TÓTSZENTGYÖRGY
és
KÖRNYÉKE

3500 év története

dr. Királyi Ernő

Budapest
2000

Kiadja – a sokszorosítás és kiadás jogát fenntartva: dr. Királyi Ernő
Készült 30 példányban

********************

Hullatja levelét az idő vén fája
Terítve hatalmas szőnyegben alája.
Én ez avart jártam s tűnődve megálltam,
Egy régi levélen ezt írva találtam....                                                                                                           Szüleim emlékének...

ELŐSZÓ

A hajdani, szigetvári polgári iskolába járó, a történelmet és az irodalmat különösen kedvelő, verseket író kisdiák lelkébe mélyen bevésődött Gárdonyi Géza falusi történeteket elbeszélő könyve "Az én falum".
Már azt hittem, hogy e szunnyadó ismeret örökre elveszett emlékeim rengetegében. 1998 tavaszán váratlan érzés fogott el, mikor Tótszentgyörgyről, szülőfalumból, ott élő barátom, volt iskolatársam - Szabadi Sándor -, ki a hely történetének kitűnő ismerője és krónikása, küldött a kertjéből egy csokor élő, illatozó márciusi ibolyát. Ez a csepp kis virág felszította a régi emlékek, vágyak kihunytnak hitt, de valójában csak hamuba takart parazsát.
Tavaszi derűs hangulat lepett meg. Felébredt bennem sok ifjúkori érzés, szinte éreztem a szülőföld illatát... Az emlékek visszavittek a gyermekkoromba, a falumba.
Ezután persze kerestem az alkalmat az újratalálkozásra. Kezembe akadt egy könyv "Baranya megye földrajzi nevei" címmel. Ebben megtalálhatók Tótszentgyörgy és környékének ismert falvai, sőt szántói, kertjei, rétjei ismert és kevésbé ismert régi nevein, településenként sorbaszedve.
"Tótszentgyörgy 1283: Scengurg, 1209(?) Zengurg ...A Szentgyörgy h.n. (helynév) a falu templomának védőszentjére, a Tót -(16.sz. vége) előtag felvidéki szlovák betelepülőkre utal..."  (1)  Ezek szerint falunk az Árpád kor óta ismert település, talán az egyik legrégebbi a környéken.
Járjunk utána, melyik, az 1209-es vagy az 1283. évi forrás az első írott emlék?
A másik kétely a felvidéki tótok betelepítésével kapcsolatosan merült fel.
Lehet-e, hogy Szigetvár 1566. évi eleste után, a törökök felvidéki tótokat telepítettek Tótszentgyörgyre és környékére?

E kételyek indítottak el az Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Somogy és Baranya megyei levéltárak és múzeumok, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Szabó Ervin Könyvtár írott oklevél, okmány és könyvlabirintusaiba.
Gyermekkorom eseményei között feltűnt egy gladiátorfejes, üvegérmecske, amelyet Berta Ferencné adott át nekem polgári iskolás koromban.
Tanárom római korinak ítélte, különösebb minősítés nélkül. Tehát feltételezhetően éltek itt emberek a római korban, Krisztus születésétől számított négyszáz éven át.
Néhány éve a pécsi Archeológiai Múzeum őskortól a honfoglalásig terjedő időt felölelő régészeti leleteit tekintettem meg. Az egyik térképen megtaláltam Tótszentgyörgy nevét . A Gyöngyös folyó - amely akkoriban sokkal nagyobb kiterjedésű, halastavakat felölelő nagyságú területet foglalt el - partján élt a halászó-vadászó, állattartó-földművelő, úgynevezett dél-dunántúli mészbetétes edények, kerámiák kultúráját hordozó nép egy csoportja.
Mi őrzi emléküket?
Néhány edénytöredék, hálónehezék, kőbalta!
Vajon mikor élhettek itt?
Lehet hogy előttük is éltek itt emberek?
Mindezek természetesen már csak a régészeti kutatások eredményeivel bizonyíthatók.
Régészeti információk alapján nyilvánvaló, hogy három és félezer évvel ezelőtti emberi kultúra nyomai találhatók Tótszentgyörgyön. Abszolút emberi mértékkel mérve, több mint 100 nemzedék élete kötődhet e számomra oly kedves Gyöngyös parti vidékhez.

Kutatásaim során közel három és félezer évet kóboroltam be "ásott" és "írott" emlékek között. Arra törekedtem, hogy Tótszentgyörgy és környéke történetének hiteles emlékeit felkutassam illetve pontosítsam a ma elérhető szakirodalom segítségével.

Miután az évszázadok, évezredek idevonatkozó történetét átnéztem, megpróbáltam az összegyűjtött információkat az egész magyarság történelmének folyamatába beillesztve, természetesen a környező települések, falvak, városok történetét is érintve rögzíteni.

"Tótszentgyörgy és környéke" egy választott táj, mely domborzatilag ugyan nem egységes, de földrajzilag egybefüggő, általam behatárolt területet jelent.
E terület képzeletbeli határvonala Kadarkút, Kálmáncsa, Kétújfalu, Szigetvár, Hedrehely helységeket köti össze.
A történeti visszatekintés során, a történelmi események, a régészeti feltárások, az írott emlékek többször e határvonal kiterjesztésére kényszerítettek, mert e terület múltja - talán Szigetvárt kivéve - alapvetően fehér folt a régészet térképén, de az írott emlékek könyvtárában is.
"Tótszentgyörgy és környéke" Nyugat-Baranya és Délkelet-Somogy területi ölelkezésében, a hármas Gyöngyös és az Almás folyó vízjárta ölében fekszik. A vidék talaja jól tárolja és jól vezeti a vizet. E folyók együttes hossza meghaladja a 160 km-t, vízgyűjtő területük pedig az 1100 km2-t, vízhozamuk ma átlagosan 400 liter/perc körül alakul.
A keleti Gyöngyös kivételével sohasem száradnak ki. Legmagasabb vízhozamuk a folyók középpontjában 15 000 - 20 000 liter/sec, sőt a keleti Gyöngyösé Szigetvár magasságában
35 000 liter/sec-t is elért. (2)    E folyók mellett ma 32 település található.
Tótszentgyörgy és környéke kiváló lelőhelye lehet a még feltáratlan őskori emlékeknek. A tudományos kutatást végzők számára pedig valóságos régészeti paradicsom.

 
*

Szeretném, ha ez a könyv tiszteletteljes emléket állítana elődeinknek, s ösztönzőül szolgálna a múlt további kutatásához, az értékek megőrzésére.
A múlt ismerete adhat erőt és hatalmat Tótszentgyörgy és környéke mindenkori ifjúságának jövője alakításához.

                                                                                                                                                                             dr. Királyi Ernő

 ____________________________________

(1) Pesti János: Baranya megye földrajzi nevei. Pécs. 1982. I. köt. 449. old.

(2) Dóra Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885-1944) 167. old. Somogy megye múltjából 20/1989. szám

Vissza a tartalomjegyzékhez