10. Közoktatás - közegészségügy

Közoktatás

A népoktatás a római katolikus vallás oktatással kezdődött. Tótszentgyörgyön és környékén valószínüleg I. István és az őt követő László, Kálmán királyok rendelkezései szerint a XI. század közepétől imahelyek és hitoktatók léteztek.
Bár írásos emlékünk legtöbb település létéről az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék összeírásából ismert, feltételezzük, hogy vallásoktatás ez időtől fogva volt. Ahol plébános volt, ott plébániai iskolákat szerveztek.
Igy Tótszentgyörgyön is volt plébániai iskola. Később alakultak a szerzetesek iskolái, amelyeket a papi pályára készülők és a nemesek fiai látogattak. Ilyen volt a XIV. században virágzó szigetvári premontreiek iskolája, melynek egyik tanára Szigethy István, ki nyitrai püspökké (1350), majd kalocsai érsekké lett (1367).
A XIII. század közepe táján fejlődött ki a városi iskola, melyben már az olvasás, írás, számolás mellett a latin nyelv bizonyos elemeit is oktatták. Ilyen iskola volt Kálmáncsehiben, amelynek 1485-ben Sebestyén, 1548-ban Enderik Máté, 1559-ben Bellenius Tamás, ...Imre és Kamnasi János voltak az iskolamesterei.
A török hódoltság idején működött a Kálmáncsehiek református főiskolája. A törökök viszont 1668-ban Szigetváron működtettek egy felsőbb török iskolát, ahol a tudományok minden ágát tanították.
A XVIII. század elején letűntek a plebániai iskolák. Ahol a reformáció felváltotta a katolikus vallást, helyükre főleg az olvasást, kis részben az írást is tanító protestáns iskolák léptek. Ezekben először papok, majd őket felváltva a tanítók oktattak. A protestánsok üldözése idején ezek megszűntek.
Az 1777-ben Mária Terézia által kiadott tanügyi szabályzat, iskolai "szabálykönyv" rendelet (I. Ratio Educationis) "nemzeti" vagy "normális" iskolák létesítését rendelte.
Az 1772/73. évben a szigetvári járás 99 falva 57 római katolikus és 24 protestáns iskoláiból összesen 81 tanító hiányzott.
Fő tantárgy az olvasás és írás, de nem hiányzott a hittan tanítása sem.
A falusi iskolatípus az egy tantermes, egy tanítós iskola volt. A kisvárosi kéttanítós iskolákban a számtantanítás is teret nyert.
Az iskolai tanítók többsége egyszemélyben kántor és orgonista is volt. Ritkán, de akadt ahol harangozást is vállaltak az egyház szolgálatában.(185)    (Bővebben az egyházi iskoláknál)
A Somogy megyei Levéltárban található egy "Bizonyságtevő levél," mely "1802. augusztus 27. Tótszentgyörgy helység Bírája és Esküdtje előtt készült. Eszerint az aláírók kijelentik, a földesúr igényének eleget téve, hogy az "1781-dik esztendőben megesett irtásokból ki vagyunk fizetve".

A levél érdekessége - a faluban lakók neveinek megismerésén túl -, hogy valamennyi név mellett (+) kereszt jelzi az aláírás helyetti igazolást. Vagyis az itt jelenlévő faluvezetők és falulakók egyike sem tudott 1802-ben írni.

Közegészségügy

Somogy megye lakosairól így vélekedtek:"Mindkét nemben 60-70 sőt 80 éves egyéneket láthatunk és 60 év körül még mindenik utánajárhat foglalatosságának."(186)
Régi betegségek:
Malária 1831-ben, mikor fellépett először a kolera, százával találtak maláriás betegeket, akik "hasdaganatokat és vízkórságot kapnak." Vérhas "úgy dühöngött, hogy érett- és gyermekkorúaknak sír-sor ásatott." Vízrák. Egy pattanás az arcon és a szájon belül, renyhe daganat, fekélyesedés, 4-5 nap alatti elhalálozás. Pokolvar, télen ritka, nyáron senkit nem kímél. Vörheny és hólyagos himlő. A himlő elleni védőoltást 1817-ben kezdték meg. Pestis 1739-ben, a kolera 1831-ben lépett fel először. A tuberkolózis, a malária 1884-94. évek körüli megszűnése után lépett fel és rohamosan terjedt.
Szigetváron 1719-ben alkalmazott Somogy megyében először orvosdoktort, névszerint Faber Tamást. Azelőtt csak sebészek és borbélyok, de leginkább kuruzslók és javasok működtek.
Szigetvár-on 1784-ben létesült az első gyógyszertár.
1800-ban történt gondoskodás arról, hogy minden járásnak bábája legyen.
A járásorvosok és a járási bábák oktatták a körzeti bábákat, akik a plebános, predikátor hozzájárulásával több községben mint választott bábák működtek.
Szigetváron, az első kórház közadakozásból 1895-ben épült és 1896-ban vált közkórházzá.
A körorvosi beosztást Somogy megyében először a Bach-rendszerben alkalmazták, majd 1882-ben és 1908-ban újra rendezték.
1873-ban az országos kolerajárvány Tótszentgyörgyöt és vidékét sem kímélte.
Hoboli pusztán július hóban a cselédség és az ott tartozkodó Tolna megyei aratók között ütött ki és elterjedt Hobol, Nemeske, Szulimán, Patosfa, Szigetvár, Gárdony, Pata, Almamellék, Apáti, Dombó és Tótújfalu községekben. A járvány október 10-ig tartott.(187)
 

11. Közlekedés és kereskedelem

Közlekedés

Érdemes visszaidézni a közlekedési utakról korábbi emlékeinket. A legősibb vízi utak ismeretén túl - , amelyekhez a Hármas-Gyöngyösökön, azaz a legrégebbi nevén ismert Okoron és ágaikon, ahol a "Tótszentgyörgy ősembere" is közlekedett - számukra legegyértelműbb útvonalnak a római kori utak számítanak.Építésük idejétől közel kétezer esztendő múlt el.
Tótszentgyörgy és környékén ennek egyik szakasza a Pécs-Szigetvár-Patosfa-Kadarkút-Beleg-Seged - majd Zalavár-Szombathely, a másik Eszék-Beremend-Siklós-Sellye-Drávatamási-Barcs-Babócsa útvonalakon haladt. Nem zárható ki a Szigetvár-Görösgal-Dobsza-Istvándi-Barcs útvonal, bár kisebb jelentőséggel bíró megléte sem.
Az évszázadok folyamán a hadi- és kereskedelmi utak végcéljai ahogy változtak, úgy az egyes útszakaszok jelentősége csökkent vagy megszűnt.
Érdekes, hogy a középkori dél-somogyi utak a fentebb kialakított római útvonalakat követték.
Tótszentgyörgy és környékének XVI. századi legfontosabb kereskedelmi útvonalának a Pécs-Szigetvár-Kálmáncsa-Babócsa (döntően marhakereskedelmi) útvonal bizonyult. Ez az útvonal Tótszentgyörgy északi határán vezetett keresztül. Egyik része Szigetvár-Pata-Poklosi-Merenye érintésével Kálmáncsának tartott. A másik útja Szigetvár-Hosszúfalu-Ferna-Tótszentgyörgy falu szélén, közvetve a szigetvári járás egyenesre kijelölt határán, Kálmáncsa déli (vám)határát érintve Szulokra vezetett. Ezeken az utakon haladt az Erdélyből, az Alföldről lábon hajtott többezres marhacsorda Pettau és Velence felé.

A török kor utáni állapotokat tükröző útviszonyok javítását, fejlesztését az osztrák birodalom érdekei határozták meg.
Az országutakat nyolc ölnyi, a kevésbé jelentős utakat hat ölnyi szélességre kellett megépíteni és "mennél egyenesebben" - mondta ki a birodalmi regula. Az útépítéshez és javításhoz szükséges kézi és szekeres munkaerőt a helységek lélekszámának arányában kellett szolgáltatni. Az állam kötelezettséget csak a törvényhatósági utakra - postautakra, kijelölt országutakra - vállalt.

E korban is Tótszentgyörgy és környékének legfontosabb útvonala - a török korban is használt, de valószínű egy kis kiigazítással a római kortól datálható - Törökországot Pécsen, Szigetváron, Kanizsán át Béccsel és Stájerországgal összekötő nemzetközi országút-vonal maradt. E vidék közlekedési csomópontja Szigetváron alakult ki. Innen ágazott el a Szigetvár-Nagybajom és a Szigetvár-Kaposvár, a XVIII. század utolsó harmadában létesült országútvonal.

A XVIII. századi útvonalak minősítéséhez az 1782-1785 közötti birodalmi katonai felmérés szolgáltat információt.(188)   Ez Tótszentgyörgy és vidékét a következőképp minősíti.

Szigetvár. Basal 1/4, Csertő 2, Apáti 1 1/2, Molványi csárda 1 3/4 óra járásnyi időre van. A várat körülvevő Almás patak a városnál nagyon erős, járhatatlan mocsarat alkot. Pata felé csak magas bozót, a Molványi csárda irányában magas törzsű, sűrű növésű erdő található. Az itt húzódó országút, valamint egyéb utak csupán nedves időben járhatók nehezen.

Tótszentgyörgy. Merenye 3/4, Poklosi csárda 3/4, Pata 3/4, Görösgal 1/4 órányira van. Az elhaladó patak (Gyöngyös) alja mocsaras, az utak és az elhelyezett hidak kivételével semmi módon sem lehet átkelni rajta. Magas törzsű, sűrű erdő, benőve bozóttal. Nagy járhatatlan mocsár határos a faluval. Az utak rosszak, különösen az, amely a gáton át Merenyére vezet. (A felmérés, több más településsel ellentétben, a falu templomának létéről nem tesz említést.)

Merenye. Kálmáncsa 1 3/4, Ceglédpuszta 1, Hatvan 1 1/2, Poklosi csárda 1 3/4 órányira.
Egy fallal körülvett temploma van. Az itt található tó alja igen agyagos, vize csak szükség esetén alkalmas emberi fogyasztásra. Magas törzsű, sűrű erdő, bozóttal. Járhatatlan nagy mocsár határos a faluval. Az utak rosszak.

Felső- és Alsó Görösgal. Nagy járhatatlan mocsár. Magas törzsű, sűrű erdő. A postaút mindig jó állapotban van, a többi út közepes.
Felső Görösgalon fallal körülvett templom van.

Molványi csárda. Pata 1/2, Poklosi 3/4 órányira, Pata a Keleti Gyöngyös mellett fekszik, nem messze a Szigetvárra vezető postaúttól.

Hasonló ismétlődő jellemzők - igen mocsaras patakok, átjárhatatlan mocsarak, magas törzsű, sűrű, bozótos erdők és közepes vagy rossz minősítésű utak - ismerhetők meg Hatvan, Apáti, Viszló, Basal, Pata, Poklosi, Kis- és Nagydobsza, Nemeske, Tamási puszta, Molvány, Gyöngyösmellék (ahol a Kanizsára vezető út jó, a többi közepes minősítésű) településeknél. Érdekes Magyarújfalu minősítése: Gyöngyösmellék 1/2, Várad 3/4 óra. Egy nemesi udvarház és egy evangélikus imaháza van. Magas törzsű, sűrű erdő, amellyel éppúgy, mint Bürüs község teljesen körül van véve.

1793-ban Berken János által készített "Görög és Kerekes" által "Méltóságos gróf Festetits György Őnagyságának hazafias igyekezetek hathatós Előmozdítójának" ajánlott térkép a Szigetvár-Görösgal-Istvándi útvonalra fűzi az északi oldalon Basalt-Kaposvárt, Patát-Hatvant-Ladot, Tótszentgyörgyöt-Merenyét-Kálmáncsát, a déli oldalon Hobolt, Molvány-Nemeskét, Görösgalt-Pettendet-Gyöngyösmelléket.

Magyarországon a XVIII. század közepére a gyéren kialakult forgalmi utak nem kedveztek a kereskedelem fejlődésének.
(45., 45/a. ábrák)
Az első, viszonylag megbízható térképek Tótszentgyörgyről és környékéről a XVIII. század végéről ismertek.
(46. 47. 48. ábrák)
Joannen d'Estopigniani által 1788-ban készült térképen Szigetvár, Istvándi, Babócsa, Kanizsa útvonal "posta és kereskedelmi útvonalként van jelezve. Déli irányban egy Görösgal tájékáról induló Gyöngyösmellék, Drávafok, Sztára útvonal jelzett. Szigetvár, Csertő, Kaposvár és Szigetvár, Basal, Hárságy, Kaposvár út jelzett. Északnyugatra szintén két útvonal - Szigetvár, Tótszentgyörgy, Merenye, Lad és a Szigetvár, Apáti, Lad, Segesd felé vívő út van jelezve.
A fentiektől az útvonalakat illetően némi eltérést tartalmaz Nagy József 1802-ben Somogy vármegyéről készített átnézeti térképe.
(49.ábra)

Tótszentgyörgyöt és környékét kedvezően érintette az útvonalak XIX. századi, de különösen a XX. századi bővítése.
(50. 51. 52. ábrák)
A XX. század közepén minden faluban - Tótszentgyörgyön 1953-ban - megépült a köves út. A gépkocsi forgalom bővülésével a XX. század utolsó két évtizede tűnt ki gyorsforgalmi, minőségi utak építése terén.
A XIX. század második felében és a XX. század elején épült vasútvonalak – (Szentlőrinc - Dombóvár 1862, Szentlőrinc-Sellye 1895, Szigetvár-Kaposvár 1900, Barcs-Középrigóc-Harkány 1910, Harkány-Pécs 1913) - időben is jelentősen közel hozták a termelő és felvevő piacokat és a falusi munkaerőadó és a városi munkaerő foglalkoztató helyeket.
(53.ábra)

Kereskedelem

A XVIII. század gazdasági fejlődésének egyik mutatója a vásárok tartása, amely térben és időben is jelzi a kereskedelem fejlődését.
Szigetvár 1700-ban kapott évi három, majd hat ország.(189)
A vásárok többnyire vallási vagy egyéb ünnepnapokhoz kapcsolódtak. Elsődlegesen az árutermelő jobbágy-parasztok, a mezővárosi polgárok, a céhes iparosok és kereskedők érdekeit szolgálták. Az uradalmak állataikat és termékeiket az urasági majorban adták el.
A vásárok a kultúra hordozói voltak. Tapasztalatokat, információkat továbbítottak.
(54.ábra)
Az ipar általában fejletlen volt. Legfejlettebb iparágnak a XIX. század végére kiteljesedett malomipar tekinthető.
(55.ábra)
Az uradalmak a tulajdonukban lévő boltokat, sörházakat, malmokat, mészárszékeket .......adtak bérbe. Tótszentgyörgyön és környékén 1808-ban a nagydobszai Árkusi, a görösgali Kis, az istvándi Csillag, továbbá a magyarújfalusi, a molványi, a tótszentgyörgyi kocsma, a szigetvári Kápolnai és Tüskevári vendégfogadó csárda volt ismert.(190)

A zsidó kereskedelem - a házaló kereskedők révén - sajátos funkciót látott el, a jó utaktól távol eső, eldugott falvakban talált felvevőpiacot és értékesítési lehetőséget. 1815-ről 1844-re a zsidó lakosok száma gyarapodott. Szigetváron 148-ról 268-ra, Gyöngyösmelléken 66-ról 155-re.
Az állattenyésztés területén a ló, szarvasmarha, sertés, a növénytermesztés terén a gabonafélék, a hajdina, köles, bor és néhány ipari növény a kereskedés tárgya.
Az 1845. évben beküldött főszolgabírói jelentésekből ismerhetjük meg, hogy Tótszentgyörgyön, Molványban, Kistamásiban, Nagy- és Kisdobszán, Hobolon az őszi gabonát elverte a jég. Magyarújfaluban burgonyát és kukoricát részes földeken termesztettek.
Régi feljegyzések utalnak az agrárnépesség napszámbérére, amely 1767. évi rendelkezés szerint a következő volt: egy gabonaarató 20 dénárt kap, egy kaszás 28 1/2, szüretelő 10, vető 28 1/2, asztagrakó és boglyarakó 25, kukoricakapáló (fehérnép) 20, szőlőkapáló 25, négy vagy hat jószággal dolgozó szántó napi 75 dénárt kap.(191)
A mezőgazdasági ipari termékek kereskedelme a szeszgyárak, kisebb szeszfőzdék, gabonaörlő malmok, len- és kenderfeldolgozók termékeire terjedt ki.

 _____________________________________________________

(185) Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban. 1770-1792. Somogy megye múltjából 1776. Levéltári Évkönyv. 165. old.

(186) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 223. old.

(187) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 567. old.

(188) Dobai András: Somogy megye az első katonai felvétel idején 1782-1785 (Somogy megye múltjából 5. 1983. 138-140. old.)

(189) Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1780-1848. 14-15. old. 107-110. old.

(190) Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1780-1848. 14., 15. old. és 107-110. old.

(191) Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1780-1848. 175. old.

Vissza a tartalomjegyzékhez                       Előző oldal                    Következő oldal