V. A TÖRÖK MEGSZÁLLÁS KORA
1. Az ország sorsa
Alighogy a török hadsereg kivonult az országból, Szapolyai János 1526. november 11-én Székesfehérvárott királlyá koronáztatta magát. (1526-40 között uralkodott). Ezt tette V.Károly, a német-római császár, egyben spanyol és nápolyi király édestestvére Ferdinánd is (1526-1564 között uralkodott), kit a magyar rendek Pozsonyban 1526. december 16-án választottak királlyá (de csak 1527. november 3-án koronázták meg Székesfehérváron). Köztük és utódaik között hol ellenségeskedés, egymás elleni harcok, hol meg béke és megegyezés uralkodott, közben a törökök véglegesen befészkelték magukat az ország középső részébe. Az ország három részre szakadt.
(33. ábra)
Miközben mind a magyar királyság, az erdélyi fejedelemség, mind pedig a török birodalom berendezkedett - kialakítva hadseregét, végvár rendszerét - a névleges béke mellett folyamatos nemzetpusztító harcok folytak. Vallási téren az új áramlatok hatására megindult a reformáció. Ezt követően a török kiűzése előtti és utáni közel fél évszázad alatt egy újabb nemzetgyérítő folyamat indult meg - az ellenreformáció. E korban Erdély képviselte a független Magyarországot. A török által meg nem szállt Magyarország a Habsburg birodalom része volt.
A nép sorsát e korban a létbizonytalanság, szolgaság és szegénység jellemezte.
2. Társadalmi és gazdasági viszonyok a Dél-Dunántúlon
A XV. század végére a Hunyadiak korában kialakult viszonylag békés időszakban Tótszentgyörgy környéke jelentős gazdasági fejlődésnek indult, környezetében három, -Kálmáncsa, Pata, Szigetvár - meghatározó szerepet vívő várossal együtt.
Kálmáncsa (Kálmáncsehi) már korábban is a segesdi királyi, királynéi uradalom földvárral megerősített plébániás helye volt, s a Szigetváron keresztül vezető útvonal fontos részeként szerepelt. A XV. század elején Somogy első birtokosává, s az ország főuraivá előrelépő Marczaliak kapták meg. 1490-től viszont II. Ulászló király kegyeltjei, a Báthoryak uralták 1532-ig.
Szigetvár 1420 után alakult ki birtokközponttá, amelyet 1490-ig a Marczaliak patai, kálmáncsai uradalmai vettek körül. 1473-ra, Török Ambrus birtokaként már mint vár és mezőváros jelentős, melyhez 19 baranyai és 19 somogyi település, birtok tartozott.(114)
1532-41 között Somogy legnagyobb fegyveres erővel rendelkező földesura Török Bálint, aki Szigetvárt Dél-Somogy legjelentősebb birtokközpontjává tette, megépítve a korszerű szigetvári várat.
Török Bálint elfogatása után a Báthoriaké a legnagyobb politikai hatalom, és a legjelentősebb, legtöbb birtokkal rendelkező somogyi birtokos a somogyi főispán Báthori András.
Báthori e vidéktől távol, ecsedi birtokainak központjában élve nem tudta megakadályozni a Zrínyiek és Nádasdyak katonai és gazdasági előretörését. Később 1563-ban Babócsa és Kálmáncsa uradalmait visszavéve, gyakorlatilag szövetségben Zrínyi, Nádasdy főurakkal, együtt birtokolták a Szigetvártól Kanizsáig terjedő fontos útvonal várait és vámoshelyeit. Történeti források bizonyítják, hogy 1526-1566 között a Moldvából Pettauba, s végül Velencébe irányuló nagyarányú marhakereskedelem szervezői Pécs-Szigetvár-Kálmáncsehi-Babócsa útvonalon elsősorban a Báthory mezőváros, Kálmáncsehi gazdag tőzsérei, polgárai voltak.(115)
(34.ábra)
A Szigetvár - Kálmáncsehi közötti útvonal a közbeeső települések - Pata és Poklosi déli Molvány és Tótszentgyörgy északi - határrészein keresztül, Merenye határát érintve vezetett, mégpedig a legrövidebb "toronyiránti" úton. A marhacsorda útja Szigetvárt elhagyva a Tüskevári-dülő, majd a Patához tartozó, a Szigetvár ostromlásakor a XVI. sz-ban elpusztult Hosszúfalut (ma nevét viselő dülő) érintve a Keleti-Gyöngyösön át Ferna nevet viselő határrészig vezetett. Innen két úton lehetett Kálmáncsára jutni. A legegyszerűbb útvonal a tótszentgyörgyi erdőn, majd a ma is útként használt, a falu északi szélén áthaladó Ferna-Szentgyörgy-i kocsiút. Ezen az úton haladt a marhacsorda a Merenye-Görösgal, majd Merenye-Nagydobsza határon Kálmáncsát érintve nyugat felé.
A másik útvonal a fernai elágazásnál a tótszentgyörgyi erdőben (amelyet az erdőírtások révén Irtás-dülőnek neveznek) északra fordult és a ma Poklosit Merenyével összekötő útvonalon, vagy a Kis földeken át, Merenye északi részén, követve a Merenye-Kálmáncsa útvonalat, haladt.
E területen 1558-ban mintegy 13 800, 1559-ben 10 400 szarvasmarhát hajtottak át, főleg június és szeptember-október hónapokban.(116)
A kereskedelem révén - miközben Pata vára, városa és gazdasága potenciálisan nem fejlődött - Kálmáncsa az akkori Somogy legnépesebbnek és leggazdagabbnak tartott mezővárosává lett. Gazdagsága révén hozzájárult Szigetvár gazdasági jólétéhez, fejlődéséhez és nyilván számított annak erős katonasága általi védelmére.
A falvak és mezővárosok védelmét Szigetvár eleste után sem a török, sem a magyar katonaság nem tudta megoldani. Kanizsa 1600-ban történő elestéig e vidéken a török-magyar végvári csaták, a kettős (török, magyar) adóbehajtások, a török martalócok és a szabad magyar hajdúk fosztogatásai voltak jellemzők, de a török uralom volt a meghatározó.
3. A dél-dunántúli harcok
A mohácsi vész szinte megbénította a nemzet ellenállóképességét. Az ország túlnyomó többsége Szapolyai János erdélyi vajda körül csoportosult. Ezek közé tartozott Szigetvár ura Török Bálint is. Mások Ferdinánd osztrák főherceg trónjelöltségét támogatták. A marczali birtokok örököse Báthori András Barcs, Babócsa, Zákány és a Marczali várak ura, aki 1542-ben már Somogy vármegye legnagyobb birtokosa is Ferdinánd pártjára állt. Ferdinánd trónra léptével a három részre szakadt ország két legnagyobb pártja között harc dúlt, amelynek következményeként nem csak a török, hanem a két párt csatározásai is pusztították az országot. Az időközben Ferdinándhoz átpártolt Török Bálint várát, Szigetvárt 1530-ban János király - bár sikertelenül - ostrom alá vette.
1530. évi ostrom után Török Bálint a szigetvári várat megerősítette, az ingoványos tavat megtisztíttatta, kiásatta és megnagyobbíttatta, majd elkezdte az erődítmények építését.(117)
A török hadjáratok a század folyamán szinte folyamatosak voltak .
(35., 36. ábra)
Az 1532. évben Szulejmán szultán 200 000 fővel újabb hadjáratot indított Bécs ellen. Útja Eszéken, Siklóson - Szigetvárt kikerülve - Babócsán át Kőszegig vezetett, melynek hősies ellenállása után visszavonult Törökországba.
1536-ban Török Bálint nyíltan János király pártjára állt, majd a király 1540. évi halála után Buda várának parancsnokaként a gyermek János Zsigmond király uralkodását segítő négytagú régensség tagja lett.
1541-ben a török újabb magyarországi hadjárata alkalmával, csellel Budát elfoglalta, Török Bálintot pedig elfogatta és Konstantinápolyba hurcolta. Török Bálint felesége Pemflinger Katalin 1542-ben Ferdinánd hűségére tért és átadta részére Szigetvár várát.
1543-ban Siklós és Pécs török kézre került, később Székesfehérvár is. Szigetvár megerősítése folytán a XVI. század közepén az ország legjelentékenyebb végvára lett. A vár fenntartása és erősítése érdekében Ferdinánd a török hódoltság alatt lévő pécsi püspökség területére adót vetett ki, amelyet a szigetvári őrség szedett be. A törökök erre a Szigetvár környéki kisebb erősségek elfoglalásával válaszoltak.
1550-ben Dervis pécsi bég nagyobb haddal portyázó útra indult, de Babócsa előtt, majd Kálmáncsehinél is kiadós vereséget szenvedett.
Ugyanez év őszén a szigeti őrség Verőcze megyében portyázott - sikertelenül, a 250 fő egyharmada odaveszett.
1552 nyarán a törökök elfoglalták Verőczét, majd Görösgal jelentéktelen erődítményét is, amelyet - felismerve a Szigetvár-Babócsa közötti út jelentőségét - 167 emberből álló őrséggel erősítettek meg.(118)
1554. augusztusában öt török bég indult Babócsa, Berzencze és Szigetvár bevételére, de ebben a szigetvári őrség csapatai - bár vereségeket szenvedtek - megakadályozták őket.
1555-ben Tujgon budai pasa hadat vezetett Somogyba, elfoglalta Koppány, Kaposvár, Korokna, Babócsa várait. Újból elfoglalta az időközben elvesztett Görösgalt, s őrséggel látta el. Majd Szigetvár ellen indult. Kerecsényi László várparancsnok kétszeri kitörése után gyorsan elvonult. Az 1555. évi török hadjárat alatt majdnem egész Somogy megye török kézre került.
1556 nyarán Ali, az új budai pasa Szigetvár ostromára készült. Június 10-én ostrom alá vették a várat, melynek ekkor Horváth Márk volt a parancsnoka. Nádasdy Tamás nádor 10 000 fős seregével - megtudván, hogy a babócsai török bég Szigetvárnál harcol - Babócsát vette ostrom alá. Ali serege Szigetvár alól Babócsa felmentésére sietett. Közben Zrínyi Miklós időhöz jutott s a várat kijavíttatta. A török visszafordulva sem tudta bevenni a várat és elvonult. Az 1556. évi hadjárat egyedüli eredménye az volt, hogy Szigetvár környéke - így Görösgal is, amelyet Zrínyi hadai felégettek - megtisztult a törököktől.
Az év végén Ali basa ismét benyomult Somogyba és október 13-án Kálmáncsánál letáborozott. A szigetvári őrség több poggyász-szekértől, lótól és néhány előkelő töröktől fosztotta meg a török csapatot. Közben egy nagyobb török lovascsapat ki akarta csalni az őrséget Szigetből, hogy a Medész (Medvez) község erdejében elrejtett ágyúk elé irányítsa őket. De Horváth Márk a várból kitörve szétverte a török sereget.
Horváth Márk - ki időközben lemondott - második kapitánysága idejére esik Szigetvár helyreállítása, mely 1558 októberétől 1559 szeptemberéig tartott, Mirandola Pál olasz építőmester vezetésével.(119)
1561. augusztusában Horváth Márk meghalt. Helyére Zrínyi Miklóst - saját akarata szerint -nevezte ki Szigetvár várkapitányává a király. Zrínyi Szigetvárról több sikeres csatát vívott a törökök ellen. Egyszer megakadályozta, hogy a törökök a Dráva menti erődítményeket Szentgyörgy és Monoszló mentén felépítsék. Később, 1566. tavaszán, a tirhalai szandzsák bég csapatait Siklósnál tönkreverte, fegyvereiket, kincseiket zsákmányként megszerezte.
Ez idő tájt történt, hogy Szulejmán hada, mintegy 100 000 harcossal Bécs ellen indult, s már Eszéknél - Mohácsnál táborozott. Szulejmán értesülve a tirhalai szandzsák bég sorsáról, seregének egy részét Buda és Komárom felé indítva, a sereg zömével Harsányon át Pécsre, majd Szigetvár bevételére indult. Megostromolták Szigetvárt, s végül 1566. szeptember 8-án, Zrínyi Miklós és csapata önfeláldozó halála árán sikerült elfoglalniuk A török győzelem előtt két nappal Szulejmán szultán 1566. szeptember 6-án meghalt.
Az 1566. évi török hadjárat folyamán - Szigetvár eleste után - Csurgó, Babócsa, Berzencze, Vizvár, Segesd és Marcali is a török kezére került. Az 1595. évi hadjárat alatt Babócsát a magyarok visszafoglalták, de 1600-ban Kanizsával együtt ismét a törökök hatalma alá került
A török Szigetvár eleste előtt megkezdte, majd eleste után folytatta a török közigazgatás megszervezését az általa elfoglalt területeken.
Az 1554. évi fejadólajstrom szerint a mohácsi szandzsák fennhatósága alatt három járást szervezett Kaposszerdahely, Felsőszentmárton és Görösgal székhellyel. Görösgal egyúttal keza, azaz bírósági kerület is volt.
Görösgalhoz tartozott az 1565-66. évi fejadólajstrom szerint Tótszentgyörgy és környékének nagyobb része: Kis-Szent-György, Merenye, Somogyviszló, Görösgal, Kis-Tamási, Petend, Gyöngyösmellék, Zádor, Szőrén, Nemeske, Hatvan, Istvándi, Dombó, Kis- és Nagydobsza, Barcs, Darány, Kadarkút, Kálmáncsa.(120)
Szigetvár eleste és az 1566. évi magyar hadjárat kudarca miatt Ferdinánd utóda, Miklós király mindenáron békét óhajtott kötni a törökökkel.
Végül 1568-ban Drinápolyban nyolc évre megkötötték a békét, melyet ezután évről-évre meghosszabbítottak. Igy 25 éven át bár hivatalosan megszünt a háború, de a végeken tovább folytak a harcok.
1575-ben a török behódoltatva a Rinyán túli területeket - Kanizsa környékéről 400 embert rabságba hurcolt. Sőt a Mura vidékét is feldúlta.
1577-82 közötti végvári harcokban - a szigetvári hős fia - Zrínyi György és Nádasdy Tamás nádor fia Ferenc a "fekete bég" jeleskedett.
1585-ben Hasszán szigetvári szandzsák bég a Mura vidékét Csáktornyáig elpusztította.
1587-ben Koppány körül a magyarok visszavágtak és nagy zsákmányra tettek szert. Zrínyi és Nádasdy az év tavaszán Kálmáncsán rajtaütöttek a törökökön, sok gazdag árus török kereskedőt elfogtak, számtalan marhát zsákmányoltak.
További harcok alatt a törökök 20 falut perzseltek fel a királyi területeken.
1591-ben a szigetvári bég csapatai Segesd várát foglalták el.
1594-ben Zrínyi György hadjárata Babócsát foglalta vissza.
1596-97. év telén Babócsa hajdúi állandóan háborgatták és fosztogatták a török területeket.
1600 nyarán Ibrahim nagyvezér hatalmas sereggel jött Magyarországra és októberben elfoglalta Kanizsa várát, mely körül külön tartományt szervezett, begler bégséget alapított.
Az 1552-1600 között szakadatlanul folyó háború a Somogy, Baranya akkori lakosságának nagy részét kiírtotta és az elnéptelenedett, lepusztult vidékre rácok költöztek. A nagyszámú "martalóc" révén a betelepülés könnyen és gyorsan ment. A rác származású határőrök katonai szolgálataik fejében jelentékeny kiváltságokat élveztek és alig számbavehető adót fizettek.(121)
4. A "két Oroszlán"
Szigetváron teljesedett be a sorsa a két szembenálló vezérnek , Zrínyi Miklósnak, a hős magyar várkapitánynak és II. Szulejmánnak, kit az egyik legnagyobb török hódító uralkodónak tartanak.
Szigetvár védői elhatározták, hogy szeptember 8-án reggel kitörnek a várból. Zrínyi díszöltözetben vett részt a harcban. Rövid dolmányt, sötétkék mentét, kócsagtollas kalapot viselt, nyakán súlyos aranylánccal, kezein karperecekkel. Mentéjébe száz aranyat varratott.
Zrínyi egyik kezében könnyű pajzzsal védte magát, másik kezében pisztoly volt, melyet előbb elsütvén, egy török főnemesnek vette életét, csak ezután nyúlt kardjához. A karddal vitézül harcolt. A harcban Zrínyit először a melle jobb részén találta el egy golyó. Erősen vérzett, de folytatta a harcot. Majd egy következő golyó a jobb szeme és füle között a halántékán találta el, mire összerogyott. A törökök Zrínyi védőit is megölték. Zrínyi holttestét a janicsár-agához vitték, aki azt ágyúra fektette és fejét vétette. A fejétől elkülönített holttestet a banjalukai Mustafa basa - ki Zrínyi Miklósnak egykor rabja volt és az ő jóindulatát kiismerte - temettette el. Zrínyi fejét a nagyvezérhez vitték, hogy azt a szultánnak bemutassák. A nagyvezér a fejet karóra húzatta, s egynapi közszemlére tette ki.
Zrínyi feje Szokoli Musztafa budai pasához, majd onnan Salun grófhoz, Komárom magyar parancsnokához került, aki fekete bársonnyal bevont kocsin, 1200 fős huszár és ágyú ütegek díszkisérete mellett Győrbe szállíttatta. Innen vitte el a hős fia, Zrínyi György Csáktornyára és a Szent Ilona nevű zárdában készített új, családi sírboltba temettette el.(122)
Evlia Cselebi török utazó, író így emlékezik: "...Az eszes és értelmes Szokolli vezér ...Szulejmán Khán holttestének hasát felmetszette s áloéval, ámbrával, pézsmával és sáfránnyal bebalzsamozták, azután pedig ...testét a sátorban titkon eltemették..Szokoli vezér öt bizalmas emberének megmondá ...s úgy tesznek mintha Szulejmán életben volna...
..a hitharcosok a régóta tartó harcolásba már belefáradtak és egyik napon azt mondták: "Padisahunkat óhajtjuk látni sürgős tanácskozásban. Szokoli vezér...Szulejmán khán bebalzsamozott testét rejtekhelyéről kihozatván felöltöztette, felövezte és a szulejmáni sátorban ...egy trónusra ültette, mögéje pedig Kuzu Ali agát rejtette...Ali aga a holttestet átkarolta és eléje húzta. A diván tagjai sorban helyükön állottak s Szokolli vezér a trón függönyét szétnyitván, megmutatta ...ezután a hitharcosok...vitézül harcoltak... a khán halála után két napra Szigetvár vára ostrommal az ellenségtől elvétetett, s karddal meghódíttatott..
Végre Szokolli vezér Szigetvár elfoglalása után a várat kijavíttatta és helyreállíttatta s negyvenhárom napi időzés után, a negyvennegyedik napon Szulejmán khán holttestét, mint azelőtt, a hordozható trónra ültette és seregével együtt Belgrádba ment. Mikor Belgrádba bevonultak, a katonaság látta, hogy Szelim khán a sátorba jött és a padisah trónjára ült..a holttest Isztambulba küldetett..."(123)
Szulejmán türbéje
Szulejmán khán fia II. Szelim építtetett Turbékon - ahol a szultáni sátor alatt Szulejmán belső részeit egy arany edényben eltemették - apja tiszteletére egy türbét, erődítménnyel. "Palánka szerű - erődítmény ez, melynek északra nyíló kapuja van, árka fölött pedig felvonóhídja. Az 1074. évben (azaz 1664-ben) az ellenség (Zrínyi Miklós, a költő hadjárata alkalmával) ide is eljött, az erődítményt felégette...
Az 1074. évben (azaz 1664-ben) IV. Mohamed khán fermánja folytán a türbe erődítménye is újra igen díszes lett és az előbbinél ezerszeresen terjedelmesebb. Kerülete ezerötszáz lépés...jelenleg van parancsnoka, száz katonája, elegendő hadiszertára.." írja Evlia Cselebi.(124)
A török kiűzése után egy Szigetváron állomásozó osztrák tiszt a mauzóleumot szétromboltatta.(125)
Zrínyi utódok Dél-Somogyban
Zrínyi Miklós a szigetvári hős egyik leánya Dóra, Batthyány Boldizsár felesége lett. E Batthyány-ág Ferenc, Ádám, Pál és Ferenc fiú ágakon keresztül örökölt. Gr Batthyány Ferenc Mária nevű lányát gr. Széchényi Zsigmond vette feleségül. Benne egyesült a Zrínyi örökös Batthyány Máriával a Széchenyi család. A Széchenyi család őse Széchenyi (Szabó) György 1685-től esztergomi érsek(126), aki 1629-ben címeres levelet szerezve, hosszú papi pályafutása alatt megtakarított pénzén zálogba vette 1651-ben Nádasdy Ferenctől a Szentgyörgyvár-i uradalmat és tartozékait, s nyert reá és tartozékaira (Alsósegesd, Barcs, Bire, Erdőcsokonya, Gadány, Homokszentgyörgy, Kálmáncsa, Köröshegy, Lábod, Marcali, Pusztaszemes, Somogytarnócza, Somogyvár, Szulok, Táska, Tótszentgyörgy) 1677-ben királyi adományt(127) - mint kalocsai érsek.
Széchenyi György, kalocsai érsek, birtokait öccse, Lőrinc fia György örökölte, aki részt vett a felszabadító háború csatáiban, "többek között Szigetvár visszavételében is. 1697. márc. 30-án grófi rangot nyer a saját katonai érdemeiért és nagybátyjainak György érsek és atyja fivérének Pál érseknek szolgálataiért."(128)
Gróf Széchenyi Györgynek fia Zsigmond, unokái pedig Ignácz, László, Antal és Zsigmond. Zsigmond fia József (1751-1774) és Ferenc (1754-1820). Gróf Széchényi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója volt. Fiai részére Lajos (1781-1855), Pál (1789-1871) és István (1791-1860) Somogy megyében három majorátust alapít 177 ezer holdat kitevő somogyi birtokaiból. A legkísebb fia István, azaz gróf Széchényi István, a reformkorszak legnagyobb magyarja, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója - megyei birtokai nagy részét testvéreinek adta.(129)
Tótszentgyörgyöt és Lajosházapusztát Széchényi Lajos (1781-1855) fia Imre után gróf Széchényi László örökölte. Ő örökölte Merenyét is, amelyet felmenője Széchényi Ferenc vásárolt meg gr. Batthyány Tivadartól.(130)
5. Hadjáratok - felszabadító harcok
Az 1600. évi hadjárat folyamán Komárom, Lak, Babócsa, Bolondvár, majd Kanizsa török kézre kerülésével az egész Somogy vármegyében a török lett az úr. Kanizsa elfoglalásával Kanizsa külön Vilajet székhelye lett, amelyhez a szigetvári szandzsák is tartozott.
A törökök az elfoglalt várakat, erődítményeket igyekeztek jó karban tartani és jelentős őrséggel látták el azokat. Szigetváron 711 főből álló őrséget szerveztek, mivel jelentősége kiemelt lett.
Szigetváron felsőfokú török tanintézet is létesült.
1601-1664-ig e terület - leszámítva a végvárak vitézeinek, hajdúinak a betöréseit - viszonylagos békét élvezett.
(37., 38. ábra)
1664. elején Zrínyi Miklós (a költő is) - mintegy 26 000 fős hadával Berzence, Babócsa, Barcs elfoglalása után Istvándin át, Szigetvár ostromának elkerülésével, Turbékot feldúlva, Pécs külvárosát felgyújtva, az eszéki hidat felégetve - hadjáratot vezetve május első napjaiban Kanizsa ellen indult, de a várat nem sikerült bevennie.
A törökök ugyanezév (1664) májusában 20 000 emberrel átkeltek a felépült eszéki hídon Pécs, Sziget érintésével Kanizsa alá értek, majd Muraközben Zrinyi-Újvárt elfoglalva, környékét feldúlva Szentgotthárdnál a császári hadak vezetésével megbízott Montecuccolival megütköztek. Szentgotthárdon a császári hadak győztek, de a Vasváron kötött béke szentesítette a török hódítást.
(39.ábra)
E hadjáratok pusztításait egy évtized alatt sem sikerült kiheverni. Szigetvár - Kanizsa és a Szigetvár - Pécs közötti útvonalba eső helységek - köztük Tótszentgyörgy és környéke - kevés kivételtől eltekintve teljesen elpusztultak.(131)
1684-ben Szigetváron a törökök puskaporos tornyát a császári seregek egyik embere felrobbantotta.
1686. szeptember 2-án Károly lotharingiai herceg Budát, Lajos badeni őrgróf Kaposvárt, majd Pécset is elfoglalta.
1686-ban Szigetvár közelében két jelentős csata zajlott. Az egyikben Makár János magyar csapatvezér egy tatár sereget vert szét, a másik csatában Szigetvár nagy részét felgyújtották.
1687-ben a császári seregek ismét megtámadták Szigetvárt, de végül is csak 1687. január 26-án, megegyezéssel, a török őrség békés elvonulásával szabadult fel Szigetvár és vidéke a török uralom alól.
1690-ben Kanizsa török serege is megadta magát.(132)
(40.ábra)
______________________________________
(114) Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. Somogy megyei Levéltár Évkönyve 2/1980. 3. old.
(115) Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai. 227. old. (Szita László: Tanulmányok a török hódoltság történetéből. Pécs. 1993.)
(116) Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XVI. század derekán. Somogy megyei Levéltár Évkönyve 4/1973. 65. old.
(117) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 441. old.
(118) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 86-87. old.
(119) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 446-449. old.
(120) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 1890. 181-189. old.
(121) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 455-457., 466. old.
(122) Németh Béla: Szigetvár története. 1903. 264-268. old.
(123) Evlia Cselebi Magyarországi utazásai 1660-1664. Bp. 1904. (Ford.: dr. Karácsonyi Imre) 488., 490. old.
(124) Evlia Cselebi Magyarországi utazásai 1660-1664. Bp. 1904. 36. old.
(125) Takáts Sándor: A török hódoltság korából. 1928., 129. old.
(126) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 629. old.
(127) Vasdényei Imre: Ősi birtokok és birtokosok Somogy vármegyében. Kaposvár, 1922. 15. old.
(128) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 629. old.
(129) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 629. old.
(130) Vasdényei Imre: Ősi birtokok és birtokosok Somogy vármegyében. Kaposvár, 1922. 20., 24., 37. old.
(131) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 467. old.
(132) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 470-471. old.
Vissza a tartalomjegyzékhez
|