz nép is elbukott a harcban, sőt az országa is csatatér lett. Egyszer elfogták, helyette Badoglio lett a miniszterelnök, a németek azonban Gran Sassoról Otto Skorzeny kapitány vezetésével egy mindenre elszánt csapattal kiszabadította a fogságból. Kiszabadulása után vejét és a többi ellene szegült vezetőt elfogatta s kivégeztette, többek között vejét, Gróf Cianót is, aki az olasz kormány külügyminisztere volt, többször járt Magyarországon az olasz kormány képviseletében. Még élénken emlékezhet rá mindenki, amikor a bécsi döntőbíróság Magyarországnak ítélte a Felvidék magyarlakta részeit, majd később Erdély magyarlakta részeit is; a döntőbíróságban Gróf Ciano olasz és Ribbentrop német külügyminiszter szava volt a döntő. Az ő sorsa is így teljesedett be. Benito Mussolini az összeomláskor szeretőjével, Clara Petaccival együtt ki akart szökni Svájca, azonban az olasz partizánok elfogták a határ közelében mindkettőjüket és kivégezték.
Itt nálunk 1944. október 15-én hangzott el a rádióban Horthy Miklós kormányzó fegyverletételi parancsa, azonban a németek Horthyt elfogták, s helyette Szálasi Ferenc volt vezérkari őrnagy, a nyilas párt vezetője, nagy nemzetbarát vette át a hatalmat, illetve a németek átadták neki, mert ő csak egy eszköz volt a németek kezében. Ezzel csak késleltették a háború befejezetését. Sok ember- és anyagveszteséget el lehetett volna kerülni, ha Szálasi nem jön közbe. Az akkori vezetők Szombathelyen voltak Budapest elfoglalása után. Majd pedig, amikor az orosz haderő 1945 tavaszán megkezdte nagy támadásait a dunántúli frontokon, kimenekültek Ausztriába. A háború befejezése után a magyar kormány kikérte őket az amerikaiaktól, hogy idehaza lefolytassák ellenük háborús perüket. Szálasi Ferencet, Beregffy Károlyt, Rajniss Ferencet, Szöllősyt, Bárdossy Lajost, Jaross Andort, Reményi-Schneller Lajost, Imrédy Bélát, Endre Lászlót, Jóni Gusztávot stb. kivégezték, sokakat börtönbüntetésre ítéltek.
A temetőből a kórházba befelé jövet a Duna-parton sétáltunk az árnyékos fák alatt. Előttünk fodrozódott az öreg Duna folyó hűs habja. Az amerikai katonák sátorszállása közel volt a folyó partjához, ezt is láttuk közvetlen közelről. A sátor szúnyoghálóval volt oldalról lefedve; a szúnyog igazi hazája a vízpart, s így védekeztek ellene. A katonák a Duna-parton napoztak s fürödtek a folyó hűs habjaiban, a német nők társaságában. Az erkölcs itt is sokat romlott, akárcsak nálunk, s általában a háborús országokban, ahol ellenség járt. A Duna folyó elég keskeny még itt, igaz, hogy a folyónak még a felső folyásánál vagyunk. Az eredési helye a Fekete-erdő, vagyis németül „Schwarzwald”, nem messze van Ingolstadthoz, kb. 80 km-nyire. A felrobbantott Duna-hidakat kijavították fából. Úgyhogy a forgalom itt is megindult a háború befejezése után hamarosan. A városnak is két Duna-hídja volt, mindkettőt felrobbantották a visszavonuló német csapatok, de a háború befejezése után mind a két hidat helyreállították.
Amint jöttünk befelé, egy öregember összebombázott házának romjai között dolgozott, s a használhatatlan törmeléket hordta ki az utca szélére. A fiúk mondták neki, hogy a háza „kaput”. Igen, mondja az öreg, az én házam „kaput”, de Budapest is „kaput”. Ezzel kárpótolta magát, hogy az ő házáért se nagyobb kár, mint Budapestért.
Utunk a 900 éves történelmi nevezetességű, híres nagy templomba vezetett. A kórház udvaráról sokszor csodálkozva néztem az ódon falakat, a régi építészet remekbe szabott alkotását. Idáig csak kívülről láttam a kórház felé néző részét. Ebbe a nagy templomban koronázták a bajor királyokat, amíg Bajorország különálló állam volt. Németország régen kisebb-nagyobb államokból, fejedelemségekből, nagyhercegségekből állott. Így Bajorország is, amelynek a fővárosa München volt. München, akárcsak Budapest, milliós város. Ezeket a kis államokat Bismarck, a híres német vaskancellár egyesítette, ő felismerte, hogy Németország csak akkor lehet nagy, ha a kis államok egyesülnek, eggyé kovácsolódnak, mert egyesülésben az erő, az erők megsokszorozódnak. Azóta Németország egy egységes nagy birodalom, 80.000.000 főt számlál. A bajorok barna emberek, ellentétben a poroszokkal, akik szőkék. Itt inkább latin betűkkel írnak, ott góttal.
Elcsodálkoztam ezen a nagy templomon, az új kor, a XX. század embere csak kalaplevéve állhat meg mellette. A mai kor építészete ilyen maradandó, szép bolthajtásos épületet nem készít. A templomba egy tűzoltólétra is be volt tolva, amely négy kerékre volt felszerelve; hogy ennek mi volt a jelentősége, célja, nem tudom. Csodálatra méltó, nagy alkotás ez a templom, biztosan hosszú évek fáradságos munkája nyomán épült fel. Itt a templom néma csendjében megfeledkezik az ember a földi élet gondjairól, szinte levetkezi ezeket, s könnyűnek Isten közelségében érzi magát a hívő ember. Mankómra támaszkodva álltam itt a templomban, imádságos szívvel és lélekkel a velem lévő bajtársakkal együtt. Itt a templom néma csendjében világosan éreztem, hogy az Isten segítő kegyelme velem van. Velem volt a harcok közepette, a kórházi ágyon is. Megőrizte életemet a veszélyek, a bombázások között, majd csak hazasegít az enyéimhez a messze idegen földről, ha megkezdődnek a hazaszállítások.
Portál frissítések - új fotók, bejegyzések 
