Így édesapám mindenről tájékoztatva volt. A levél szigorú cenzúrán ment keresztül. Az is, amit mi írtunk, az is, amit ő írt. Úgyhogy semmi különösebb újságot íni nem lehetett. Még az is meg volt határozva, amíg zárt levelet írhattam, hogy a levél terjedelme hány sor lehet. Később már csak minden két hétben lehetett neki, és nekünk is írni, de akkor már nem levelet, hanem csak lapot. Édesapámnak hazulról küldtük a megcímzett, felülbélyegzett levelet, és levelezőlapot a csomagban. A látogatás a pécsitől eltérőleg minden hat hétben egyszer. Bár édesapám mindig írta, hogy ne menjünk fel Budapestre a meglátogatására, ne okozzunk magunknak újabb költséget ezzel, mert úgyis tudja, hogy elég sok kiadásunk van ezen kívül is. Édesapám március 6-át említette a levélben látogatási napnak. A látogatás ABC sorrendben volt beosztva. Kovács Jani is érdeklődött a fogháznál, s azt írta, hogy édesapám látogatási napja március 13-án lesz. Az Állami Művégtaggyárhoz előzőleg írtam egy kérvényt, hogy hívjanak be mintavételre, mert az első műláb után 11 hónapra jár a második műláb. A mintavételre való behívó megérkezett. A műláb ellátmány rendje egyébként a következő: Mint már említettem is, hogy az első műláb átvételétől 11 hónapra jár a másik, s utána minden 4 esztendőben jár egy kozmetikus láb, vagy minden 2 esztendőben egy munkavégtag vagy másképpen típusláb. A kozmetikus láb jobb, szebb kivitelű, úgyhogy a jövőben csak kozmetikus lábat fogok a Művégtaggyárban a számomra készíttetni. A szükséges javításokat minden esetben gyorsan, szakszerűen elvégzik.
A műláb mintavételére való behívó március 13-a előtt pár nappal érkezett meg. S úgy gondoltam, hogy kihasználom a kínálkozó alkalmat, felutazok Budapestre, nemcsak a műláb mintavételt, illetve a rendelést intézem el, hanem egyúttal édesapámat is meglátogatom, mivel útiköltséget nem kell fizetni. Fel is utaztam. Kovács Jani barátom már várt Kelenföldön, itt szálltam ki. Ő akkor a Shell olajgyárban volt tisztviselő, ő kalauzolt engem, mert én bizony mint egyszerű falusi ember, nagyon idegenül mozogtam a fővárosban. Kimentünk innét villamoson a Kozma utcai nagy Országos Gyűjtőfogházba Kőbányára, a Dreher sörgyár s a Rákoskeresztúri nagy temető mellé. A sarkon, a villamosmegállóval szemben van ez a nagy épület. A kapunál már gyülekeztek a látogatók, látták, hogy én hadirokkant vagyok, az udvarias, jószívű emberek a sor elejére engedtek, a bebocsájtás előtt a kapunál az igazolványomat kérték, ezt felmutattam, így beengedtek. Egy asztalhoz kellett menni, itt egy idősebb börtönőr volt, előtte egy dobozban kis kartonlapok voltak, ezek voltak a látogatási jegyek, ezen rajta volt a fogolynak a neve, ezt adták oda. Édesapám látogatási kartonlapja nem volt itten. Azt mondotta ez az öregebb börtönőr, hogy egy héttel előbb volt az ő látogatási napja, majd beküldött az irodába. Itt elmondottam, hogy ki, s milyen járatban vagyok. Az iroda vezetője egy jóindulatú ember volt, édesapám kartonlapját kivette az ABC szerint elhelyezett dobozból, a látogatási napnál egy olyan lyukasztóval, mint amilyen a kalauzoknak van, kilyukasztotta, s adott egy jegyet, amelynek az átadása mellett beengedtek a beszélgetési csarnokba. Ezen a jegyen édesapám neve mellett a szobaszám is fel volt tüntetve. Édesapámat is lerendelték a beszélgetési csarnokba.
Amikor a rácson keresztül megláttam a deresedő fejét, sírva fakadtam. Édesapám is meglepődött, amikor meglátott, s mindjárt azt kérdezte, hogy miért jöttem el, amikor ő megírta, hogy ne menjek utána, ezzel felesleges kiadásba ne verjem magamat. nagy nehezen összeszedtem magamat, s elmondtam neki, hogy hogyan, s milyen körülmények között jöttem az ő meglátogatására, majd tájékoztattam a hazai viszonyok állása felől, s kérdezősködtem az élelmezés, a hely és egyebek felől. Kb. 15-17 percig beszélgethettünk. Az ő hátuk mögött állandóan ott sétáltak a börtönőrök, hogy mit beszélnek. A beszélgetési idő lejárta után őnékik vissza kellett menni, másik csoport jött helyettük a rácshoz. Én is kiballagtam a beszélgetési csarnokból a nagy kapun keresztül, ahol már várt rám Jani barátom, s vele mentem Csepelre, a Mariska már nehezen várt bennünket. Másnap bementünk a Művégtaggyárba mintavételre, majd kisebb bevásárlásokat végeztem, a Teleki téren is körülnéztem.
A második műlábam mintavétele 1949. március 14-én volt. Amikor a láb elkészült, nem hívtak be átvételre, hanem postán küldték le. Elég hamar elkészült, úgy látszik, hogy nem volt olyan torlódás, mint amikor az első műlábamat készítették. Ez a láb 1949. május 16-án lett készen.
Jani barátom bemutatta a barátait is. Lakótársát, István Andrást, ezenkívül Tóth Jenő barátját. Jenő is a Shell olajgyárba járt dolgozni. Nagyon kedves, víg kedélyű fiatalember, emellett somogyi származású.
A március 15-i ünnepségre díszítették fel a fővárost. A főváros már 14-én este zászlódíszben volt. jani barátom egyre marasztalt, hogy maradjak, azonban nem maradtam, siettem haza, mert úgyis tudtam, hogy nagyon türelmetlenül várnak haza. A Déli pályaudvarra jöttünk ki a Janival, itt szálltam fel a vonatra.
Április 20-án tragikus hirtelenséggel az apósom meghalt. Jobboldali szélütés és agyvérzés okozta a halálát. A temetése 22-én volt. A temetésen sokan voltak. Alig volt olyan ház, ahonnét ne jöttek volna a temetésére. Gyászkocsival vittük ki a csendes temetőbe. Megpihent, s a földi élet minden gondját, terhét lerakta. A fejfájára ez van írva: „Itt nyugszik Burcsa József élt 57 évet”. Az ideje felől még élhetett volna. Az Isteni végzés az ő életét elég rövidre mérte. Beteg se volt, mindig ilyen halált kért, s az Isten teljesítette ezt a kívánságát, legalább nem szenvedett. Nehéz, megpróbáltatásokkal teli életünkben sokszor megemlegetjük, hogy ő jobban járt, mint mi, legalább őtet már nem zaklatja senki.
Április 23-án esti vonattal mentem Budapestre édesapámat meglátogatni. A Jani megint várt rám Kelenföldön, s vele mentem a Kozma utcai fogházhoz. Megint csak az iroda parancsnokának a jóindulatának köszönhettem, hogy édesapámmal beszélhettem. Ugyanis én március 13-tól számoltam a 6 hetet, s az irodában aztán leírtam a látogatási napokat: május 29., július 10., augusztus 21., október 2., november 13., december 25. Így a látogatási napja aztán többet nem lett eltévesztve.
Nagyon meglepődött édesapám, amikor az apósom hirtelen halálesetét elmondtam neki. Megint beszámoltam neki az itthoni helyzetünkről, s egyebekről, amit levélben nem lehetett megírni. Az ügyének a sürgetésére kért, hogy az ügyvéd vigye már a N.O.T. tárgyalás elé. Meg lehet érteni a türelmetlenségét, bizony már régóta a fogházak lakója, s mi a bűne? Jóformán semmi.
Másnap bevásároltam Budapesten. Szigetváron nem lehetett kénport kapni, így mészkénlé főzéshez Budapestről hoztam magammal a Magkereskedelmi Nemzeti Vállalat Baross téri fióküzletéből 10 kg-ot. Idehaza mészkénlevet főztem belőle május 9-én. 26 fokos törzsoldatot főztem permetezés céljára. Hazafelé jövet Pécsnek jöttem haza, hogy édesapám kérésének megfelelően az ügyvéddel beszélhessek, s megkérjem, hogy édesapám ügyét sürgesse már Pesten a N.O.T-nál (Népbíróságok Országos Tanácsa), hogy az ügy miként áll, mikor kerül tárgyalás alá. Bementem az ügyvédhez, de nem tudtam vele beszélni. Mert abban a reggelben repülőgépen Budapestre utazott. Az ügyvéd kollegája pedig nem tudott kellő felvilágosítást adni, ugyanis a mi ügyvédünk egy másik ügyvéddel közösen tartott fenn egy ügyvédi irodát.
Az anyósom gazdaságába egy konvencióst fogadtunk. Bognár József volt a neve, Szentlászlóról telepítették ki. Előzőleg Hobolban, Kelemen Gyulánál volt alkalmazott, onnét került Kelemen János tótszentgyörgyi lakoshoz harmadosnak.
Rendes, régi konvenció levelet készítettem, de ezen kívül hivatalosan meg kellett kötni a kollektív szerződést is a körjegyzőségen Molványhídon, illetve Tótszentgyörgyön, mert a jegyzőségi tisztviselő kijött ide. 1949. május 1-től 1950. április 30-ig tartó időtartamra, vagyis egy esztendőre fogadtuk fel.
A kollektív szerződésben megállapított díjakat követelte, ezen keresztül a fogat gondozást, mint túlórákat külön meg kellett neki fizetni. Mivel nem viselte magát rendesen, az anyósom szeptemberben 3 havi felmondási idővel felmondott neki a Défosz helyi szervezete előtt a tanácsteremben. A munkából december hónapban ki is állította, de mégis meg kellett neki fizetni december, január, február hónapokra, mintha dolgozott volna, ezt a Défosz ítélte meg a számára, s ő minden lelkiismeret-furdalás nélkül a meg nem szolgált bért felvette. 1950. február hónapban a körjegyzőségen irodaszolgai állást kapott, így az Isten megszabadított bennünket tőle, mert ha nem helyezkedik el, akkor még a március, április hónapokat is meg kellett volna fizetni. Abban az időben nagyon sokan jártak így szegődményes alkalmazottaikkal.
A május 29-i látogatására nem mentem el, helyettem Kovács Jani barátom ment be édesapámhoz.
Pécsre is voltam az ügyvédnél. Kikértem tőle, hogy édesapám ügye a N.O.T-nál milyen szám alatt van iktatva. Ő megmondta, hogy édesapám ügye a N.O.T-nál 3426/1948 I. szám alatt található meg. Megmondtam az ügyvédnek, hogy édesapám látogatására fel akarok utazni, s ugyanakkor szeretnék a N.O.T-hoz is bemenni, s érdeklődni afelől, hogy az ügye mikor kerül tárgyalás alá.
A harmadik budapesti utazásom, illetve az ő látogatási napja július 10-re esett. Kovács Janival jártam ekkor is. Édesapámnak megígértem, hogy addig nem megyek haza, amíg az ő ügyében valamit meg nem tudok. A fogházból visszafelé jövet bementünk a Janival Csokona Gyurka bátyámhoz, a lakása Berzsenyi Dániel u. 3. szám alatt van. Édesapámnak és a családunknak régi barátja, régi kommunista, az 1919-es őszirózsás forradalomban is részt vett, mint népbiztos működött. A Gere-féle malomnál mint molnársegéd dolgozott, édesapám s a családunk már innét ismerte. A Horthy-féle rendszerben kommunista elveiért börtönbüntetést is kapott. Budapesten a Császár és Schmidt malomban helyezkedett el már a háború alatt, s ott is maradt. Politikai magatartása miatt felkarolták, a Közellátási Minisztériumban kapott állást mint közellátási felügyelő. Pályafutásának az vetett gátat, hogy szélütést kapott, s az egyik fele megbénult.
Csokona Gyurka bátyámat megkértem, hogy legyen segítségemre, hogy édesapám ügyében segítsen eljárni, jöjjön velem el a N.O.T-hoz, hogy megtudjam, miként áll az ügye, mikor kerül sorra. Csokona Gyurka bátyám meg is ígérte, hogy eljön velem, de nem hétfőn (11-én), hanem kedden (12-én), mert hétfőn nem ér rá.
Hétfőn a délutáni órákban bementünk Csepelről Pestre. A kaszálógépünkhöz akartam egy új kaszát vásárolni, azonban mire beértünk Budapestre, az üzleteket bezárták. Másnap, kedden reggel bejöttünk, felkerestük a Gyurka bátyámat, s a N.O.T-ig autóval mentünk. A N.O.T a Kúria, a legfelsőbb magyar bíróság épületében kapott elhelyezést.
Itt én és a Jani ketten támogattuk a másik rokkantat, a Gyurka bátyámat, mert ő még nehezebb mozgott, mint mi.
Az ügyvéd által közölt számok alapján meg is találtuk édesapám ügyiratát. A tanács jegyzője nagyon udvarias, jóindulatú fiatalember volt, s megmondotta, hogy a bírák most nyári szabadságon vannak, majd csak szeptemberben kezdenek újra ülésezni, s akkor is először a nagyobb ügyeket kezdik tárgyalni, egy iratcsomót mutatott, amelyben 28 vádlott szerepelt, s édesapám ügye mint egy kisebb ügy, csak októberben fog sorra kerülni; soron kívül csak a fogház orvosának a bizonyítványa alapján tárgyalnák le. Megköszöntük a szíves útbaigazítást, Gyurka bátyámat autóval elküldtük haza a lakására, mi pedig a kaszálógéphez a kaszakészlet megvásárlására indultunk. Kálmán és László cégeknél nem kaptunk. Zöldhegyi cégnél vásároltam, majd a Teleki téren 1 db 20 literes benzineskannát is vettem. Édesapámnak megírtam, hogy az ügyében milyen hírt hallottam a N.O.T-nál.
A Keleti pályaudvaron szálltam fel a vonatra, éjjel utaztam, úgyhogy másnap reggel érkeztem a molványi állomásra.
Szerencsém volt, hogy mint 75 %-os hadirokkant éltem a kínálkozó kedvező alkalommal, kiváltottam a félárú vasúti igazolványt, így utazásaim nem kerültek olyan sokba.
Igaza volt a N.O.T. jegyzőjének, mert édesapám ügyét valóban október hónap első felében le is tárgyalták. A tárgyalás október 5-én volt megtartva, amelyről az ítélet így hangzik:
„Népbíróságok Országos Tanácsa
N.O.T. I. 3426/1948/10 szám.
A Népköztársaság Nevében!
A Népbíróságok Országos Tanácsa az 1946. VII. T.C. 2. §-a c. pontjába ütköző izgatás büntette miatt vádolt Szabadi Ferenc elleni bűnügyet, melyben a pécsi népbíróság N.b. 602/1948-4. sz. a. ítéletet hozott, a népügyésznek a büntetés súlyosbítása végett, a vádlottnak és védőjének és a II. B.n. 28. § alapján a büntetés enyhítése, a B.t.k. 92. § alkalmazása végett bejelentett semmiségi panasza folytán megtartott nyilvános tanácsülésen felülvizsgálta és meghozta a következő
ítéletet:
A Népbíróságok Országos Tanácsa a népbíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a II. N.b. 20. § 2. bek. alapján megsemmisíti és a vádlottat a terhére megállapított bűncselekmény miatt a Btk. 92. §-a alkalmazásával egyébként a népbíróság által felhívott törvényhelyek alapján 1 (egy) évi börtönre mint főbüntetésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, valamint egy kat. hold szántójának elkobzására mint mellékbüntetésre ítéli, - a vádlott szabadságvesztés büntetését előzetes letartóztatása tartamával teljes egészében kitöltöttnek veszi, elrendeli azonnali szabadlábra helyezését.
Indokok:
Az Országos Tanács a népbíróság által a bűnösség alapjául megállapított tényállásban hiányosságot, homályosságot, iratellenességet vagy helytelen ténybeli következtetést nem talált. Ennélfogva ez a tényállás a maga ítélkezése alapjául is szolgált.
A büntetés enyhítése végett bejelentett semmiségi panasz alapos. Az Országos Tanács a népbíróság által felhívatottakon kívül további enyhítő körülményként értékelte a vádlott kijelentéseinek szűk körű nyilvánosságát és a vádlott idősebb korát. Erre való tekintettel a kiszabott büntetés túlságosan súlyos. Az Országos Tanács ezért a népbíróság ítélete e részének megsemmisítésével, a vádlott javára, alkalmazandónak találta a Btk. 92. §-át és annak keretében bűnösségével arányban állóan szabta ki a rendelkező rész szerinti büntetését.
Az előadottak egyben a büntetés súlyosbítása végett bejelentett semmiségi panasz elutasításának is indokát képezik.
Budapest, 1949. évi október hó 5. napján
Dr. Bojta Béla sk. tanácselnök, Dr. Sarlós Béla sk. előadó, Dr. Fadgyas András sk.,
Dr. Rácz Endre sk., Dr. Horányi Nándor sk. szavazók.
A kiadmány hiteléül
Vakasi
P.H. sk. tisztv.
A pécsi népbíróság
N.b. 602/1948/5. szám
Záradék:
Ez az ítélet jogerős és végrehajtható
Pécs, 1949. dec. 6.
Dr. Rihmer József sk. tanácselnök
A kiadmány hiteléül
P.H. Kovács
irodafőtiszt”
1949 év X. hó 6 nap
1948 év VIII. hó 23 nap
1 év 1 hó 13 nap
Tehát a fenti számítás azt mutatja, hogy édesapám 1 év 1 hónapot és 13 napot töltött tőlünk távol börtönben Pécsett és Budapesten.
Október 6-án reggel a fogházban a házi munkások mondták édesapámnak a cellában „Szabadi bácsi szabadul”. Édesapám nem vette komolyan, mert ezt tréfából másnak többször mondták, még azt mondta vissza nekik, „Ne tegyetek bolonddá”. Majd nemsokára az egyik börtönőr szólt be a cellába, s mondta édesapámnak, hogy azonnal csomagoljon, mert ma szabadul. Édesapám aztán most már nem vette tréfára a dolgot, összeszedte hamarosan a kis cókmókját, több apró holmit otthagyott a cellatársainak, érzékeny búcsút vett tőlük, az irodába ment. Itt megkapta az utazási jegynek az árát, a letétben lévő holmiját, meg egypár forint munkadíjat, amelyet raboskodása ideje alatt keresett.
Nagy boldogan, mint szabad ember elhagyta a nagy fogház épületét, képzelhetni, hogy mit érzett akkor, amikor a nagy kapun kilépett. A villamossal elment Kelenföldre. Itt elég sokat kellett várni az esti vonat indulásáig. Majd végre eljött az az időpont is, amikor felülhetett a vonatra, amely kis batyujával együtt hazaszállította rég nem látott otthonába.
Október 7-én reggel Szigetváron szállt ki a vonatból, kis batyuját hóna alá vagy hátára véve igyekezett a Rákóczi utcán a város közepe felé. Bizonyosan boldogan lépegetett az ismerős utcán. Észrevette és felismerte régi jó barátja, Hegedűs Ferenc, aki egyébként bérautó fuvarozó is volt, megállította, betessékelte az autójába, és így gyorsan hazaszállította Tótszentgyörgyre.
Én éppen kint voltam az udvaron, vizet mertünk, s készültünk a szüretre, ami másnap, 8-án meg is lett tartva. Autóbúgásra lettem figyelmes, az autó felém tartott. Még azt hittem, hogy talán valamit akar a sofőr kérdezni, de láttam, hogy az autó mást akar. Egyenesen bejött a nyitott kapun, s az udvaron a veranda bejárata előtt megállt. Hegedűs bátyám mellett megpillantottam édesapám deresedő fejét. Mivel én voltam az udvaron, én értem oda először, amint kilépett az autóból, így engem ölelt először a keblére, majd aztán jöttek ki a házból édesanyám, feleségem, kisfiam, nagyapám és a nagyanyám. Nagyon örültünk s boldogok voltunk, hogy édesapám Isten segítségével megszabadult a börtönből, s újra a családi körünkben lehet. Eléggé megviselte a börtönbüntetés, az arca, a haja elárulta, hogy bizony éppen eleget szenvedett. Nemcsak mi örültünk, hanem a mi örömünkben osztozott a falunak a nagy része is, akik közül sokan eljöttek hozzánk, úgyhogy az udvar tele volt néppel.
Most már örömmel készülődtünk a szüretre, mert aki olyan nagyon, olyan nehezen vártunk, Isten segítségével hazaérkezett körünkbe. Eléggé gyenge szervezetét megviselte a fogság ideje, az arcszíne elég fehér volt a zárt szobai levegőtől, a haja is megderesedett. Hosszú idő fogságban ennyi időt tölteni, jóformán a semmiért, mert aki olyan dolgot követ el, amiért a büntetés jár, az még jobban belenyugszik, de aki csak az emberek rossz indulata miatt került börtönbe, az belenyugodni, beletörődni nem tud.
Édesapám idehaza maradt, kicsit kipihente magát, mert egész éjjel utazott. Mi kivittük a vizet a szőlőhegybe és a burgonya füllesztőt is. A kádakat, hordókat kiforráztuk. Király Ferkó bátyám már nagyon türelmetlenül várt bennünket, nem tudta elgondolni, hogy miért késtünk ennyit; amikor elmondtam késésünk okát, ő is megbékült, ő is örült édesapám hazaérkezésének. A szőlőhegyen is hamar híre szaladt édesapám hazaérkezésének, az egész szőlőhegy népe ismerte, jöttek kérdezősködni, hogy igaz-e, hogy édesapám megjött, kijön-e a szőlőhegyre és még egyéb kérdéseket is tettek fel az ismerősök, úgyhogy alig tudtam a sok kérdésre feleletet adni.
Portál frissítések - új fotók, bejegyzések 
