Véletlenül kezembe került Dálnoki Miklós Béla vezérezredes hadparancsa, amely így hangzik:
„Magyar forradalmárok! Vörösök! Kommunisták!
Mindenki tudja, hogy múlt év október 15-én Kormányzó urunk kiáltványának napján csapataimnak fegyverletételi parancsot adtam és nyomban tárgyalásokat kezdtem az orosz összekötő tiszttel, hogy csapataimat a németekhez hű maradt Honvédséggel szemben bevethessem. Ezen ajánlatomat az orosz hadvezetőség eddig még sajnos, nem fogadta el, de alkalmat adott, hogy Sztalin marsall legkegyesebb fennhatósága alatt kormányt alakíthassak. Minisztereimmel egyetértőleg elhatároztam, hogy kormányomat a fasiszta kutyák leküzdésének szolgálatába állítom.
Meggyőződésem és hitem, hogy a jövőben istenfélő, a magántulajdon őrületében tobzódó nacionalista népeknek és államoknak nincs többé létjogosultságuk a világon, amelyet Sztalin marsall és a Kommunista párt világforradalma fog kialakítani.
Mindezen szempontok figyelembevételével elhatároztam, hogy programmot adok és 12 pontban foglalom össze mindazt, amit a labancoktól és a németektől felmentett Magyarországon tenni akarok.
1. Magyarország, mint olyan, felvételét kéri a Szovjetunióba és beolvad annak államai közé.
2. A pengő érvényét veszti, helyette a rubelt vezetjük be fizetési eszközként.
3. A földtulajdon megszűnik, a nagy és kisbirtok teljes összeolvasztásával a Szovjetunióhoz hasonlóan, állami nagybirtokokat alapítunk, amelyeken a fasisztáktól és nyilasoktól elkényeztetett parasztokat munkára tanítjuk.
4. A nyugdíj a mai nappal megszűnik, mert aki nem dolgozik, ne is egyék.
5. A rendeletek és törvények végrehajtásának ellenőrzését ideiglenesen, amíg saját rendőrséget nem állíthatok fel, az NKWDIGPUI szerveire bíztam, hogy akaratomnak minden eszközzel érvényt szerezzek és megtörjem a fasiszták és labancok és más papok járószallagjához szokott ellenforradalmárok ellenállását.
6. Az egyházak igazgatásának ellenőrzését a görögkeleti egyházi főhatóságoknak rendelem alá és egyben az összeesküvések szövésére különösen alkalmas fülgyónást ideiglenesen megtiltom.
7. Az ipari szakmunkásság megszervezését és ellátását a Szovjetunió Szakszervezeti Tanácsának magyar tagozatára bízom.
8. A zsidóságot jogaiba visszahelyezem, a fasiszták és nyilasok által elrabolt ingóságaikért az urak és parasztok terhére kárpótolom őket.
9. Felvilágosodottságunk bizonyságára Munkácson zsidó tudományegyetemet alapítok.
10. Az ország ritkábban lakott részein, különösen pedig az ipari szakmunkások hiányának pótlására megengedem, hogy a Szovjetunió kormánya velem történendő előzetes megállapodás alapján Magyarország területére más nemzetiségű családokat betelepítsen.
11. Az általános védkötelezettséget 15-65 éves korig elrendeltem, s mivel most új magyar hadsereget felállítani lehetetlen, a hadköteleseket a diadalmas vörös hadsereg kötelékeihez vonultatom be.
12. A Szovjetunió szokásaihoz és szervezetéhez híven a hadkötelezettséget 15-40 éves korig a nőkre is kiterjesztem és ennek kiképzésére az orosz női hadsereg kiképző táborait veszem igénybe.
Ezen ideiglenes programmomat katonás elszántsággal fogom végrehajtani és a közeljövőben minden, a kommunista világforradalom igényeit kielégítő rendelkezéssel.
A Szovjetunióba beolvadt Magyarországot a vörös forradalom mintaállamává teszem és a diadalmas vörös hadsereg védelme alá helyezem.
Valahol Magyarországon, 1945. január 1-én
Dálnoki Miklós Béla
volt m.kir. vezérezredes
a magyarországi szovjetkormány miniszterelnöke
Jóváhagyta:
Tolbuchin tábornok
a magyarországi vörös
hadsereg főparancsnoka
Kiadja: A magyarországi szovjet sajtóosztálya”
Ökölbe szorul az ember keze, amikor ezt olvassa.
A nyilasok minden faluban, városban felállították a nemzetőrséget, így nálunk is. A parancsnoka Vitéz Kántor János volt. Édesapám is tagja volt a nemzetőrségnek. Volt egy engedélyezett 6 m/m-es flóberem, ezt is igénybe vették a nemzetőrség céljára, majd az oroszok bejövetele után, mint minden engedélyezett fegyvert, úgy ezt is be kellett szolgáltatnunk, úgyszintén a 3 lámpás telepes Orion gyártmányú rádiónkat is.
A nemzetőrség célja az volt, hogy abban a zűrzavaros időben őrködjenek a község, város békéje és nyugalma fölött. Még az oroszok bejövetele után is fennállott egy darabig, akkor szüntették meg, amikor már helyreállt a rend.
Amikor az oroszok közeledtek, kidobolták, hogy aki el akar menekülni, az elmehet Németországba, a németajkúak közül sokan elmentek, különösen a Volksbund családok, a mi falunkból nem ment el senki.
A község határában az árkász katonák irányították a munkálatokat. Hála Istennek, ezekre a lövészárkokra nem lett szükség, nem itt állt meg a front, itt harc nélkül keresztülmentek. Ezek a katonák nem mentek tovább, hanem itt maradtak, átöltöztek civilbe, az egyiknek odaadták az én civil ruhámat, itthagyta helyette a katonaruháját. Édesapám az ő katonaruháját, 2 db pisztolyt be is szolgáltatta. ugyanis a lakosságot felhívták, hogy a tulajdonában lévő katonai holmikat szolgáltassa be.
Az oroszok átvonulása után a falu népe közül sokakat kirendeltek munkára a frontra fogattal és gyalogosan. Lövészárkot ásattak a gyalogosokkal. A fogatosokat szállításra használták fel. Édesapám Bolhón volt kb. két hétig. Ő nem lövészárkot ásott, hanem a konyha körül dolgozott, az oroszok részére fürdővizet készített. Sokszor emlegeti, hogy az ottani uradalmi magtár, górék tömve voltak terménnyel. A községet kiürítették, úgyhogy a falu lakatlan volt. A kirendelt fogatoknak egy részét a magtárban helyezték el, úgyhogy a lovak térdig álltak az árpában és a zabban. A sok értékes gabona, abrak, széna így pocsékolódott el, a háború martalékává lett.
Két hét után hazaengedték azt a csoportot az oroszok, amelyikben édesapám is volt, s ők nagy örömmel jöttek haza. Édesapám és a csoportja még szerencsésebbek voltak, mert voltak a faluból olyanok is, akik egy hónap után jöttek haza.
A szomszédos nagy gazdaságban, Gróf Széchenyi István lajosházai gazdaságában a magtárban 90 vagon szemes termény volt raktározva, amikor az oroszok bejöttek, de ezt a nagy értéket is elfújta a háború szele. A nagy jószágállományból is alig maradt valami. A gazdaság juhállományát, amely kb. 700 db volt, a bolgárok Murakeresztúrig hajtatták a juhászokkal, ott vették át. De nemcsak a lajosházai nagygazdaságnál volt ez így, hanem mindenütt a nagy gazdaságainknál. Nemcsak a nagy gazdaságok szenvedtek anyagi károkat az átvonulás alatt, hanem a kisgazdák is. Sokaktól elvitték a lovaikat, teheneiket. Gondoljunk csak a frontba eső községekre, milyen nagy anyagi károkat szenvedett az itteni lakosság. Az ország javai, értékei szabad prédájává lettek a háborúnak. Vitte a német, az orosz, a bolgár, a partizán, meg még a magyar is, bizony a végére eléggé megapadt, amikor a háború befejeződött.
A községünkben orosz csapatok nem voltak, mert az őszi esőzéstől felázott agyagos úton járműveikkel nem tudtak bejönni. A községünknek országútja nem volt, s így a község lakossága az oroszoktól nem sok anyagi kárt szenvedett.
A községünk lakossága nem az oroszoktól, hanem a bolgároktól és a partizánoktól szenvedett anyagi veszteséget, ezek nagy létszámmal lepték meg a falunkat. A bolgár zenekar is itt volt néhány napig, úgyszintén a lókórházuk is. Az alakulatuk és a zenekar innét Harkány környékére lett irányítva. Itt Harkány környékén a bolgár csapatok nagy veszteségeket szenvedtek. A balkáni német hadsereg Drávapalkonya környékén átjött a Dráván, egészen Harkányig jöttek be. Itt bolgár csapatok álltak velük szemben. A bolgár csapatoknak aztán az oroszok jöttek segítségül, így visszaverték a betört német hadsereget, ez a hadsereg aztán Horvátországon keresztül visszahúzódott Németországba. mint már említettem, hogy Tito partizánjai is tették itt tiszteletüket. Állítólag Tito azt mondta nekik, hogy mutassák meg a magyaroknak, hogy nem olyan barbárok, mint a magyarok. Hát ami azt illeti, a kultúrájukat eléggé bemutatták, úgyhogy senki se kér belőle még egyszer. Sok gyermek és nő volt közöttük. A partizánok alakulata elég szedett-vedett népség volt. A bolgárokkal együtt sok bort megittak. Hordóstul hordták a poklosi szőlőhelyről a bort. A szeszfőzdében pálinkát is főztek, úgyhogy egészen otthonosan érezték magukat, a hordók dongáját is felhasználták tüzelőanyagnak. A szerb nép mestere a pálinkafőzésnek, ott mindenki szabadon főzhette, nem úgy, mint minálunk. A dohánytermelés és a vadászás is szabad volt. A partizánok és a bolgárok mind Berlinig akartak menni, de azt hiszem, hogy Berlinig nemigen értek el. Mikor a bolgárok bejöttek, ágyúkat is hoztak magukkal. Az egyiket a mi házunk háta mögött helyezték tüzelőállásba. A tüzelőállás körül lombos eperfák voltak, úgyhogy eléggé jól volt álcázva. A szüleim is nagyon féltek, hogy az ablakok ki fognak tördelőzni, ha az ágyú a tüzet megkezdené, másrészt attól is féltek, hogy ha a visszavonuló németek ellentámadásba mennek át, s bemérik a bolgárok ágyúját, s lőni kezdik az ütegállást, akkor a mi házunkat is összelődözik. Azonban hála Istennek, az ágyú csöve néma maradt, a németek se mentek ellentámadásba, úgyhogy a községünknek ezen a téren anyagi vesztesége nem volt. A front messze került tőlünk, Bolhó-Kisbajom-Kutas-Nagybajom-Rinya községek, Nagyatád-Marcali vonalán húzódott és hullámzott hónapokon keresztül. A visszavonuló német és magyar sereg, főképpen az utóvéd németek, Szigetvárról, a Gere-malomtól, Németladról lődöztek vissza az oroszokra.
A balkáni német hadsereg betörésével egyidejűleg a somogyi frontokon is nagy támadást intéztek a németek a bolgár és orosz csapatok ellen, úgyhogy egészen Kaposfőig előretörtek, azonban tovább nem tudtak már jönni, nem futotta az erejükből, a balkáni hadsereget visszaverték, úgyszintén a somogyi frontokon lévő német hadsereg is visszavonult előbbi helyére. Az ágyúdörgés tompa, mély moraja idehallatszott hozzánk is, pedig ugyancsak messze voltunk a fronttól.
Thury Péter cegléd-szentmiklósi bérlő is a mi falunkba húzódott be a családjával együtt, az ő jószágállománya, terményeinek nagy része is elkallódott az átvonulás alatt.
Portál frissítések - új fotók, bejegyzések 
