A traktor üzembe helyezésére megtettük az első lépéseket. Összeköttetésbe léptünk Zákányi Imre istvándi lakossal, kinél már egy esztendeig volt is a traktor. Fel akartunk Budapestre utazni, s ott a Bosch lerakatnál, ahol a német gyártmányú gépek alkatrészei kaphatók, be akartuk szerezni a szükséges alkatrészeket, hogy a traktort már a tavaszi szántási munkálatokra üzemképes állapotba helyezzük. Kinyomoztuk, hogy a tartozékai hol, kinél vannak, azonban nem került sor arra, hogy üzembe helyezzük, mert a kisdobszai földigénylők visszavették. Így, mivel a traktort visszavitték, a cséplőgépvételből nem lett semmi. Sokáig nagyon bántam ezt a német gyártmányú, piros színű, kéthengeres diesel traktort, ez a gyártmányú traktor a világ legkitűnőbb traktorai közé tartozik, sokkal jobb, mint a magyar gyártmányú HOFFHER, Rába, Csepel, vagy Mávag traktor. Gondozással egy emberi életen keresztül jó lett volna. Amikor azonban a kulákvilág beköszöntött, mégis jobban szerettem, hogy visszavitték, mert az üzembehelyezése is elég sokba került volna, úgyszintén a megváltási ára is, ezenkívül a cséplőgarnitúra megvétele. Legalább 2-3 esztendeig elég lett volna kifizetni, mikor aztán már kikereste volna az árát, a kulákvilágban a gép miatt kulákok lettünk volna, s mint a Madarász Jenő garnitúráját, így ezt is elkobozták volna ingyen. Mert mikor a Madarász garnitúráját elkobozták, akkor már kezdték a gépállomásokat felállítani. A Madarász garnitúráját a szentmihályfai gépállomásra, a Lukácsét a szigetvári gépállomásra vitték.
Így még a hazahozáson kívül egyéb költség nem volt rá. A traktor sorsáról még azt tudom, hogy Kisdobszán a hozzá nem értő emberek eléggé tönkre tették. Újra Istvándiba került, Pintér János vette meg az államtól, átvette a társaitól a részvényeket, így a Tóth Gali Józsefnél lévő társas garnitúra az ő tulajdonába ment át, mert ő is társ volt a garnitúrához. Ezt a cséplőgépet hajtották a Diesel traktorral, hogy aztán mi lett a továbbiakban a kulákvilágban a traktornak és a cséplőgépnek a sorsa, nem tudom. Bizonyára, mint sok más mindent, úgy ezt is elsodorta a kulákvilág szele valamelyik gépállomásra.
A lajosházai nagy gazdaságba a háború alatt MASSEY HARRIS gyártmányú, legújabb típusú olajbafürdős fűkaszálógépeket hozattak. A gazdaság nagyban foglalkozott fehérhere termesztésével, s ennek az alacsony növésű herefélének a lekaszálásához használták ezeket a kaszálógépeket. A felszabadulás után a gazdaság gépeit, gazdasági eszközeit itt is tönkretették, mindenki húzta-vonta, amit csak el lehetett adni, pénzzé lehetett tenni, főképpen a volt uradalmi cselédség, az új gazdák tettek ki ezen a téren magukért. Úgyhogy ezek a gépek bizony nagyon szánalmas látványt nyújtottak, a fűkaszálógépek is ilyen állapotban voltak. Két ilyen fűkaszálógép volt itten, az egyiket mi, a másikat Király Jóska bátyám vette meg, 125 forintba kerültek a kaszálógépek darabonként. Tehát majdnem ócskavas értékben vettük meg, igaz, hogy géproncsot vettünk.
Ebből a fajta kaszálógépből vettek Sértőék a háború alatt egy db-ot, s ez a fajta gép nagyon jó munkát végzett. Nekünk is aránylag elég nagy rétünk van, úgyszintén az apósomnak, bizony egy kaszálógép nagy segítség, s fontos, nélkülözhetetlen gép, gazdasági eszköz, hiszen a legnehezebb munkától, a kaszálástól menti meg az embert. 1947-ben a korai burgonya termesztése jó eredménnyel járt, a kaszálógépet is felszereltük, üzemképes állapotba helyeztük, a hiányzó alkatrészeket édesapám Budapestről hozta meg, a helybeli kovácsmester állította össze. Az öreg kocsinkat eladtuk, helyette egy új kocsit csináltattunk. A famunka már készen volt a romló pengős világban, pénzért és zsírért csináltatta meg édesapám Balog István bognármesterrel, a kovácsmunkát a helybeli kovácsmester végezte.
1947-ben 16 q korai burgonyánk termett, 200 forintjával adtuk el q-ját. A darányi állomásra kellett szállítani, 3200 forintot kaptunk érte. A burgonya a Fülétől megvett házhelyben termett. A burgonyát Darányban Benkő Kónya József burgonyakereskedő vette át, ő Budapestre szállította, a burgonya olyan szép volt, hogy vagonba, a tetejére rakták.
Az 1947. évi jó eredményen felbuzdulva 1948-ban mind a két gyümölcsöskertet korai burgonyával ültettük be, azonban az ár alakulása sokkal kedvezőtlenebb volt, mint 1947-ben. Egy tételt tudtunk belőle elszállítani 120 Ft q-kénti árban, 1200 Ft körül kaptunk érte, akkor aztán olyan rohamosan leszállt az ára, hogy korai burgonyaképpen nem is adtunk el többet. A nyár folyamán adtunk el belőle, s ősszel, akkor nagyon sok burgonyánk lett, a mezőn is volt ¾ hold, csak apró burgonyából 20 q-án felüli mennyiséget adtam el. A korai burgonyát Vida István szigetvári burgonyakereskedő szállította Budapestre.
1949-ben csak a jonathános gyümölcsösbe vetettük korai burgonyát. Még az 1948-i árnál is olcsóbban tudtuk eladni, q-ként 40-60 Ft-jával. Tóth József pécsi burgonyakereskedő vette meg, aki helyszínen átvette, s a saját fogatával szállította Pécsre. 20-28 q-át adtam el neki, 897,80 Ft-ot kaptam.
1950-ben a pécsi „Gyümért” vállalat vásárolta meg a korai burgonyánkat. Most nem a jonathános, hanem a másik gyümölcsösben volt a korai burgonya vetése, a jonathános gyümölcsösben mákot termesztettünk. Ez a vállalat a saját autójával kijött hozzánk, szintén a helyszínen vette át, a községben egy teherautó rakomány összejött, q-ként 95 Ft-ot kaptunk érte. 11,99 q új burgonyát adtunk át nekik, 1200 Ft körüli összeget kaptunk.
1951-ben megint a jonathános gyümölcsöskertünkben termesztettük a korai burgonyát, szintén elég jó eredménnyel. A területet kora tavasszal jól megtrágyáztuk. 760 négyszögöl területen 17 q korai burgonyánk termett. 14,67 q-át június 17-én szállítottunk Kisdobszára, a „Gyümért” utóda, a „Mezőkert” vállalat vette át, a burgonya Pécsre lett szállítva, q-ként 180 Ft-os árban adtuk el, a görösgali földművesszövetkezet útján lett lebonyolítva. Összesen 17 q korai burgonyát adtunk el, idehaza is adtunk el, a szigetvári piacra is vittek belőle, úgyhogy megközelítettük az 1947-es eredményt, 3032 Ft-ot kaptunk az 1951-es esztendőben korai burgonyáért.
A korai burgonya termesztését 1941-től kisebb-nagyobb területen évről évre alkalmaztuk. Az első Gülbaba vetőburgonyát Erdőcsokonyáról Balog Imre barátomtól kaptam. Az előcsíráztatást a falunkban és a környéken mi alkalmaztuk először. Még akkor Kálmáncsán se alkalmazták, Erdőcsokonyán is csak néhányan próbaképpen kezdtek az előcsíráztatott burgonya termesztésével foglalkozni.
Nagy Ferenc miniszterelnök által vezetett Független Kisgazdapárt egy darabig kezében tudta tartani a vezetést, s a hatalmat. Egy paraszt demokrácia, paraszt kormányzat, ezen keresztül egy szebb jövő képe, a Gazdag Parasztok országa rajzolódott ki a parasztság előtt. Azonban a Kommunista Párt beleszólt a Független Kisgazdapárt belső életébe, s onnét a nekik nem kívánatos jobboldali polgári gondolatot valló s hirdető kisgazdapárti vezető képviselőket kizáratták a pártból. Így vált ki Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső egy-egy kisgazdapárti képviselő csoporttal. Kovács Bélának a képviselőház megszüntette a mentelmi jogát. A képviselőházban elmondott beszédeiért bezárták; hogy mi történt vele, azt csak a jó Isten tudja.
Nagy Ferenc családjával együtt szabadságra Svájcba ment, majd onnét lemondott miniszterelnöki tisztségéről. A Független Kisgazdapárt vezér, vezető nélkül maradt, mert Nagy Ferenc és Kovács Béla voltak a párt legfőbb vezetői.
Nagy Ferenc lemondása után a köztársasági elnök Dinnyés Lajost nevezte ki miniszterelnöknek, majd utána Dobi István lett a miniszterelnök. A kisgazdapárti képviselők kizárása tovább folytatódott. Tehát a jobboldali polgári gondolkodású képviselőket kizárták a Kisgazdapártból. A kisgazdatömegek amikor látták, hogy csak a baloldali gondolkodású képviselők maradtak a pártban, hátat fordítottak a saját pártjuknak, mert a pártvezetőség határozatával a kisgazdatömegek nem azonosították magukat, mert érdekeik megvédését nem látták jó kezekben. Tehát az erős Kisgazdapárt, amely nem csak a kisgazdatömegek bizalmát élvezte, az egész ország népe bizalommal tekintett fel rá mint az ország legnagyobb politikai pártjára; hogy a parasztvezetőket eltávolították az útból, a jobboldali gondolkodású képviselőket kizárták, a párt megszűnt erő, vezető párt lenni.
Pedig a parasztvezetők alatt az új pénz bevezetésével kezdett mindenkinek jobban menni a sora. Volt ruhanemű, UNRA-segélyt is kapott az ország, ezenkívül gabonát, lábbelit, ruhaneműt is. Az amerikaiak olcsón eladták az Európában levő katonai autóikat, mozdonyaikat, ebből a magyar állam is vett. Gondoljunk csak bele, hogy az ország vezetését amikor átvették, mindenütt a háborúnak a nyoma látszott. Ők ezt a szorgalmas magyar néppel eltüntették, megindultak a gyárak, a mezőgazdaságunk nagy átalakulása is megtörtént, megkezdődött a békés termelői munka.
A képviselőházat feloszlatták. A négy koalíciós párt helyett 11 indult. A Kisgazdapártból kizárt képviselők csoportja két pártot alakított. Pfeiffer Zoltán vezetésével megalakult a Magyar Függetlenségi Párt, Barankovics István vezetésével a Demokrata Néppárt. A választás alkalmára itt nálunk is rendes szavazófülkét készítettek, úgyhogy a választás titkossága, tisztasága biztosítva volt. A községünkben a Magyar Függetlenségi Párt kapta a szavazatok 80 %-át. A község népe azért szavazott a Magyar Függetlenségi Pártra, mert annak a jelöltje Gerenday János, aki a szigetvári választókerület kisgazdapárti országgyűlési képviselője volt, ismertette, hogy miért lettek a Kisgazdapártból kizárva a képviselők, s így ő is. A nép igazat adott képviselőjének, s követték továbbra is, mert látták, tudták, hogy sorsuknak hűséges osztályosa, képviselője volt a múltban. Úgyhogy a szigetvári választókerület szavazattöbbsége Gerenday Jánoson keresztül a Magyar Függetlenségi Pártra esett. Azonban ő sajnos mégse kerülhetett be újra az Országházba mint képviselő, mert a megyei listán Gábriel nevű képviselő volt a listán előtte, s így ő került be.
Gerenday egészségi állapotát a képviselőség, a sok utazás annyira tönkretette, hogy nemsokára meg is halt. Szülőfalujában, Nemeskében helyezték örök nyugalomra.
A Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Kommunista Párt népfrontba tömörültek. Még emlékszem a választási plakátokra „A kisemberek magántulajdonát védi a Magyar Kommunista Párt”. A másikon egy nagy fehérkenyér volt rajzolva, majd egy másik plakáton „1 q búzáért 1 pár csizmát”, és így tovább. Az ígéret még a mai napig is csak ígéret maradt. A kisemberek magántulajdonát nem védi a Kommunista Párt, a nagy fehérkenyér helyett még barna sincs mindig; a fejadagos, kenyérjegyes élethez is hozzá kellett szokni. 1 q búzáért még egyelőre csizmát se adnak, de még csak cipőt se. Így vagyunk az ígéretekkel, csak nagyon kevés ígért jóból lett valóság.
A Népfrontban egyesült négy párt lett újból a vezető párt, mert egyik párt se tudott annyi mandátumot szerezni, mint ők négyen, igaz, hogy a Kommunista Párt a csaláshoz is hozzáfolyamodott.
Tehát a Független Kisgazdapárt a lehetetlen, rossz vezetés miatt széthullott, megszűnt vezető párt lenni, elveszítette a nép bizalmát, mert a nép csalódott benne. A Kisgazdapárt kezéből kicsúszott az ország vezetése, a képviselőház elnöki tisztségét, a külügyminiszteri, a földművelésügyi, pénzügyi, később a vallás- és közoktatásügyi tárcát is más párt kapta. A miniszterelnöki tisztséget ugyan továbbra is Dobi István töltötte be, de ő csak névlegesen tölti be ezt a tisztséget, mert Rákosi Mátyás lett az ország vezetője. A Magyar Függetlenségi Pártot és a Demokrata Néppártot is és a többi pártokat is hamarosan feloszlatták. Ezeknek a pártoknak a vezetői, Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, Barankovics István kiszöktek az országból nyugatra.
1948. május 9-én volt a községünkben a bíróválasztás. Madarász Jenő községi bíró tisztségéről lemondott. A bíróválasztás mindig nagy esemény volt a község életében. Erre az alkalomra mindig sokan szoktak összejönni, most is úgy történt.
Idáig a község népe szokta a bíráját megválasztani a jelöltek közül, vagy közfelkiáltással, vagy titkos szavazással. Most nem így történt a bíróválasztás. A község népét be se engedték a tanácsterembe. A Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt, a Független Kisgazdapárt helyi vezetői, akik közül az előbbi kettő volt túlsúlyban, a járási főjegyzővel egyértelműleg Miholcsai János községi tejkezelőt választotta, illetve nevezte ki bírónak.
Itt kezdődött édesapám kálváriája. Mikor látta, hogy a népet nem engedik be a bíróválasztásra, akkor hazajött, éppen a burgonyát töltögettük. Később aztán mégis visszament, itt az apósom előtt már megtudta, hogy ki lett a bíró, nem akarta elhinni. A tanító úrék előtt ott volt Tenner Endre, ettől is kérdezte, hogy ki lett a bíró, akkor édesapám mondott valamit a bíró személyére, erre Tenner odahívta a Kommunista Párt járási titkárát, Mikecz Jánosnét, aki szintén kint volt a bíróválasztáson. Tenner Endre, Mikecznével visszament a tanácsterembe, ott édesapám ellen jegyzőkönyvet vettek fel, a jegyzőkönyvet Tenner írta meg. Édesapámra a Mikeczné és a Kommunista Párt helyi szervezetének vezetői haragudtak; a felszabadulás után a Független Kisgazdapárt helyi szervezetének évekig volt elnöke. Édesapám ellen megindult a Kommunista Párt helyi szervezete részéről a lavina, csak az alkalmat várták, hogy belekössenek, most alkalom kínálkozott erre.
Tenner Endre nékem iskolatársam volt a szigetvári polgári fiúiskolában, ő egy évvel előbb végzett, mint én. A polgári iskola elvégzése után a főszolgabírói hivatalba került, s itt is marad a felszabadulás után is. Jó, baráti viszony volt közöttünk, édesapám is ismerte, többször megfordult a házunknál is, azért mert előtte olyan nyíltan, őszintén beszélni. Tenner a múltban Kisgazda párti volt, de ezt édesapám is tudta, csak azt nem tudta, hogy közben megfordította a köpönyegét és kommunista párti lett, csak hogy megmaradhasson az állásában.
Édesapámat az eset megtörténte után nemsokára a szigetvári járási rendőrkapitányságra hívatták, onnét nem is engedték haza, hanem ott tartották egy-két napig. Szigetvárról rendőri kísérettel Pécsre, a rendőrkapitányságra vitték, itt szintén 2-3 napig volt, majd onnét Kaposvárra vitték, szintén a rendőrkapitányságra. Kaposvárról szintén 2-3 nap múlva hazaengedték, hazajövetele Dr. Kátai és Dr. Tolnai szigetvári ügyvédek közbenjárásának köszönhető. Idehaza rendőri felügyelet alatt állott. Minden héten 3-szor kellet neki jelentkezni a bírónál; ha a község határát elhagyta, azt is be kellett jelenteni a bírónál. Ha az ügyvédek nem jártak volna az érdekében Kaposváron a rendőrkapitányságnál, akkor onnét nem engedték volna haza, hanem valamelyik internálótáborba vitték volna.
Ráfogták, hogy demokráciaellenes magatartást tanúsít, a lakosság körében izgat, lázit. Lehet, hogy talán tehetett is valamilyen demokráciaellenes kijelentést, de olyan formában ő előttük biztosan nem, mint ahogyan azt az ellene felvett jegyzőkönyvekben, majd később Pécsett a népbírósági tárgyaláson Fabi János és Kerti Sándor állították. Útjukban volt, pedig nem bántott senkit, az előbb említetteken is sokszor segített, íme így hálálták neki vissza. Ilyen alapon az ország lakosságának a 80 %-át el lehetne vitetni, börtönbe lehetne juttatni. Meg akarták mutatni a hatalmukat, a község népét rettegésben akarták és még ma is tartják. Úgyhogy a községünk vezetőinek az egész környéken rossz hírük van.
A népbírósági tárgyalás 1948. augusztus 23-án volt megtartva Pécsett. Édesapám ügyvédje Dr. Tolnai József szigetvári ügyvéd volt. Az ügyvédje kíséretével ment a tárgyalásra. Nem vette komolyan se édesapám, se az ügyvéd ezt a tárgyalást, úgy is ment el hazulról, hogy hazajön.
Nem is gondolt arra, hogy a tárgyalás után már nem jöhet haza, vagy ha gondolt is rá, nem mutatta előttünk. Hiába tagadta, hogy azokat a kijelentéseket nem tette, amellyel vádolva van, Kerti Sándor és Fabi János azt állította, hogy mondta; őnekik adtak igazat. Hiába volt az ügyvéd védőbeszéde, nem használt semmit. A pécsi népbíróság meghozta édesapám ellen az alábbi ítéletet:
„A pécsi népbíróság különtanácsa N.b. 602/1948/4. szám
A Magyar Köztársaság nevében!
1946. évi VII. tc. 2.§ c. pontjában meghatározott bűntett miatt Szabadi Ferenc elleni bűnügyben a pécsi népbíróság különtanácsa nyilvános főtárgyalás alapján meghozta a következő
Ítéletet
A népbíróság különtanácsa Szabadi Ferenc – aki 1898. év május hó 17. napján Nemeskén született, tótszentgyörgyi illetőségű és lakos, magyar állampolgár, nős, egy hadirokkant gyermekének eltartója, katonai szolgálatot nem teljesített, 6 elemi iskolai végzettségű, büntetve nem volt, középbirtokos foglalkozású vádlottat bűnösnek mondja ki az 1946. évi II. tc. 2.§ c. pontjában meghatározott demokratikus meggyőződés elleni izgatás büntettében, és ezért őt az 1946. évi VII. tc. 10.§ 3. és 5. bekezdése alapján a B.t.k. 91 § alkalmazásával – 2 és fél (kettő és fél) évi börtönre, mint főbüntetésre, 5 (öt) évi hivatalvesztésre politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, vagyona 1/10 (egytized) részének elkobzására, mint mellékbüntetésre ítéli.
A főbüntetés a foganatbavételtől, a mellékbüntetés a főbüntetés kitöltésétől, illetve elévülésének befejezésétől számítandó.
A felmerült bűnügyi költséget a vádlott az államkincstárnak megfizetni köteles, amit a népbíróság behajthatónak nyilvánít /Btk. 480.§/