Tótszentgyörgy - G-Portál

A közbiztonság a történelem folyamán sohasem volt teljes. A szegénység, az igazgatás önkénye, mint a katonafogdosás bevezetése csak sokszorozza a nép biztonságának csõdjét. Persze egyéb okok is segítik azt.
Igy történt ez Somogyban is, ahol a XIX. században élte virágkorát a betyárvilág.
Az 1835-37. években Sobri Jóska a híres betyár tartotta rettegésben a vármegyét. Nem csak díjat tûztek Sobri és társai fejére, de három megye (Veszprém, Tolna, Somogy) pandúrjai a katonasággal együtt üldözték. A hajtóvadászat a lápaifõi erdõben ért véget. Bekerítették, de pandúrkézre csak holtan került, agyonlõtte magát.(192)
A nép, különösen a juhászok és a kanászok mindenütt összejátszottak a betyárokkal. Patkó István a híres haramia ellen is valóságos hajtóvadászatot indítottak a pandúrok, míg végül 1862 õszén a ságvári erdõben lelõtték.(193)
1876-ban újabb vezére akadt a betyárvilágnak Séta Pista személyében. A megyei statárium miatt társaival Szlavóniába menekült. Ott, Baranyasorán a pandúrok és katonák által bekerítve, Séta Pista öngyilkos lett.(194)
Rablások, gyújtogatások, gyilkosságok jelezték a szegénylegényekbõl betyárrá lettek útját. Az 1884. évben alakult állami csendõrség intézménye a közbiztonságra kedvezõ hatást gyakorolt.

Betyárok Tótszentgyörgyön és környékén

1861. szeptember 19-én Zsoldos János szigeti járásbeli, 37 éves pandúrõrmester Géza nevû 16 éves fiával Kisdobszáról, az általa korábban eladott gabona árának (420 forint) felvételére Szigetvárra ment. Visszafelé Patán, majd Görösgalon át este 10 óra körül hazafelé, Kisdobszára tartott. Görösgalon a Zöldág csárdában borozgató társaságot talált, fegyverét rájuk fogva, igazoltatni akart, amit azok megtagadtak. Erre lõtt, az egyik betyárt eltalálta. A betyárok is lõttek. Az apja segítségére sietett fia. Mindketten, apa és fia három-három golyótól találva haltak meg. A holttesteket az éjszaka folyamán, saját kocsikjukon Kisdobszára szállították Patkó János, öccse Patkó Pista és betyártársai.
A kocsmárost, Reiner Ignácot, feleségét és szolgálóját, akik a gyilkosság tanúi voltak Patkó halállal fenyegette, ha szólni mernek. A királyi törvényszék ítélete: Patkó és elfogott társa, Naszladi, azaz Südi Márton 12 évi börtön vasban, a kocsmárosné gyilkossági bûntett pártolásáért 7 évi börtön.(195)
Patkóék végigrabolták Dél-Somogyot, Zalát, Észak-Szlavóniát. A hatóság embereivel folytatott lövöldözésben kapott súlyos sebek okozták halálukat.

Bergán Jancsi és társai mint betyárok sorban rabolták ki a tehetõsebb embereket. Igy Sütõ János magyarújfalui református lelkészt és az istvándi református lelkészt.

Gelencsér Jóska betyár és bandája szakadatlan rablásokkal járta Somogy déli és középsõ részét, mindenütt irgalmatlan módon zsarolva és fosztogatva kiszemelt áldozataikat. Egyes helyeken bosszúvágyból kegyetlen gyilkosságokat is elkövettek. Apátiban Hartner Károly nyugalmazott számtartót rabolták ki.(196) Drávatamásiban Hegyi János községi bírót lõtték agyon. A görösgali kocsmában 1864 októberében lelõtték a kocsmárosokat Dobor Jánost, Dobor Miskát és feleségét, valamint a családhoz tartozó Kulcsár Annát. Nemsokára Kadarkúton a postakocsit kísérõ zsandárt lõtték le, majd a postakocsit kifosztották.
A betyárok üldözésében Hegyessy János szigetvári fõszolgabíró volt a legfáradhatatlanabb. A szigetvári járásban ezért a betyárok részben kézrekerültek, részben összeütközésben fegyveres erõ lõtte le õket.
Kovács Kálmán görösgali földbirtokos Szabó István nevû kocsisa, ki a görösgali berkekben bujdosó betyároknak társául szegõdött, s kit a pandúrok elfogtak - bevallotta rablásait és bûntársait is megnevezte. Szabó többek között részt vett a zádori református lelkész és Herman Zsigmond gombkötõpusztai birtokos kirablásában. Bevallott bûntársait elfogták s a kaposvári rögtönítélõ bíróságnak átadták.
Mindezek miatt Gelencsér és vezértársa Soromfai József menekülni vágytak más vidékre, ahol senki nem ismeri õket. Ezt az utat, mégpedig Bácskába, Furkó Gábor nevû tótszentgyörgyi orgazdájuk készítette elõ. Eltávozása elõtt Soromfai, az akasztófát elkerülendõ, kérte anyját és feleségét, hogy Hegyesi János szigetvári fõszolgabíróval lépjen kapcsolatba megmentése érdekében. Ez megtörtént és Bács megyében Gerencsér Jóskát elfogták. Soromfai vallomása alapján Gelencsér bandatársai és orgazdái Zalától Baranyáig elfogásra kerültek. A katonai rögtönítélõ bíróság egyszerre 25 halálos ítéletet hozott. (197) Soromfai öt év börtönt, Hegyessy János fõszolgabíró Ferencz József lovagkereszt kitüntetést kapott.
1864-ben a híres betyáralakulatok mellett kisebb, jelentéktelenebb bandák is garázdálkodtak. A megyei bíróság - melynek tagjai osztrákok voltak - az orgazdákra halálos ítéletnél enyhébbet ritkán hozott, a betyárokat pedig kivétel nélkül felakasztatta. Ilyenek voltak Sz. István kisdobszai, S. vagy Cs. János és József, továbbá Sz. vagy A. György görösgali betyárok.
Nagyobb szabású fosztogatások 1876-ban Séta Pista fellépésével kezdõdtek. Bandájához tartozott Bödö Böske is. Sok sikeres fosztogatás vádja terheli õket. Szlavoniában Verõce környékén három betyártársát elfogták. Séta Pistát meglõtték s a menekülés lehetõsége hiányában öngyilkos lett.
A híres betyárvezérek sorozata Séta Pista kényszerhelyzetében való öngyilkosságával befejezõdött. 1888-ban fordultak elõ nagyobb rablások. 1889-ben Oroszlán Pali vezette banda is másfél hónapig garázdálkodott, de hamar elfogták õket.(198)
A betyárok bûntanyái és mulatozásaik helyei a csárdák voltak. A csárdák utak, útkeresztezõdések mentén, faluk, puszták, majorok határában vagy azoktól 2-3 dûlõnyire épültek. 1813-ban Tótszentgyörgy vidékén összeírt csárdák a görösgali Galányi- és Kis csárda, a Kopor csárda Pettend községtõl egy "futamodásnyira", Messzelátó csárda Pettendhez közel, a Péntelhajtó Gyöngyösmellék mellett, Pendelhajtó csárda Patosfa, Hatvan, Kálmáncsai puszta között, Rózsa csárda Turbék mellett, a Széhenfa-pusztai Hoboltól "egy futamodásnyira".
A Tótszentgyörgyi-csárda, a Turbéki-felsõ, a Tüskevári-csárda Szigetvár határában betyárlátogatta lett. A betyárok igazi, s legbiztonságosabbnak tartott búvóhelye az erdõ volt. A vidék nevezetesebbjei az endrõci, a tamási, a molványi, gyöngyösmelléki és a németladi határban lévõ Tolvaj-völgy közeli, sûrû erdõk voltak.