Tótszentgyörgy - G-Portál

Alighogy a török hadsereg kivonult az országból, Szapolyai János 1526. november 11-én Székesfehérvárott királlyá koronáztatta magát. (1526-40 között uralkodott). Ezt tette V.Károly, a német-római császár, egyben spanyol és nápolyi király édestestvére Ferdinánd is (1526-1564 között uralkodott), kit a magyar rendek Pozsonyban 1526. december 16-án választottak királlyá (de csak 1527. november 3-án koronázták meg Székesfehérváron). Köztük és utódaik között hol ellenségeskedés, egymás elleni harcok, hol meg béke és megegyezés uralkodott, közben a törökök véglegesen befészkelték magukat az ország középsõ részébe. Az ország három részre szakadt.
(33. ábra)
Miközben mind a magyar királyság, az erdélyi fejedelemség, mind pedig a török birodalom berendezkedett - kialakítva hadseregét, végvár rendszerét - a névleges béke mellett folyamatos nemzetpusztító harcok folytak. Vallási téren az új áramlatok hatására megindult a reformáció. Ezt követõen a török kiûzése elõtti és utáni közel fél évszázad alatt egy újabb nemzetgyérítõ folyamat indult meg - az ellenreformáció. E korban Erdély képviselte a független Magyarországot. A török által meg nem szállt Magyarország a Habsburg birodalom része volt.
A nép sorsát e korban a létbizonytalanság, szolgaság és szegénység jellemezte.

2. Társadalmi és gazdasági viszonyok a Dél-Dunántúlon

A XV. század végére a Hunyadiak korában kialakult viszonylag békés idõszakban Tótszentgyörgy környéke jelentõs gazdasági fejlõdésnek indult, környezetében három, -Kálmáncsa, Pata, Szigetvár - meghatározó szerepet vívõ várossal együtt.

Kálmáncsa (Kálmáncsehi) már korábban is a segesdi királyi, királynéi uradalom földvárral megerõsített plébániás helye volt, s a Szigetváron keresztül vezetõ útvonal fontos részeként szerepelt. A XV. század elején Somogy elsõ birtokosává, s az ország fõuraivá elõrelépõ Marczaliak kapták meg. 1490-tõl viszont II. Ulászló király kegyeltjei, a Báthoryak uralták 1532-ig.

Szigetvár 1420 után alakult ki birtokközponttá, amelyet 1490-ig a Marczaliak patai, kálmáncsai uradalmai vettek körül. 1473-ra, Török Ambrus birtokaként már mint vár és mezõváros jelentõs, melyhez 19 baranyai és 19 somogyi település, birtok tartozott.(114)
1532-41 között Somogy legnagyobb fegyveres erõvel rendelkezõ földesura Török Bálint, aki Szigetvárt Dél-Somogy legjelentõsebb birtokközpontjává tette, megépítve a korszerû szigetvári várat.
Török Bálint elfogatása után a Báthoriaké a legnagyobb politikai hatalom, és a legjelentõsebb, legtöbb birtokkal rendelkezõ somogyi birtokos a somogyi fõispán Báthori András.
Báthori e vidéktõl távol, ecsedi birtokainak központjában élve nem tudta megakadályozni a Zrínyiek és Nádasdyak katonai és gazdasági elõretörését. Késõbb 1563-ban Babócsa és Kálmáncsa uradalmait visszavéve, gyakorlatilag szövetségben Zrínyi, Nádasdy fõurakkal, együtt birtokolták a Szigetvártól Kanizsáig terjedõ fontos útvonal várait és vámoshelyeit. Történeti források bizonyítják, hogy 1526-1566 között a Moldvából Pettauba, s végül Velencébe irányuló nagyarányú marhakereskedelem szervezõi Pécs-Szigetvár-Kálmáncsehi-Babócsa útvonalon elsõsorban a Báthory mezõváros, Kálmáncsehi gazdag tõzsérei, polgárai voltak.(115)
(34.ábra)

A Szigetvár - Kálmáncsehi közötti útvonal a közbeesõ települések - Pata és Poklosi déli Molvány és Tótszentgyörgy északi - határrészein keresztül, Merenye határát érintve vezetett, mégpedig a legrövidebb "toronyiránti" úton. A marhacsorda útja Szigetvárt elhagyva a Tüskevári-dülõ, majd a Patához tartozó, a Szigetvár ostromlásakor a XVI. sz-ban elpusztult Hosszúfalut (ma nevét viselõ dülõ) érintve a Keleti-Gyöngyösön át Ferna nevet viselõ határrészig vezetett. Innen két úton lehetett Kálmáncsára jutni. A legegyszerûbb útvonal a tótszentgyörgyi erdõn, majd a ma is útként használt, a falu északi szélén áthaladó Ferna-Szentgyörgy-i kocsiút. Ezen az úton haladt a marhacsorda a Merenye-Görösgal, majd Merenye-Nagydobsza határon Kálmáncsát érintve nyugat felé.

A másik útvonal a fernai elágazásnál a tótszentgyörgyi erdõben (amelyet az erdõírtások révén Irtás-dülõnek neveznek) északra fordult és a ma Poklosit Merenyével összekötõ útvonalon, vagy a Kis földeken át, Merenye északi részén, követve a Merenye-Kálmáncsa útvonalat, haladt.
E területen 1558-ban mintegy 13 800, 1559-ben 10 400 szarvasmarhát hajtottak át, fõleg június és szeptember-október hónapokban.(116)
A kereskedelem révén - miközben Pata vára, városa és gazdasága potenciálisan nem fejlõdött - Kálmáncsa az akkori Somogy legnépesebbnek és leggazdagabbnak tartott mezõvárosává lett. Gazdagsága révén hozzájárult Szigetvár gazdasági jólétéhez, fejlõdéséhez és nyilván számított annak erõs katonasága általi védelmére.
A falvak és mezõvárosok védelmét Szigetvár eleste után sem a török, sem a magyar katonaság nem tudta megoldani. Kanizsa 1600-ban történõ elestéig e vidéken a török-magyar végvári csaták, a kettõs (török, magyar) adóbehajtások, a török martalócok és a szabad magyar hajdúk fosztogatásai voltak jellemzõk, de a török uralom volt a meghatározó.

3. A dél-dunántúli harcok

A mohácsi vész szinte megbénította a nemzet ellenállóképességét. Az ország túlnyomó többsége Szapolyai János erdélyi vajda körül csoportosult. Ezek közé tartozott Szigetvár ura Török Bálint is. Mások Ferdinánd osztrák fõherceg trónjelöltségét támogatták. A marczali birtokok örököse Báthori András Barcs, Babócsa, Zákány és a Marczali várak ura, aki 1542-ben már Somogy vármegye legnagyobb birtokosa is Ferdinánd pártjára állt. Ferdinánd trónra léptével a három részre szakadt ország két legnagyobb pártja között harc dúlt, amelynek következményeként nem csak a török, hanem a két párt csatározásai is pusztították az országot. Az idõközben Ferdinándhoz átpártolt Török Bálint várát, Szigetvárt 1530-ban János király - bár sikertelenül - ostrom alá vette.
1530. évi ostrom után Török Bálint a szigetvári várat megerõsítette, az ingoványos tavat megtisztíttatta, kiásatta és megnagyobbíttatta, majd elkezdte az erõdítmények építését.(117)

A török hadjáratok a század folyamán szinte folyamatosak voltak .
(35., 36. ábra)
Az 1532. évben Szulejmán szultán 200 000 fõvel újabb hadjáratot indított Bécs ellen. Útja Eszéken, Siklóson - Szigetvárt kikerülve - Babócsán át Kõszegig vezetett, melynek hõsies ellenállása után visszavonult Törökországba.
1536-ban Török Bálint nyíltan János király pártjára állt, majd a király 1540. évi halála után Buda várának parancsnokaként a gyermek János Zsigmond király uralkodását segítõ négytagú régensség tagja lett.
1541-ben a török újabb magyarországi hadjárata alkalmával, csellel Budát elfoglalta, Török Bálintot pedig elfogatta és Konstantinápolyba hurcolta. Török Bálint felesége Pemflinger Katalin 1542-ben Ferdinánd hûségére tért és átadta részére Szigetvár várát.
1543-ban Siklós és Pécs török kézre került, késõbb Székesfehérvár is. Szigetvár megerõsítése folytán a XVI. század közepén az ország legjelentékenyebb végvára lett. A vár fenntartása és erõsítése érdekében Ferdinánd a török hódoltság alatt lévõ pécsi püspökség területére adót vetett ki, amelyet a szigetvári õrség szedett be. A törökök erre a Szigetvár környéki kisebb erõsségek elfoglalásával válaszoltak.
1550-ben Dervis pécsi bég nagyobb haddal portyázó útra indult, de Babócsa elõtt, majd Kálmáncsehinél is kiadós vereséget szenvedett.
Ugyanez év õszén a szigeti õrség Verõcze megyében portyázott - sikertelenül, a 250 fõ egyharmada odaveszett.
1552 nyarán a törökök elfoglalták Verõczét, majd Görösgal jelentéktelen erõdítményét is, amelyet - felismerve a Szigetvár-Babócsa közötti út jelentõségét - 167 emberbõl álló õrséggel erõsítettek meg.(118)
1554. augusztusában öt török bég indult Babócsa, Berzencze és Szigetvár bevételére, de ebben a szigetvári õrség csapatai - bár vereségeket szenvedtek - megakadályozták õket.
1555-ben Tujgon budai pasa hadat vezetett Somogyba, elfoglalta Koppány, Kaposvár, Korokna, Babócsa várait. Újból elfoglalta az idõközben elvesztett Görösgalt, s õrséggel látta el. Majd Szigetvár ellen indult. Kerecsényi László várparancsnok kétszeri kitörése után gyorsan elvonult. Az 1555. évi török hadjárat alatt majdnem egész Somogy megye török kézre került.
1556 nyarán Ali, az új budai pasa Szigetvár ostromára készült. Június 10-én ostrom alá vették a várat, melynek ekkor Horváth Márk volt a parancsnoka. Nádasdy Tamás nádor 10 000 fõs seregével - megtudván, hogy a babócsai török bég Szigetvárnál harcol - Babócsát vette ostrom alá. Ali serege Szigetvár alól Babócsa felmentésére sietett. Közben Zrínyi Miklós idõhöz jutott s a várat kijavíttatta. A török visszafordulva sem tudta bevenni a várat és elvonult. Az 1556. évi hadjárat egyedüli eredménye az volt, hogy Szigetvár környéke - így Görösgal is, amelyet Zrínyi hadai felégettek - megtisztult a törököktõl.
Az év végén Ali basa ismét benyomult Somogyba és október 13-án Kálmáncsánál letáborozott. A szigetvári õrség több poggyász-szekértõl, lótól és néhány elõkelõ töröktõl fosztotta meg a török csapatot. Közben egy nagyobb török lovascsapat ki akarta csalni az õrséget Szigetbõl, hogy a Medész (Medvez) község erdejében elrejtett ágyúk elé irányítsa õket. De Horváth Márk a várból kitörve szétverte a török sereget.
Horváth Márk - ki idõközben lemondott - második kapitánysága idejére esik Szigetvár helyreállítása, mely 1558 októberétõl 1559 szeptemberéig tartott, Mirandola Pál olasz építõmester vezetésével.(119)
1561. augusztusában Horváth Márk meghalt. Helyére Zrínyi Miklóst - saját akarata szerint -nevezte ki Szigetvár várkapitányává a király. Zrínyi Szigetvárról több sikeres csatát vívott a törökök ellen. Egyszer megakadályozta, hogy a törökök a Dráva menti erõdítményeket Szentgyörgy és Monoszló mentén felépítsék. Késõbb, 1566. tavaszán, a tirhalai szandzsák bég csapatait Siklósnál tönkreverte, fegyvereiket, kincseiket zsákmányként megszerezte.
Ez idõ tájt történt, hogy Szulejmán hada, mintegy 100 000 harcossal Bécs ellen indult, s már Eszéknél - Mohácsnál táborozott. Szulejmán értesülve a tirhalai szandzsák bég sorsáról, seregének egy részét Buda és Komárom felé indítva, a sereg zömével Harsányon át Pécsre, majd Szigetvár bevételére indult. Megostromolták Szigetvárt, s végül 1566. szeptember 8-án, Zrínyi Miklós és csapata önfeláldozó halála árán sikerült elfoglalniuk A török gyõzelem elõtt két nappal Szulejmán szultán 1566. szeptember 6-án meghalt.
Az 1566. évi török hadjárat folyamán - Szigetvár eleste után - Csurgó, Babócsa, Berzencze, Vizvár, Segesd és Marcali is a török kezére került. Az 1595. évi hadjárat alatt Babócsát a magyarok visszafoglalták, de 1600-ban Kanizsával együtt ismét a törökök hatalma alá került
A török Szigetvár eleste elõtt megkezdte, majd eleste után folytatta a török közigazgatás megszervezését az általa elfoglalt területeken.
Az 1554. évi fejadólajstrom szerint a mohácsi szandzsák fennhatósága alatt három járást szervezett Kaposszerdahely, Felsõszentmárton és Görösgal székhellyel. Görösgal egyúttal keza, azaz bírósági kerület is volt.
Görösgalhoz tartozott az 1565-66. évi fejadólajstrom szerint Tótszentgyörgy és környékének nagyobb része: Kis-Szent-György, Merenye, Somogyviszló, Görösgal, Kis-Tamási, Petend, Gyöngyösmellék, Zádor, Szõrén, Nemeske, Hatvan, Istvándi, Dombó, Kis- és Nagydobsza, Barcs, Darány, Kadarkút, Kálmáncsa.(120)

Szigetvár eleste és az 1566. évi magyar hadjárat kudarca miatt Ferdinánd utóda, Miklós király mindenáron békét óhajtott kötni a törökökkel.
Végül 1568-ban Drinápolyban nyolc évre megkötötték a békét, melyet ezután évrõl-évre meghosszabbítottak. Igy 25 éven át bár hivatalosan megszünt a háború, de a végeken tovább folytak a harcok.
1575-ben a török behódoltatva a Rinyán túli területeket - Kanizsa környékérõl 400 embert rabságba hurcolt. Sõt a Mura vidékét is feldúlta.
1577-82 közötti végvári harcokban - a szigetvári hõs fia - Zrínyi György és Nádasdy Tamás nádor fia Ferenc a "fekete bég" jeleskedett.
1585-ben Hasszán szigetvári szandzsák bég a Mura vidékét Csáktornyáig elpusztította.
1587-ben Koppány körül a magyarok visszavágtak és nagy zsákmányra tettek szert. Zrínyi és Nádasdy az év tavaszán Kálmáncsán rajtaütöttek a törökökön, sok gazdag árus török kereskedõt elfogtak, számtalan marhát zsákmányoltak.
További harcok alatt a törökök 20 falut perzseltek fel a királyi területeken.
1591-ben a szigetvári bég csapatai Segesd várát foglalták el.
1594-ben Zrínyi György hadjárata Babócsát foglalta vissza.
1596-97. év telén Babócsa hajdúi állandóan háborgatták és fosztogatták a török területeket.
1600 nyarán Ibrahim nagyvezér hatalmas sereggel jött Magyarországra és októberben elfoglalta Kanizsa várát, mely körül külön tartományt szervezett, begler bégséget alapított.
Az 1552-1600 között szakadatlanul folyó háború a Somogy, Baranya akkori lakosságának nagy részét kiírtotta és az elnéptelenedett, lepusztult vidékre rácok költöztek. A nagyszámú "martalóc" révén a betelepülés könnyen és gyorsan ment. A rác származású határõrök katonai szolgálataik fejében jelentékeny kiváltságokat élveztek és alig számbavehetõ adót fizettek.(121)

4. A "két Oroszlán"

Szigetváron teljesedett be a sorsa a két szembenálló vezérnek , Zrínyi Miklósnak, a hõs magyar várkapitánynak és II. Szulejmánnak, kit az egyik legnagyobb török hódító uralkodónak tartanak.
Szigetvár védõi elhatározták, hogy szeptember 8-án reggel kitörnek a várból. Zrínyi díszöltözetben vett részt a harcban. Rövid dolmányt, sötétkék mentét, kócsagtollas kalapot viselt, nyakán súlyos aranylánccal, kezein karperecekkel. Mentéjébe száz aranyat varratott.
Zrínyi egyik kezében könnyû pajzzsal védte magát, másik kezében pisztoly volt, melyet elõbb elsütvén, egy török fõnemesnek vette életét, csak ezután nyúlt kardjához. A karddal vitézül harcolt. A harcban Zrínyit elõször a melle jobb részén találta el egy golyó. Erõsen vérzett, de folytatta a harcot. Majd egy következõ golyó a jobb szeme és füle között a halántékán találta el, mire összerogyott. A törökök Zrínyi védõit is megölték. Zrínyi holttestét a janicsár-agához vitték, aki azt ágyúra fektette és fejét vétette. A fejétõl elkülönített holttestet a banjalukai Mustafa basa - ki Zrínyi Miklósnak egykor rabja volt és az õ jóindulatát kiismerte - temettette el. Zrínyi fejét a nagyvezérhez vitték, hogy azt a szultánnak bemutassák. A nagyvezér a fejet karóra húzatta, s egynapi közszemlére tette ki.
Zrínyi feje Szokoli Musztafa budai pasához, majd onnan Salun grófhoz, Komárom magyar parancsnokához került, aki fekete bársonnyal bevont kocsin, 1200 fõs huszár és ágyú ütegek díszkisérete mellett Gyõrbe szállíttatta. Innen vitte el a hõs fia, Zrínyi György Csáktornyára és a Szent Ilona nevû zárdában készített új, családi sírboltba temettette el.(122)
Evlia Cselebi török utazó, író így emlékezik: "...Az eszes és értelmes Szokolli vezér ...Szulejmán Khán holttestének hasát felmetszette s áloéval, ámbrával, pézsmával és sáfránnyal bebalzsamozták, azután pedig ...testét a sátorban titkon eltemették..Szokoli vezér öt bizalmas emberének megmondá ...s úgy tesznek mintha Szulejmán életben volna...
..a hitharcosok a régóta tartó harcolásba már belefáradtak és egyik napon azt mondták: "Padisahunkat óhajtjuk látni sürgõs tanácskozásban. Szokoli vezér...Szulejmán khán bebalzsamozott testét rejtekhelyérõl kihozatván felöltöztette, felövezte és a szulejmáni sátorban ...egy trónusra ültette, mögéje pedig Kuzu Ali agát rejtette...Ali aga a holttestet átkarolta és eléje húzta. A diván tagjai sorban helyükön állottak s Szokolli vezér a trón függönyét szétnyitván, megmutatta ...ezután a hitharcosok...vitézül harcoltak... a khán halála után két napra Szigetvár vára ostrommal az ellenségtõl elvétetett, s karddal meghódíttatott..
Végre Szokolli vezér Szigetvár elfoglalása után a várat kijavíttatta és helyreállíttatta s negyvenhárom napi idõzés után, a negyvennegyedik napon Szulejmán khán holttestét, mint azelõtt, a hordozható trónra ültette és seregével együtt Belgrádba ment. Mikor Belgrádba bevonultak, a katonaság látta, hogy Szelim khán a sátorba jött és a padisah trónjára ült..a holttest Isztambulba küldetett..."(123)

Szulejmán türbéje

Szulejmán khán fia II. Szelim építtetett Turbékon - ahol a szultáni sátor alatt Szulejmán belsõ részeit egy arany edényben eltemették - apja tiszteletére egy türbét, erõdítménnyel. "Palánka szerû - erõdítmény ez, melynek északra nyíló kapuja van, árka fölött pedig felvonóhídja. Az 1074. évben (azaz 1664-ben) az ellenség (Zrínyi Miklós, a költõ hadjárata alkalmával) ide is eljött, az erõdítményt felégette...
Az 1074. évben (azaz 1664-ben) IV. Mohamed khán fermánja folytán a türbe erõdítménye is újra igen díszes lett és az elõbbinél ezerszeresen terjedelmesebb. Kerülete ezerötszáz lépés...jelenleg van parancsnoka, száz katonája, elegendõ hadiszertára.." írja Evlia Cselebi.(124)
A török kiûzése után egy Szigetváron állomásozó osztrák tiszt a mauzóleumot szétromboltatta.(125)

Zrínyi utódok Dél-Somogyban

Zrínyi Miklós a szigetvári hõs egyik leánya Dóra, Batthyány Boldizsár felesége lett. E Batthyány-ág Ferenc, Ádám, Pál és Ferenc fiú ágakon keresztül örökölt. Gr Batthyány Ferenc Mária nevû lányát gr. Széchényi Zsigmond vette feleségül. Benne egyesült a Zrínyi örökös Batthyány Máriával a Széchenyi család. A Széchenyi család õse Széchenyi (Szabó) György 1685-tõl esztergomi érsek(126), aki 1629-ben címeres levelet szerezve, hosszú papi pályafutása alatt megtakarított pénzén zálogba vette 1651-ben Nádasdy Ferenctõl a Szentgyörgyvár-i uradalmat és tartozékait, s nyert reá és tartozékaira (Alsósegesd, Barcs, Bire, Erdõcsokonya, Gadány, Homokszentgyörgy, Kálmáncsa, Köröshegy, Lábod, Marcali, Pusztaszemes, Somogytarnócza, Somogyvár, Szulok, Táska, Tótszentgyörgy) 1677-ben királyi adományt(127) - mint kalocsai érsek.
Széchenyi György, kalocsai érsek, birtokait öccse, Lõrinc fia György örökölte, aki részt vett a felszabadító háború csatáiban, "többek között Szigetvár visszavételében is. 1697. márc. 30-án grófi rangot nyer a saját katonai érdemeiért és nagybátyjainak György érsek és atyja fivérének Pál érseknek szolgálataiért."(128)
Gróf Széchenyi Györgynek fia Zsigmond, unokái pedig Ignácz, László, Antal és Zsigmond. Zsigmond fia József (1751-1774) és Ferenc (1754-1820). Gróf Széchényi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója volt. Fiai részére Lajos (1781-1855), Pál (1789-1871) és István (1791-1860) Somogy megyében három majorátust alapít 177 ezer holdat kitevõ somogyi birtokaiból. A legkísebb fia István, azaz gróf Széchényi István, a reformkorszak legnagyobb magyarja, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója - megyei birtokai nagy részét testvéreinek adta.(129)

Tótszentgyörgyöt és Lajosházapusztát Széchényi Lajos (1781-1855) fia Imre után gróf Széchényi László örökölte. Õ örökölte Merenyét is, amelyet felmenõje Széchényi Ferenc vásárolt meg gr. Batthyány Tivadartól.(130)

5. Hadjáratok - felszabadító harcok

Az 1600. évi hadjárat folyamán Komárom, Lak, Babócsa, Bolondvár, majd Kanizsa török kézre kerülésével az egész Somogy vármegyében a török lett az úr. Kanizsa elfoglalásával Kanizsa külön Vilajet székhelye lett, amelyhez a szigetvári szandzsák is tartozott.
A törökök az elfoglalt várakat, erõdítményeket igyekeztek jó karban tartani és jelentõs õrséggel látták el azokat. Szigetváron 711 fõbõl álló õrséget szerveztek, mivel jelentõsége kiemelt lett.
Szigetváron felsõfokú török tanintézet is létesült.
1601-1664-ig e terület - leszámítva a végvárak vitézeinek, hajdúinak a betöréseit - viszonylagos békét élvezett.
(37., 38. ábra)

1664. elején Zrínyi Miklós (a költõ is) - mintegy 26 000 fõs hadával Berzence, Babócsa, Barcs elfoglalása után Istvándin át, Szigetvár ostromának elkerülésével, Turbékot feldúlva, Pécs külvárosát felgyújtva, az eszéki hidat felégetve - hadjáratot vezetve május elsõ napjaiban Kanizsa ellen indult, de a várat nem sikerült bevennie.

A törökök ugyanezév (1664) májusában 20 000 emberrel átkeltek a felépült eszéki hídon Pécs, Sziget érintésével Kanizsa alá értek, majd Muraközben Zrinyi-Újvárt elfoglalva, környékét feldúlva Szentgotthárdnál a császári hadak vezetésével megbízott Montecuccolival megütköztek. Szentgotthárdon a császári hadak gyõztek, de a Vasváron kötött béke szentesítette a török hódítást.
(39.ábra)
E hadjáratok pusztításait egy évtized alatt sem sikerült kiheverni. Szigetvár - Kanizsa és a Szigetvár - Pécs közötti útvonalba esõ helységek - köztük Tótszentgyörgy és környéke - kevés kivételtõl eltekintve teljesen elpusztultak.(131)

1684-ben Szigetváron a törökök puskaporos tornyát a császári seregek egyik embere felrobbantotta.
1686. szeptember 2-án Károly lotharingiai herceg Budát, Lajos badeni õrgróf Kaposvárt, majd Pécset is elfoglalta.
1686-ban Szigetvár közelében két jelentõs csata zajlott. Az egyikben Makár János magyar csapatvezér egy tatár sereget vert szét, a másik csatában Szigetvár nagy részét felgyújtották.
1687-ben a császári seregek ismét megtámadták Szigetvárt, de végül is csak 1687. január 26-án, megegyezéssel, a török õrség békés elvonulásával szabadult fel Szigetvár és vidéke a török uralom alól.
1690-ben Kanizsa török serege is megadta magát.(132)
(40.ábra)

______________________________________

(114) Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. Somogy megyei Levéltár Évkönyve 2/1980. 3. old.

(115) Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai. 227. old. (Szita László: Tanulmányok a török hódoltság történetébõl. Pécs. 1993.)

(116) Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XVI. század derekán. Somogy megyei Levéltár Évkönyve 4/1973. 65. old.

(117) Csánky Dezsõ: Somogy vármegye. 441. old.

(118) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 86-87. old.

(119) Csánky Dezsõ: Somogy vármegye. 446-449. old.

(120) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 1890. 181-189. old.

(121) Csánky Dezsõ: Somogy vármegye. 455-457., 466. old.

(122) Németh Béla: Szigetvár története. 1903. 264-268. old.

(123) Evlia Cselebi Magyarországi utazásai 1660-1664. Bp. 1904. (Ford.: dr. Karácsonyi Imre) 488., 490. old.

(124) Evlia Cselebi Magyarországi utazásai 1660-1664. Bp. 1904. 36. old.