4. Népoktatás, iskolák

Hazánk egyik legvirágzóbb területe a dél-dunántúli régió volt, amely a török hódoltság alatt a korabeli egyházi leírások szerint paradicsomi állapotából a pusztulás színterévé változott. Mohács után az 1542. évi portaösszeírás szerint a plebániák megmaradtak.
A plébániás helyek iskoláiban megmaradtak a kiváló, főleg szerzetesrendi tanítók, sőt Patán, Segesden, Szulokon kiváló rektorok és iskolamesterek működtek.(213)
A XV. század második felében a római katolikus egyház hanyatlásával a templomok és az iskolák működése is megszűnt. Csak a törökök kiűzése után az 1700-as évek elejére szerveződtek azok újjá. A legtöbb helyen, így Kadarkúton (1721), Bürüsön (1716), Csertőn (1730) nemcsak a templomok, hanem az iskolák is fából, szalmatetővel épültek.
A reformált egyházakban a prédikátorral rendelkező gyülekezetnek talán egyharmadában volt iskolamester vagy praeceptor. A legtöbb helyen a prédikátor tanította a gyerekeket az írás, az olvasás esetleg a számolás és a vallás alapelemeire. Egyetlen magasabbfokú iskola Nemesdéden volt, ahonnan például Somogyi Sándor tótszentgyörgyi, magyaregresi, majd görgetegi prédikátor 1777-ben a debreceni főiskolára ment tanulni.(214)
A köznép jó része írni, olvasni nem tudott. A legtöbb árvaegyházban, így Tótszentgyörgyön is a gyerekeket senki nem tanította, azok minden tanítás nélkül nőttek fel. De ugyanaz volt a helyzete a Basal, Csertő, Poklosi, Somogyapáti településeken élőknek is.
A XVIII. századi falu közösségeiben élő nép mindent - a jót, a rosszat, a szerencsét, a szerencsétlenséget - az isten akaratának, kezének tulajdonított. A nép értesüléseit a templomokban, vásárokon, kocsmákban és társas összejöveteleken szerezte. Az ismeretterjesztés formája - írás- és olvasni tudás hiányában - az élőszó, élőbeszéd volt. A falusi templomok voltak ekkor az első népiskolák, ahol a prédikációk a bibliai tanításokon keresztül a szántás-vetés, aratás, majorkodás mikénti végzésére irányultak.
Az istentiszteletek utáni vasár- és ünnepnapi falugyűléseken a község vezetői különféle rendeleteket ismertettek.
(A falvakban lévő bábák - bár nem voltak szakképzettek - a plébánosoknak, prédikátoroknak tettek esküt.)
A gyermekek iskoláztatását jól szemlélteti a szigetvári járásban 1772/73-ban készült összeírás. A járás 101 településén (99 falu, 2 mezőváros) 21 (14 r.k., 7 protestáns) tanító tanított.
81 településen nem volt tanítás. Az iskolábajárók átlagos létszáma 10-13 fő volt.(215)

Tótszentgyörgy és környékének népiskolái a XVIII.század végén(216)

Érdemes számbavenni a mintegy 100 év alatti fejlődést, amelyet Baranya és Somogy megye számsorai jellemeznek(217)

Mindezek mellett 1869-ben Baranyában a férfiak 54.2 %-a, a nők 29.9 % (együtt 41.6 %), Somogyban a férfiak 48 %-a, a nők 23.3 %-a (együtt 35.6 %) nem tudott írni és olvasni.(218)

A XVIII. század végi állapotokhoz képest a II. Ratio Educationis (tanügyi szabályzat 1806) kiadása után a népiskolák építésének üteme meggyorsult. 1810-1820 között sok iskolát újjáépítettek (vályogból, sártapaszból). Szigetváron 1777-1869 között 16 népiskola épült.
A Ratiokat (tanügyi szabályzat - rendeleteket) el nem fogadó protestánsok 1868-ig az egyházkerületi tantervek alapján irányították iskoláikat.
A Somogy megyei régió kálvinista népiskolái számára az 1801-es dunamelléki, az 1815-ös dunántúli egyházkerületi tantervek voltak területileg az irányadók. A nevelési cél hármas volt:
értelmes jó emberré, jó kereszténnyé és jó polgárrá nevelés.(219)

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a közoktatásügy XVIII-XIX. századi fejlődése alapjának az 1777. és az 1806. évi Ratio Educationisok (első és második iskolai tanügyi rendeletek), az 1868. évi XXXVIII. népoktatási törvény, valamint az 1883. évi XXX. középiskolai törvény megalkotását és végrehajtását tekinthetjük.
 

__________________________________________________

(213) Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon (1770-1868). Somogy megye múltjából 20/1989. 16. old.

(214) dr. Tóth E.: A Belsősomogyi Református Egyházmegye Mária Terézia korában. 1940. 63. old.

(215) Kanyar J.: Alsófokú népoktatás Somogyban. 1770-1792. (Somogy megye múltjából 7/1976) 167. old.

(216) Kanyar J.: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez (Somogy megye múltjából 1/1970) 62. old.

(217) Kanyar József: A népoktatás a Dél-Dunántúlon (1770-1868). (Somogy megye múltjából 20/1989.) 74-75. old.

(218) Kanyar József: A népoktatás a Dél-Dunántúlon (1770-1868). (Somogy megye múltjából 20/1989.) 69. old.

(219) Kanyar József: A népoktatás a Dél-Dunántúlon (1770-1868). (Somogy megye múltjából 20/1989.) 437. old.

Vissza a tartalomjegyzékhez                    Előző oldal