VIII. VALLÁS ÉS MŰVELŐDÉS A XVI. SZÁZAD UTÁN

1. A reformáció térhódítása

A mohácsi csata után a rákövetkező kettős királyválasztás, majd az öt éven át tartó belháború, az ország kettészakadása, megváltoztatta az ország vallási képét. Eddig az ország lakossága - kivéve a zsidókat és a görögkeletieket - egy vallást követő katolikus volt.
A mohácsi csatát megelőzően kezdődött a hitújítás igénye Európában. Magyarország a XV. században szoros kapcsolatban állt Európával. Itt vezettek át a nyugatról keletre vivő útvonalak. Az oktatási kapcsolatok rendkívül fejlettek lévén, s így a pécsi, pozsonyi, budai hazai egyetemeken kívül 1458-1490 között Bécsben 951, Krakkóban 1263, Padovában 66, s más olasz és francia egyetemeken is több diák tanult. Számos külföldet járt egyházi személy és kereskedő, diák és diplomata tért haza, és sok külföldi kereskedő, kézműves, iparos telepedett le új eszmékkel. Nem volt idegen a Rómától független kereszténység eszméje sem.(199)
A királyi udvar és a felső egyházi hierarchia elvilágiasodása miatt a humanizmus a közép és az alsóbb rétegek gondolkodásába is behatolt. Az egyházi reformeszmék nem voltak idegenek a klérus és a világiak egy része számára sem.
1517-ben Luther Márton közzéteszi Wittenbergben 95 pontból álló vitairatát. 1522-ben Wittenberg egyetemén megjelennek az első, új hitet tanulni vágyó diákok. 1523-ban a budai országgyűlés a lutheri vallást követők ellen törvényt hoz: fej- és jogvesztésre ítéli őket. 1524-től az ítélet csak máglyahalál lehet.
1536-ban Kálvin János jelenteti meg tanait.
A katolikus egyház, válaszul a reformált hit követőinek terjedésére, 1540-ben megalapítja a jezsuita rendet.
A mohácsi vész utáni belháborúban az egyház birtokai és jövedelmei megcsappantak. Igényt tartanak azokra a török ellen fellépő főurak, akik egyúttal az új hit követői és birtokaikon annak terjesztői.
Magyarországon a reformáció egyik legkorábbi központja a budai királyi udvar volt. II. Lajos (1506-1526) nevelője - a Hunyadi család vagyonát házasság révén megszerző Brandenburgi György nagy támogatója volt Luther eszméinek. A király felesége Habsburg Mária és udvara (közte Török Bálint későbbi felesége) is rokonszenvezett a kor hitújító eszméivel.
A Dunántúlon a lutheránizmus megalapítójának Nádasdy Tamás főúr tekintendő. Eredetileg szerzetesnek készült, majd a zalavári apátság kormányzóságát nyerte el. Jeleskedett a török elleni háborúban s így hadvezér lett. Feleségül vette Kanizsai Orsolyát. S így mint a kanizsai, a sárvári és a kaposvári uradalmak birtokosa, I. Ferdinánd király pártján tót és horvát bán, országbíró, 1542-62 között nádor. Példáját követte Dunántúl másik nagyhatalmú ura Batthyány Ferenc.
I. Ferdinánd (1526-1564) egyes főkapitányai, Roggendorf Vilmos, Felsz Lénárd is lutheránusok voltak. Seregeikben és Győr, Komárom, Zólyom várakban is lutheránus főtiszteket és várkapitányokat alkalmaztak, akik külföldről lutheránus prédikátorokat hoztak.(200)
Somogy megyében is az új hit követői a főúri birtokosok soraiból kerültek ki. Közéjük tartozott Enyingi Török Bálint, aki 1523-ban nőül vette Mária királyné udvarhölgyét, Pempflinger Katalint, aki apjával, a szintén nagyhatalmú főúrral együtt birtokaikon is az új hitet terjesztette.
Magyarország szociális viszonyai is hozzájárultak a reformáció terjedéséhez. Az 1514. évi Dózsa-féle parasztfelkelést a nemesség leverte. A parasztok büntetésképpen elvesztették a szabad költözködés jogát. A nemesség erősen korlátozta a mezővárosok és falvak korábban kivívott jogait. A reformáció prédikátorai a hátrányos helyzetűek oldalára álltak. A reformáció, a protestáns iskolák és a nyomdák Magyarországon terjedtek.
(56.ábra)
Somogyban a végvárak voltak a reformáció központjai. Ezek földesurai és várkapitányai oltalmukba vették az igehirdetőket, de az ő sorsuk a hódoltsági területeken a török basák és bégek önkényétől is függött.

A török uralommal együtt megjelent újra a mohamedán vallás, amely részére a törökök a legszebb katolikus templomokat foglalták el.
A török, ha nem is támogatta, de - az uralkodó katolikus Ferdinánddal szemben szívesen - tűrte a protestáns vallás terjedését.
Egyes vidékek nyíltan elszakadtak a katolikus egyháztól és ágostai-evangélikus egyházakká szerveződtek.
Híres reformátorok jelentek meg. A Dunántúl reformátorának Dévai Bíró Mátyást tartják, aki Nádasdy Tamás birtokain prédikált. Bálint pap, kit az elsők között tartanak nyílván, Török Bálint "földesúri joga alá tartozó községekben működött".
További reformátorok: Dévai Bíró Mátyás (1538-1541 Somogyban, 1545-től debreceni lelkész) Méliusz Péter (későbbi debreceni lelkész) Eszéky Imre.
A legmélyebb nyomot Tótszentgyörgyön és környékén Szegedi Kis István működése hagyta. Szegedi Kis 1554-ben Laskón, majd 1558-tól Kálmáncsehiben lelkészkedett. Horvát Márk szigetvári és Perneszi Farkas babócsai várkapitányokkal tartott barátsága folytán a katonák között is térített.(201)   Kálmáncsehi lelkészkedése idején (1558-1563) szerveződtek a Somogy megyei "Kálvin értelmét követő" reformált egyházak, melyeknek egy része a Kapos folyótól délre és a Rinya folyótól keletre eső területen a felsőbaranyai egyházmegyéhez csatlakozott.
Valószínűsíthető, hogy Tótszentgyörgy és környékének lutheri elvű reformációját Török Bálint és családjának elkötelezettsége és pártfogása, kálvini értelmezésű-módosulását pedig Szegedi Kis István kálmáncsehi lelkipásztori tevékenysége késztette, segítette.
Az 1626-1686. évek közé eső időben a felső baranyai református szeniorátushoz tartoztak e vidék egyházai, többek között nevezetesen: Kadarkút, Homokszentgyörgy, Viszló, Csertő, Kálmáncsa, Apáti, Poklosi, Basal, Merenye, Pata, Tótszentgyörgy, Molvány, Nagydobsza, Istvándi, Hobol, Pettend, Gyöngyösmellék, Bürüs, Magyarújfalu, Darány, Zádor, Drávafok.(202)
Az ágostai hitvallású evangélikus egyházak ez időben e vidékről teljesen kiszorultak.
A XVII. század elején alig volt katolikus lelkész Somogy megye egész területén.

2. A katolikus egyház és az ellenreformáció

A török kiűzése után

1687-ben a ferences rendiek voltak az elsők, akik visszatértek segesdi kolostorukba.
1700-ban Szigetváron a jezsuiták telepedtek le, de 1710-ben már távoztak.
A Rákóczi szabadságharc (1703-1711) leverése, a szatmári béke (1711) megkötése után teljes erővel megindult a katolikus egyház újjászervezése Somogyban is. A régi plébániákat, kolostorokat visszaállították, új plébániákat szerveztek, s megindult a visszatérítés. A vármegye a pannonhalmi apátság által ismételten követelt "tized fizetést" úgymond "bérbe vette", vagyis vállalta beszedését, megfizetését. A katolikus egyház a hatóságok által támogatva több templomot visszafoglalt, hívőkkel együtt.

A gályarabság

1673-74-ben Szelepcsényi esztergomi érsek, hogy a protestánsokat papjaiktól megfossza, az összes protestáns lelkészt és tanítót a Zrínyi-Frangepán-Nádasdy féle összeesküvésben való részvétel, és a törökök győzelméért való imádkozás vádjával Pozsonyba, rendkívüli bíróság elé idéztet. A bíróság tagja az a Kollonich Lipót katolikus érsek, aki Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá akarta tenni, akinek nevéhez fűződik negyvenkét magyar protestáns lelkész és tanár gályarabságra hurcoltatása 1675-ben. Leírhatatlan szenvedések árán a negyvenkettőből csak harminckettő ért el Nápolyba. A többi részint megszökött, részint kiszenvedett, egy pedig áttért.
A gályára eladott harminc és a Nápolyba később vittetett kettő szenvedésének sok erőfeszítés után, Hollandia utasítására, 1676. február 11-én De Ruyter Mihály tengernagy vetett véget, kiszabadította őket. Ekkor már csak huszonöten voltak életben. Több protestáns ország meglátogatása után hivatásuk folytatása végett hazatértek.
Később további 20 protestáns hitvallót, mint gályarabot szállítottak Buccariba. Ezek közül kettőt kiváltottak, tíz áttért, három meghalt. A többi ötöt a szász választófejedelem 1676. május 2-án kiszabadította.(203)
A gályarabok emlékét Debrecenben szobor őrzi.
A katolikus egyház e bűnéért II. János Pál pápa 1996-os debreceni látogatása során kért bocsánatot.

Az állam által támogatott katolizáció

Az ellenreformáció a protestáns lelkészek, tanítók gályarabságra hurcolásával nem ért véget. Nagykanizsa 1690-ben történt török uralom alóli felszabadításával különösen törekedtek az evangéliumi egyházak megsemmisítésére.
1695-ben I. Lipót alatt, Eszterházy Pál teljes hatalmat adott a győri őrkanonoknak, hogy Alsó-Magyarországon a lutheránusokat és a kálvinistákat a katolikus vallás elfogadására kényszerítse.(204)
1701-ben I. Lipót (1658-1705) rendeletet adott ki, hogy a török alól felszabadult területen csak a római katolikus egyháznak van szabad vallásgyakorlata.(205)
1744-ben Somogy megye közigazgatása vizsgálat alá vetette az összes református egyházat, megállapítandó, hogy melyik templomot építették saját maguk, és melyiket vették el a katolikusoktól.
A vallási villongások Mária Terézia (1740-1780) uralkodása idején is szakadatlanul tartottak. 1778-ban Bajzáth római katolikus veszprémi püspök panaszt emelt, hogy Viszlón, Homokszentgyörgyön, Kálmáncsán, Kastélyos-Dombón nincsenek református lelkészek és mégis istentiszteleteket tartanak az iskolamesterek. A helytartótanács a kifogásolt helységek templomainak lerombolását rendelte el.
A vallási ellentéteknek II. József (1780-1790) türelmi rendelete (1781) szabott határt, de korántsem vetett véget.

____________________________________________________________

(199) Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon. 13-17. old.

(200) Karácsony János: Magyarország egyháztörténete. Bp. 1985. 107-111. old.

(201) Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. Pápa, 1908. 34. old., ill. Földváry László: Adalékok a Dunántúli Református Egyházkerület történetéhez. 1898. 318. old.

(202) Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. Pápa, 1908. 34. old., ill. Földváry László: Adalékok a Dunántúli Református Egyházkerület történetéhez. 1898. 318. old., ill. Csánky Dezső: Somogy vármegye. 546. old.

(203) Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 210. old.

(204) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 550-552. old.

(205) dr. Tóth Endre: A Belsősomogyi Református Egyházmegye Mária Terézia korában. 1940. 20. old.

 Vissza a tartalomjegyzékhez                     Következő oldal