4. A XX. század "nagy kalandja": államosítás és szövetkezetesítés

A magyar ipar a XIX. század második felétől igen alacsony szintről indulva az 1900-as évekre már sikeresen fejlődött. Az I.világháborút követő Trianon az ország bányászatát - a szénbányászat kivételével - és csaknem teljes egészében, míg más iparágakat több mint 50 %-ban az utódállamoknak ítélte. Az ipartelepek száma 1921-1943 között megháromszorozódott, termelési értéke pedig mintegy tízszeresére nőtt. A II. világháborús károk az ipar kapacitásának csaknem egynegyedét meghaladták.
A gazdaság az I. világháborúig a Kárpát-medence teljes területét elfoglalta 325 000 km2 területen, míg Trianon után 93 000 km2-re csökkent. A mezőgazdaság területileg nem csak zsugorodott, de termelési színvonala is csökkent. A háború után az egészségtelen birtokmegoszlás, a tőkehiányt is megelőzve a korszerűsödés legfőbb gátjává vált. Ezen az ún. Nagyatádi-féle földreform jelentősen nem változtatott.

A birtokmegoszlás jellemzői(231)

 A II. világháború végével csaknem egybeeső földosztás a nagybirtokokat gyakorlatilag felszámolta, a kisbirtokok számát megnövelte. A parasztságot a föld nagysága szerint növekvő adó terhelte, progresszív adókulcs alapján megállapított terménybeadási kötelezettséggel.
1945-1950 között befejeződött a bankok, az ipar és a kereskedelem államosítása.
1950 elején megindult a parasztság állam által szervezett, kötelező szövetkezetbe tömörítése, kényszerbeléptetése.A gazdaság nagy személyes erkölcsi és vagyoni áldozatok árán csak 1965-1968. évek körül stabilizálódott. A műszaki fejlődés s az egyre szakképzettebb munkaerő hatására a termelés, a falu gazdasági felemelkedése általában 1970-1985 között európai színvonalat képviselt. Míg 1950-ben 100 mezőgazdasági aktív keresőre 435 főnyi népesség (eltartása) jutott, addig ez az arány 1995-ben 3321 főnyi (eltartott) népességet jelentett.(232)
A korszerű technológiák alkalmazása csökkentette a munkaerő-keresletet s hozzájárult a foglalkoztatási szerkezet átalakításához. Nagyobb üzemi méretek alakultak ki. A több falu - egy szövetkezet elv alapján a szövetkezetek száma, az országos több mint háromezer település esetében 1300 termelőszövetkezetre és 130 körüli állami gazdaságra zsugorodott. Amíg a falusi népesség 75 %-a 1949-ben a mezőgazdaságban dolgozott, ez az arány 1990-re 28,8 %-ra csökkent.(233)

A XX. század szövetkezeti mozgalma(234)

A mezőgazdaság földhasználat-szerkezete az 1990-es évek elején - az új polgári kormány létrejöttével alkotott törvények alapján felbomlott és követve "a világ magánosításának" elvét, mondhatni a terület több mint felén kisméretű, egyéni gazdaságokra (tulajdonilag) atomizálódott.

Az országos földterülethasználat (1998. május 31.)(235)

  
Az 1996. május 31-i összeírással szemben a gazdálkodó szervezetek összes földterülete 4624600 ha-ra, a szántó pedig 160400 ha-ral csökkent. A nagyméretű gazdaságok összterülete 189600 ha-ral, a szántó pedig 90000 ha-ral csökkent. Az egyéni gazdaságokban viszont az összterület 435500 ha-ral, a szántó 168500 ha-ral növekedett.
A differenciálódás hatása a statisztikai adatokból még nem olvasható ki. Az egyéni gazdaságok közel 2/3-a a 31 ha alatti, kisméretű gazdaságcsoportba sorolható.

5. Tótszentgyörgy - 700 év írott emlékei

Magyarország megyei kézikönyve Baranyára vonatkozó részében (335.old), amely a 90-es években került kiadásra, az alábbiak olvashatók:
"Tótszentgyörgy. Lélekszám 215 fő. Belterület 37 ha. Külterület 713 ha.
Polgármester: Szabadi Zoltán. Alpolgármester: Werkman János.
Belterületén 215 ember él 74 lakóházban..."
A település nevei:
Szent-György elnevezéssel 1283-tól 1448-ig, 165 éven keresztül élt. Kis-Szent-György elnevezés az 1448. évvel kezdődött. A változtás oka nem ismert. A Kis-Szent-György nevet a település - egy év, az 1494. év kivételével, amikor Hodos-Szent-Györgynek hívták - mintegy 150 éven át, 1598-ig viselte, amikor is neve Tóth-Szent-Györgyre változott. E név több mint 400 éve változatlan.

A település írásos említésének első éve 1283.
A település mérete:

 
A lakosság száma:

Tótszentgyörgy lakosság-változásánál figyelembe kell venni az uradalmi, földesúri birtok mértékét, az azon foglalkoztatott cselédséget, valamint az úrbéres jobbágytelkek számát. Az 1699 körül kialakult 23 jobbágytelek valószínű - ha használói változtak is - Mária Terézia 1766-os úrbéri rendezésével stabilizálódott. Az 1800-as évek elején is voltak úrbérrendezések, de az 1862. évi urbárium is csak 26 2/4 úrbéri telekről ad számot.

Családstabilitás

Tótszentgyörgy történetének elengedhetetlen része a családstabilitás.

A több mint 400 éve stabilizálódott családnak a TÓTH és a SZABÓ nevű családokat kell tekinteni az 1571. évi török, név szerinti összeírás alapján.

A közel 250 éve Tótszentgyörgyön élő családnak kell tekinteni a BURCSA, GÁL, JANCSI, KOVÁCS, LOMBÁR, LUKÁCS családokat az 1767.évi összeírás alapján.

A református egyházak anyakönyvi egybevetése alapján több, a XX. században ismert család a környező falvakból települt át - házasodott be -Tótszentgyörgyre: így a PUTNOKI (1771 Pata, 1809 Basal), a RADICS (1778. Csertő, Lajosfapuszta), a KULCSÁR (1778. Merenye, 1794 Szentmiklós) és a KIRIS család (1660 körül Hedrehely, 1759 Merenye, 1840 Tótszentgyörgy).

Egy család 300 éve

A XX. század elején élő tótszentgyörgyi Kirizs János és a kaposvári, pécsi testvérei emlékezete szerint a család a mai Horvátország és Szlovénia határa körüli területről költözött Vas vagy zalai telephelyre. Majd a török idők konszolidált idején Somogyba. Magyar Kálmán a Somogy megyei Muzeumok Közleményei 3/1978. évi számában "Régészeti kutatások a középkori Hedrehely területén" c. tanulmány 162. oldalán írja:
"Az 1721. évi decimáliákból megtudjuk, hogy a hedrehelyieknek kőből és téglából épült igen szép szentegyházuk van, amelynek szentélye, tornya, kápolnája és sekrestyéje - a hajó négy falával együtt - még most is fennáll. Régebben kriptája is volt. Kirizs György hatvan éves lakos szerint - fiatal korában" (vagyis 1680-90 táján) a régi kőtemplom falán egy angyalképet látott. Ezek alapján a Kirizs család az 1660 körüli években Hedrehelyen élt. Kirizs György 1661-ben született. A család valószínű egyik leszármazási ága Merenyében található. Kiri's János, akiről annyit tudunk, hogy kovács volt a mestersége és 1827. október 7-én halt meg 68 évesen Merenyében. Ezek szerint 1759-ben született. Rokona, testvére lehetett Kiris Mihály, akinek 1789-ben született Jóseff nevű fia kétségkívül a ma, 2000-ben Tótszentgyörgyön élő Kirizs Tibor vérszerinti őse. Vele Tótszentgyörgyön a Kirizs családi név - mivel a név csak leány ágon öröklődik - elvész, kihal.

Összesítésként megállapítható, hogy a horvát-szlovén néveredetű Kiris-Kirizs családnak ismert ága valószinűsíthetően Hedrehelyen százéves, Merenyében bizonyíthatóan 80 éves, Tótszentgyörgyön eddig 160 éves. E családi ág neve 340 éve jelen van Tótszentgyörgy környezetében.

6. Századvégi tudósítás

Szabadi Sándor baráti levelet küldött. Nem a XIX. századvég Ormányságából. A XX. századvég 450 évvel ezelőtt, a török hódoltság idején reformált községéből Tótszentgyörgyről. Kelte 1996. dec. 20.
"...Nagydobsza székhellyel egy új társ egyházközség alakult. Nagydobsza és környéke Református Társegyházközség néven. Az alakuló presbiteri gyűlést Merenyében a lelkészlakban tartották Bóka András Baranya megye esperese vezetésével.
Merenye    50 egyháztag. anyaegyház. Legutolsó állandó lelkésze Varga Gyula
Nagydobsza    72 egyháztag. anyaegyház. Legutolsó állandó lelkésze Szabó Géza
Kisdobsza    63 egyháztag. anyaegyház. Legutolsó állandó lelkésze Kurgyis József
Nemeske    38 egyháztag. leányegyház.Régen Szigetvárhoz tartozott
Kistamási   18 egyháztag. leányegyház. Pettendhez tartozott
Pettend    18 egyháztag. anyaegyház. Legutolsó állandó lelkésze Tóth József
Tótszentgyörgy    52 egyháztag. anyaegyház. Legutolsó állandó lelkésze Czippán János
Molvány    53 egyháztag. leányegyház. Régen Patához tartozott.
A társegyház lelkésze Lenkeyné Teleki Mária és férje Lenkey István.
A lelkészi szolgálatot (Tótszentgyörgyön) havonta kétszer, a hónap első és harmadik vasárnapján 11 órakor a templomban látják el.”

Több mint 250 évvel ezelőtt 1744-ben 205 református templomjáró lakosa volt Tótszentgyörgynek.

Alig 150 évvel ezelőtt 1840-ben Merenyének a mai 50 egyháztaggal szemben 648 református lakosa volt. Ugyanezek az adatok Nagydobszán 72 helyett 594, Kisdobszán 63 helyett 464, Nemeskén 38 helyett 486, Tótszentgyörgyön 52 fő helyett 483 református lakosról adnak számot.
 

_____________________________________________________

(231) Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században. II. kötet. Szekszárd, 1997. 471-472. old.

(232) Orosz I. - Für L. - Romány P.: Magyarország agrártörténete. Bp. 1996. 782. old.

(233) Pölöskei F. - Gergely I. - Izsák L.: XX. századi magyar történelem. 1900-1994. Bp. 1997. 397-398. old.

(234) Orosz. I. - Für L. - Romány P.: Magyarország agrártörténete. Bp. 1996. 765., 501. old.

(235) KSH Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 1998. Bp. 1999. 61-62. old.

(236) Megjegyzés: Fényes Elek szerint 1851-ben 483 ref. lakosa van. Az 1850. évi összeírás szerint lakossága 293 fő. Csorba József leírása szerint 1857-ben 510 fő volt a lakossága Tótszentgyörgynek.

Vissza a tartalomjegyzékhez                    Előző oldal