VI. TÓTSZENTGYÖRGY ÉS KÖRNYÉKE A TÖRÖK HÓDOLTSÁG ALATT

1. Szigetvár eleste előtt

Szentgyörgy neve, amelyet 1484-ben Hodos-Szentgyörgyként, 1485-ben pedig Szentgyörgyként vélt Csánky azonosítani a mai Tótszentgyörggyel, legközelebb 1530 előtt 30 portával, majd 1542-ben fordul elő Kys-szent György néven Gyöngyösmellék, Wárad, Görösgal, Tamási, Molvány, Kálmáncsa, Szentmiklós települések környezetében. 1553-ban viszont a "Sziget várhoz régtől fogva tartozó falvak és birtokok nevei" között szerepel a település.
Kys-Szent-György egyrészről mint Istvánffy Ferenc részbirtoka, másrészről mint olyan falu neve szerepel, ahol egytelkes nemesek laknak. Ez utóbbiak közé tartozott még Nagyváty, Kis-Peterd, Szent-Erzsébet, Szent-Dénes, Botka, Medwez, Nemeske. A váriratokban szerepel továbbá - Istvánffy Pál tulajdonaként - Szent-Mihály, Várad, Sikota, Bürüs.(133)
1554. évi török kincstári adólajstromba Kis-Szent-György néven csak 10 házzal van felvéve - írja Csánky.(134)
1565-66-ban a mohácsi szandzsák fejadó defterében - melynek dátuma 1565.júl.28 - 1566.júl. 17. - a "Nahie Garasgal"-ban felsorolt települések között "Kis-Szengyörgy" 10 házzal szerepel. A vidék itt felsorolt további települései és azok házainak száma: Garasgal 10, Zádor 16, Szőrén 14, Nemeske 10, Hatvan 6, Merene 6, Somogyviszló 13, Kis-Tamási 11, Petend 9, Gyöngyösmellék 9 , Istvándi 26, Kis-Dobsza 22, Nagy-Dobsza 20, Lád 8, Lád-Szent-Mihály 8, Kadarkut 3, Kálmáncsa (város 160), Musa(Homok)-Szent-György 30.(135)

Ezen írások arról tanúskodnak, hogy Tótszentgyörgy átvészelte, túlélte Tujgon budai pasa 1555. évi hadjáratát, amikor újból elfoglalta Görösgalt. Átélte Ali basa 1556. évi nyári támadását, majd Zrínyi Miklós hadainak ellentámadását, amikor Szigetvár környékét, közte a török bázisul szolgáló Görösgalt is felégették. Ezenkívül túlélte Ali basa 1556. őszi, újbóli hadjáratát, majd a szigetvári vár 1558-1559. évi helyreállítását, amelyhez a környékbeli falvak lakosai sok kényszerű szolgáltatást adtak.

De vajon túléli-e Tótszentgyörgy és környéke II. Szulejmán szultán 1566. évi hadjáratát, hadainak táborozását és Szigetvár elestét?

2. Szigetvár eleste után

Amikor 1566. szeptember 8-án Szigetvár elesett, a magyar végvárvonal egyik legfontosabb láncszeme a "Királyi-sziget" került török kézre. Nem véletlen, hogy a hódítók mindjárt közigazgatási központtá tették. A szigetvári szandzsák első ismert összeírása 1570-ben történt meg, míg a másik összeírás 1571. május 25 - 1572. május 13 között, amelyben a Görösgal-i nahie is benne szerepel.
Milyen helyzetbe került Szigetvár eleste után Tótszentgyörgy és környéke?
"Amikor 1566. szeptember 7-én Sziget vára teljesen lerombolva és leégve a törökök birtokába került, az teljesen puszta terület volt. Sziget környékén is jó 10 km távolságú körben minden falu lakatlan pusztasággá vált."
"Szigetvár újjáépítésének és környező falvainak újjátelepülését a törökök már 1566 őszétől fegyveres erőszakkal kezdték el."
"A Szigetvári nahije 68 lakott faluját az 1566-1576. közötti évtizedekben telepítette újjá a szigetvári szandzsák bég fegyveres ereje, ezért sok kis település szerepel."
"...A Szigetvári nahije lakott helységei még jelentős számú puszta faluhelyet is meg tudtak művelni, s így a szántóművelési képességük a legjelentősebb volt." - írja mindezeket Vass Előd.(136)

Való igaz, hogy a törökök a pusztulást és a pusztítást mielőbb felszámolni igyekeztek, s ezért betelepítéseket, lakosság átcsoportosításokat hajtottak végre. Ez hadviselésnek számító tevékenységnek minősült.
Szigetvár ostromának szervezésével kapcsolatban írja Németh Béla:
"...A várat körülvevő víz lecsapolására ...szükségelt sok ezernyi népet már a Szávától kezdve hozták magukkal (a törökök) barmaikkal és kocsikkal együtt. Szigetvár vidékének földműveseit is munkára hajtották..."(137)

Lényegében ugyanezt tették Szigetvár és környéke újjáépítésével és falvai betelepítésével, újratelepítésével.

Tótszentgyörgy és környékének adatai - a török összeírások alapján - a házak számának lényeges növekedését mutatják.

Az összeírt házak száma(138)

Arra a kérdésre, hogy túlélte-e Tótszentgyörgy és környéke Szigetvár török ostromát, csak tagolt és bizonytalan válasz adható. A települések - legalább is nevükben - túlélték azt. A lakosság mily mértékben pusztult el és cserélődött ki, a megmaradt és fellelt iratok alapján nem bizonyítható. Az a feltételezés látszik valószínűnek, hogy az ostrom előtti lakosság nagyon kis része maradhatott meg s az új lakosság többsége, bár jórészt magyar volt, kényszerbetelepültekből került ki.

A szigetvári szandzsák 1579. évi település adatai a Szigetvár és Sellye nahieban (járásban)(139)

 A falvak nagyságára vonatkozóan a Szigetvári nahiéban a következő adatokkal találkozunk:

Ezek az adatok a magyar földművelő társadalom helységenkénti megosztását mutatják, a török muzulmán telepesek számadatait nem tartalmazzák, s így Szigetvár városét sem, ahol csak törökök (muzulmánok) éltek.(140)

Szigetvár lakosai egy részét - 48 családot - Ferdinánd király még a várostrom előtt elköltöztette. A vár védelmére visszamaradt 86 család ostrom utáni maradéka is erre a sorsra jutott. Hosszú kálvária után Moson-Sopron megye, pontosan ma sem ismert zugába költözhettek. Szigetvárt pedig elárasztották a török és bosnyák kereskedők, kézművesek és más balkáni nációk - így a XVI. század közepén betelepült rácok.(141)
A törökök Szigetvár néven 1566 után nem csak egy teljesen új várost, amely nagyjából követte a régi városszerkezetet, hanem egy teljesen új várat is felépítettek. A "Királyi sziget" belső és külső várát egybeépítették és három városrészt építettek ki.(142)    A vár mai formája is ekkor alakult ki. A várban a környező települések kőtemplomainak nem csak az anyaga, hanem anyaszentegyházainak emlékezete is beépült. A vár kőfalába hordatta a török Pata, Nagydobsza, Istvándi, Merenye és más falvak templomköveit.
"Tótszentgyörgyről úgy hordatja el a lerombolt templom köveit, hogy Tótszentgyörgytől egész Szigetvárig a falvak lakosságát sorba állítja, akik kézről-kézre adták a köveket és még hazatérniük sem volt szabad, hanem mindenki azon a helyen aludt, ahová állíttatott, hogy napfelkeltével tovább folytathassák munkájukat."(143)

A szigetvári szandzsák jegyzőkönyvébe (raznámcséjába) 1587. dec.1-én került feljegyzésre Mumi bin Dzsáfár neve, aki a Bolondvárat ostromló magyar katonák ellen küzdött. Ezért ő timár (jutalom) javadalomként "város Garazgált (4900), Kis-Szent-Györgyöt (4366) összesen 8333 akcse jövedelemmel" egy évre átvehette.(144)

3. Betelepülők és betelepítettek a XVI. században

Feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a dunántúli területeken élő jobbágyok áttelepítése - kivéve a törökök hadjáratai alkalmával követett harci és a katonaság ellátását igénylő kényszermunkát és lakosság telepítést - általában azoknak a főuraknak állt érdekében, akik a hódoltságon kívül is és az itteni területeken is bírtak földbirtokkal. Ilyenek voltak egyes horvát és magyar arisztokraták. Ezek egymás területén, királyi adományul kaptak, de szereztek is birtokokat. Legismertebb képviselői a Zrínyiek, a Nádasdyak, a Batthyányak és az Erdődyek voltak.(145)
Ami a horvát jobbágyok beköltözését illeti, két nagy beköltözési hullám ismert. Az egyik Jurisics Miklós kőszegi várkapitány telepítése 1538-ban és Csernus Arzén vezette bevándorlás 1690-ben. Viszont keveset tudunk a köztes eltelt másfél évszázad állandó népességmozgásnak talán legfontosabb összetevőjéről: a délszlávok e korabeli folyamatos költözködéseiről.(146)
A délszlávok magyarországi mozgásáról Urosevics Danilo így ír:
"Egy XVI. századi adóösszeírás arra enged következtetni, hogy a délszlávok (szerbek, sokacok, bosnyákok) nemcsak a Duna-Tisza-közén települtek le, hanem a Dunántúl déli területein, így Baranyában is ...Kétségtelen a Tót nevet viselő jobbágyokat a mohácsi vész után a törökök által itt talált lakosoknak kell tekintenünk, kevés bizonyítékunk van arra, hogy ezeket a Tótokat milyen mértékben fogadhatjuk el délszláv jobbágyoknak."Baranya megye 1554. évi adóösszeírása alapján - írja ...feltételezhető, hogy a XV. század végén és a XVI. század elején történő betelepítés a megye területére nagyobb lehetett, mint ahogyan ezt a történelmi források mutatják. A délszlávok betelepülésének második nagy hulláma Baranyába 1526-ban a török megszállás után érkezett ...A hadsereg szolgálatában mint "rája" kalauzok és martalócok Boszniából és Hercegovinából különböző időközökben jöttek be ismét Baranyába, akiket a török erősségei körül telepített le, s hivatásuk, kötelességük volt, hogy a hadsereg élelmezéséről gondoskodjanak...1552-ben Dunaszekcsőn 41, Dombón 25, 1577-ben Siklóson a vár parancsnoka 600, a pécsi bég 450, Szigetváron 100 ilyen szerb martalócot telepít le..." A második letelepítés alkalmával "Siklós környékén 3600, míg Pécs közelében 2700 rác telepedett le török parancsra..."(147)

4. Telepítettek-e felvidéki tótokat Tótszentgyörgyre?

Csánky Dezső méltán elhíresült Somogy vármegye c. munkájában Tótszentgyörgyről írja: "...Az 1554. évi kincstári adólajstromban Kis-Szent-György néven csak 10 házzal van felvéve. Ezután felvidéki tótokat telepítettek ide. 1571-ben már 27 házat írtak össze. 1598-99-ben már a mai nevén fordul elő..."(148)

Az 1554. évben a név nélkül és az 1571. évben név szerint összeírt lakosság egybevetése lehetetlen, s ezért felkértem válaszra a Somogy megyei Levéltárat és dr. Borsa Iván történészt, az Országos Levéltár ny.főigazgatóját a kérdéses téma véleményezésére.

A Somogy Megyei Levéltár - rövidített - válasza:
"...A XVI. századi Magyarországon a "tót" elnevezést kizárólag a déli szláv népességre használták, az északi területen élő szláv népekre nem. Ez csak a XVIII. század után kezd általánossá válni. A Csánky által tett megállapítást Levéltárunk igazolni nem tudja, de az előbbiekben leírtak figyelembevétele mellett, arra kell gyanakodni, hogy valószínűleg nem felel meg a valóságnak. A Somogy megyei levéltári évkönyv 2. kötetében szereplő tanulmányban a szerző Magyar Kálmán, szószerint veszi át Csánky közlését, így ennek bizonyító erejét is kétségbe lehet vonni..."(149)

Dr. Borsa Iván válasza: " ...Ténynek vehetjük, hogy 1598 óta tűnik fel Kisszentgyörgy helyett Tótszentgyörgy és a század közepén pusztulásnak indult falut tótok népesítették be. Úgy vélem, hogy Csánky mintegy 150 évvel későbbi lehetőséget vetített vissza a XVI. századba, amikor felvidéki tótok betelepítésére gondolt. A XVI. század második felében még nem voltak ilyen távolságot átölelő telepítések, főleg nem szemben a törökkel. Hogy mégis tótok települtek ide, annak ugy tudom magyarázatát adni, hogy a Dráva-Száva közén berendezkedő török elől menekülők voltak az új telepesek. Ezeket latinul Sclavi-nak, magyarul tótoknak hívták, ahogy Szlavoniának is Tótország volt a magyar neve..."(150)

Csánky megállapítása ellen szól, az általa nem ismertetett, 1565-66.évi összeírás, amely 1554-hez képest változatlanul 10 kisszentgyörgyi adózó házat számol. Ez azt valószínűsíti, hogy sem a földesúr, sem a szigetvári várkapitányság nem telepített lakókat ez ideig Tótszentgyörgyre és más környékbeli településre.
Az 1571. évi török összeírásban viszont már név szerint ismerhetők az adózók. A török összeírás valószínűleg számszaki tévedés folytán 27 adózó házról szól, a felsorolásban viszont csak 26 név szerepel.(151)

Az adózók nevei:

Az adózók neve között nyolc "Tót" családi nevű, amely név a török elől még 1526 előtt elmenekült és elsősorban Dél-Baranya, továbbá Somogy, Zala, Vas vármegyékbe betelepült, elmagyarosodott délszláv származású családra utal. Nyolc családi vagy keresztnév délszláv olvasatú, és tíz magyar családi és keresztnevű adózót takar.
Ezek szerint az adózó lakosok kétharmada magyar nemzetiségűnek tartható.

Mindezek után az a következtetés vonható le, hogy Kis-Szent-Györgyre nem felvidéki, hanem délvidéki szlávok, elsősorban horvát és szlovén nemzetiségre utaló nevű családok - a török hódítók által kényszerítetten - települtek be 1566 és 1571 között.

Ha ez feltételezhető, akkor meg kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy honnan származik Szentgyörgy "Tót" előneve.

5. Szentgyörgy "Tót" előnevének eredete

A "tót" nevet nemzetiség, ország, család és településnévként is használták. Csánky Magyarország történeti földrajza a Hunyadik korában c. művében a XV. században Baranya megyéből négy, Somogyból egy, Zalából hét "Tót" nevű birtokos családot, majd még további négy baranyai, három somogyi, négy zalai "Tót" előnévvel ismert települést sorolt fel.
A török kincstári defterekben (összeírásokban) 1551-ben a Görösgal- nahieban a hadsereg részére szolgálatot teljesítő Nagy Benedek által vezetett csoportban három Tót (Lőrinc, Péter, István) míg a Tót György vezette 13 fős csoportban négy Tót (György, Markó, Antal, János) családi nevezetű található.
1564-ben Zrinyi Miklós katonái közül Könczöl Mihály vajdasága alatt szolgált Tóth Gergely, T. Gáspár, T. István és Tóth Imre zászlótartó.
Szigetvár eleste után öt évvel, 1571-ben Kis Szent Györgyön 26 családból nyolc volt Tót nevezetű. Ugyanez évben Kis-Tamásiban és Dombon szintén nyolc, Istvándiban hét, Merenyében három Tót családi nevű adózó szerepel.
Kis Szent György névváltoztatása azonban nem ekkor, hanem negyed századdal később, 1598-ban következett be.
A török kincstári összeírások (Magyar Orsz. Levéltár filmtára 1649. sz. film 409-486.old.) az alábbiakat rögzitik:
Az 1582. évi török kincstári adólajstrom Istvándi, Kálmáncsa, Zádor, Újfalu (tulajdonosa Istvánffy Miklós) Gyöngyösmellék (tulajdonosa Kecskés György), Dobsza-Pettend, Lad-Szentmihály település létéről ad csupán számot.
Az 1583. évi összeírásban Darány, Kadarkút, Kálmáncsa, Istvándi, Dobsza-Pettend, Komlósd, Lad-Szentmihály mellett Kis-Szentgyörgy ("Kys Zenthgyeorgy”) neve szerepel (409.old).
Az 1596. évi összeírásban Görösgal, Gyöngyösmellék, Hárságy, Hobol, Z.giorgh (Homokszentgyörgy?) Lad, Kis-Tamási, Kadarkút, Merenye (Merenie), Pata, Pettend, Tótszentgyörgy (Toth Z.giorg’s), Zádor, Z. László, Z. Miklós települések találhatók. (466-467.old)
1596. év a település első megjelenése Tótszentgyörgy néven.
Az 1597. március 24-i összeírásban Ági, Dombó mellett Kis-Szent-György (Kys Z. gyeorgs) ismét "Kis" előnévvel jelzett. (420.old)
Az 1598. évi összeírásban Pata, Pettend, Tótszentgyörgy (Tóth Z.Gieorgy) és Zádor sor szerepel. A "Tóth" előnév másodszori, immár végérvényes megjelenése.

Az 1599. évben a települések már a tulajdonosok neveivel együtt vannak feltüntetve a török kincstári defterekben. Valószínűleg a pozsonyi országgyűlés 1598. évi határozata - nemesi birtokot törvényes eljárás nélkül nem lehet elvenni – szerint, valamint a magyar-török békeszerződés kívánalma alapján.
Igy:

Dobsza - 36 házzal, tulajdonosa Capiut. Alba Regalis
Pata - 34 házzal, tulajdonosa Székely Mihály
Görösgal - 4 házzal, tulajdonosa Batthyány Kristóf
Lad - 8 házzal, tulajdonosa Istvánffy (491.old)

Nádasdy Tamás birtokaként szerepel Georges (a Dráván túli Szentgyörgyre utal) 4 házzal, Barcs 17, Lábad 29, Darány 49, Homokszentgyörgy 18, Tot Szent György 19, Kutsse 2, Gyékényes 4, Latrán 8, Tabugal 14, Köröshegy 12 házzal (485-486.old)
A névváltozás a Szentgyörgyök esetében Nádasdy birtoklásával, vagyis a tulajdonváltással függ össze. Valószínűsíthető, hogy a Szentgyörgyök megkülönböztetése vagy nevük nem ismert célú megváltoztatása miatt kapta Homokszentgyörgy a "Homok", Kis Szent György pedig a "Tóth" előnevet.
Homokszentgyörgy 1416. febr. 15-ével Muslyzenthgyurg néven - Patha, Chehy, Cherthew nevek mellett - a Zsigmond kori oklevéltárban van említve.(152)
Az 1565-66.évi török kincstári fejadó összeírásban 30 házzal MUSA-Szent György néven került összeírásra.(153)   Az 1599. évi (EDICA) összeírásban először szerepel Homok-Szent-Gorgy néven.
A Tót családi név eltérő írása – török portaösszeíróknál: Tót, Tot, Tott, a magyaroknál, Szigetváron: Tóth – az összeírások eltérő írásmódjaként magyarázható.
Tótszentgyörgy esetében a Toth előnév, elsősorban nemzetiségre, másodsorban személynévre is utalhat. Valószínűsíthető, hogy a Toth előnév használatbavétele nem Toth nevű lakosokra, Toth nevű faluelőljáróra, intézőre, ispánra, falubíróra utal, hanem Dráván túli "tót" nemzetiségű betelepülőkre. E korban névváltozás alá esett település esetén személynév, mint településnév alig található.
A Tóth előtag személynév eredetét alátámasztja Pesty Frigyes 1864. évi összeírásában szereplő Tótszentgyörgy község véneinek emlékezete, amelyet Thanhoffer József jegyző Tótszentgyörgyön 1864. április 10-én jegyzett le, de ez nem bizonyosság, csupán közel 300 évvel későbbi "legendaszerű emlékezet".
"...Tóth Szt. György községnek sem hajdan, sem most más elnevezése nem volt, sem különfélekép nem is íratott e helynév.
Mikor említetik a község legkorábban? Már 200 évek előtt, vagy már több is köztudomás szerint.
Minthogy ezen község öröktől fogva gróf Széchenyi családé volt(154), mint örökös családhoz szegődött gyülevész magyarországi népből népesíttetett, megemlítendő,, hogy a község vénei bemondása szerint az első lakos Tóth nevű volt, így hihetőleg a község is attól vette nevezetét, egyébről tudomás nem létezik.
Minthogy sem írott, sem nyomtatott hagyomány, sem emlék nincs, a község eredetéről többet nem tudunk."(155)

Szerző azt vallja - a 266 évvel később megszólaltatott faluvénekkel ellentétben -, hogy Szentgyörgy "Tóth" előneve délszláv, azaz tót nemzetiségű betelepült lakosságra utal éppúgy. mint Homokszentgyörgy esetében a természeti környezetre jellemző "homok" a településnév megkülönböztető meghatározója.

6. A szomszédos települések lakói

Érdemes megemlékezni néhány szomszédos település lakóinak neveiről 1571-ből(156):

"Garazgal (Görösgal) város - Biro János, Hegedűs Bálint, Kelemen Kovács, Varga János, Varga Miklós, Tót Márta, István Kovács, másik István Kovács, Szuka Mátyás, Ferenc Kovács (10 ház).

Nemeske falu - Csonka Imre, Szeli János, Garas László, Bakos Bálint, Gabos Pál, Lócs György, Mátyás Kovács, Rekenye István, Rekenye György, Venige Mihály, Nemes Péter, Nemes Gergely, Nagy Péter, Kalmár János, Gargán Bálint, Csere István, Szente György (17 ház)

Kis Tomási falu - Kocsin Balázs, Kocsin Mihály, Bene Mihály, Tót Lukács, Bertalo Mihály, Csat Gergely, Csat Ambrus, Tót Márkus, Haragos Pál, Tót János, Kökén István, Tót Iván, Tót Benedek, Tót Éliás, Tót Pál, Csatár Mátyás, Karacsi Gáspár, Tót K. (18 ház)

Merene (Merenye) falu - Tót János, Polgár Mihály, Tót Marko, Tót Mátyás, Sáta Benedek (5 ház)
További települések lakosainak családi nevei (az ismétlődő családi nevek mellőzésével):

Zádor falu - Hóka, Tót, Nagy, Kondor, Gácsi, Dögi, Dugi, Ötvös, Balka, Bako, Pál, Kond, Varga, Kovács, Szács, Damján, Sábrán, Hirkos, Maló (31 ház)

Szörin (Szörény) falu - Borsos, Vörös, Dabi, Márkus, Kaszab, Tót, Garas, Albert, Dáb, Gyenös (12 ház)

Hatvan falu - Tót, Dalko, Talko, Kalmár, Bus, Simon, Borsuk, Gál (10 ház)

Somogy-Viszló falu - Bordás, Fehér, Balik, Szitás, Jakab, Tót, Szabó, Gácsi, Ambrus, László, Márton, Vörös (17 ház)

Petend falu - Vincze, Nagy, Karacsi, Gergel, Szente, Császár, Vas, Kis, Balis, Gál, Márton, Fazikas, Huszár, Hegedűs (20 ház)

Gyöngyös-mellék falu - Kovács, Varga, Demeter, Tót, Szabó, Csendi, Márton, Boros, Kis, Bortos, Cseh, Belos (21 ház)

Istvándi falu - Petös, Biró, Kovács, Gáli, Tokos, Tót, Nagy, Kis, Váczi, Lukács, Szamos, Csorba, Kalaros, Galambos, Mádi, Szakács, Bodor, Kovács, Deres, György diák, Daráni, Pap, Tódor, Szoro, Szigán, Told, Kenéz, Hetös, Olasz, Simon, Hető (48 ház)

Tótszentgyörgy környékének 1571-ben - néhány délszláv származásra utaló nevű lakosa kivételével - magyar lakossága volt.

7. Pusztuló települések - menekülő lakosság (1601-1690)

Tótszentgyörgy és környéke végvár vidék volt Szigetvár eleste előtt és különösen azzá vált Szigetvár eleste után még 120 évig a törökök kiűzéséig. Ezáltal a lakosság lét- és vagyonbiztonság hiánya és fenyegetettsége kifejezetten nagy volt. Következménye a nagyfokú elvándorlás, kényszer lakóhelyváltoztatás lett. Mivel mindkét félnek, a töröknek és a végvárakba vagy azon túli magyar királyi területekre menekült földbirtokosoknak is adózott, ezért számon tartották mint adóalanyt.
Az adózó lakosság és a házak számának csökkenését a XVI. század második felében a szigetvári körzet példája bizonyítja (41.ábra).
A magyar (DICA)félnek adózó porták száma 1550. évi 223 1/2 portáról 1582-re 20 1/2 portára csökkent. A törököknek adózó porták száma - a betelepítések után - 1571-ben volt a legnagyobb.

Ha a mindkét időszakban, 1565-ben és 1599-ben is szereplő települések házainak számát vesszük figyelembe, akkor azt tapasztaljuk, hogy közel 35 év alatt azok száma 217-ről 97-re 120 házzal csökkent. A legnagyobb csökkenés Kálmáncsát érintette. Kálmáncsának mint mezővárosnak sorsa jól példázza Tótszentgyörgy és környéke településeinek sorsát is.

Kálmáncsa

Az Árpád-ház korában jelentős, a segesdi királyi, királynéi uradalom - földvárral megerősített - plébániás helye volt. Kálmán király által ide telepített csehek alkották a település alapnépességét.
Mint földvárral rendelkező település, a Babócsa-Szigetvár közötti kereskedelmi útvonal fontos láncszeme. A XIV. század második felében a királyné mezővárosa, illetőleg városa, civitasa. A XV. század elején a Marcaliak birtoka. 1490-től a Báthoriaké. Az 1500-as évek közepén pártharcok következtében (Török Bálint - Petrey - Báthori András) pusztul el a kálmáncsai vár és várkastély. Ez azonban nem akadályozta meg gazdagodását, amely az 1500 évek első felétől gazdag polgárai, tőzsérei elsősorban marha, de más áruk kereskedelmének, országos és heti vásárok tartásának köszönhető. A nagyarányú tranzitkereskedelmet a törökök is folytatták, de már a Velencébe irányuló marhakereskedelem egyik főútvonala nem Kálmáncsán keresztül vezetett. A várost már a szigetvári török csapatok nem tudták megvédeni Babócsa, Kanizsa végvári magyarsága állandó támadásaitól.
Mégis különösen jelentős Kálmáncsának közel félévszázados hódoltságkori virágzása. Népessége fokozatosan csökkent, híre s fénye elhalványult.

Pata

A XV. század közepén vámhellyel, 1448-tól városi kiváltságokkal, uradalommal rendelkező helység. A XV. század jeles, majd a XVI. század csökkenő jelentőségű mezővárosa. Gazdasága hanyatlott, fénye a török hódoltság első felében kihunyt.

Görösgal

A középkorban falu. A török hódoltság alatt keza (bíróság) és nahie (járás) székhelye. Palánkja (mély vizes árokkal, felvonóhidakkal, földhányásokkal) olyan török erődítmény volt, ahol 1552-53-ban 167 főből álló török őrség állomásozott. A török birodalom terjeszkedésével és Szigetvár török bevételével jelentősége csökkent, hatalma megszűnt s 1701-1703 táján már puszta.

A 150 éves török uralom nem csak Tótszentgyörgy és környéke mezővárosainak fejlődését vetette vissza évszázadokra és zárta el az európai fejlődéstől, hanem még inkább falvait. Egyazon területi egység 1554 és 1687 közötti időszakát számbavéve a Szigetvári szandzsák (kerület) - beleértve a siklósi kerületet is - lakott helységeinek számát(157)   az alábbi számsor mutatja:

1554. évben: 194 helység
1580/91. években: 141 helység
1687. évben: 80 helység

A falvak sorsa

A XVII. század kezdetén a birtokok tulajdonlásában nagyobb változások következtek be. Sok földbirtokos és nemes ember, akik a hódoltságon kívüli területekre menekültek, bizonytalan birtokaik jó részét a végvárak elöljáróinak, arisztokratáinak, főnemeseknek, főpapoknak eladták. Más főemberek királyi hűségük, katonai vitézségük, a királyi hadsereg részére történt szolgáltatásaik folytán királyi adományként kapták. A birtokokból származó jövedelem a falvak újra telepítésében, de mindenképp jobbágyaik számának növelésében tette érdekeltté őket - amennyiben ezt a török hatalom lehetővé tette.
A somogyi török hódoltság 1601-től 1664-ig - leszámítva a végvári vitézek, hajdúk betöréseit - "békét élvezett"(158)  - írja Csánky.
Tótszentgyörgy és környéke településeinek életében a változó tulajdonosok, a járványok és a reformáció - amelyről külön fejezetben adunk számot - jelentett feljegyzésre okot adó változást.
1660-ban, többek között a Babocsai-uradalomhoz tartozó települések és 1661. évi földesúri adózásuk mértékét veszi számba Szakály Ferenc(159)
(42. ábra)

Segesd 100 ft, 2 db vad és 2 pár papucs, Tótszentgyörgy 16 ft és 2 pár papucs, Kálmáncsa 25 ft és 2 pár papucs, Homokszentgyörgy 25 ft és 2 pár papucs, Marcali 24 ft, 2 db vad, 2 daru és 2 pár papucs, Darány 100 ft és 2 pár papucs formájában adózott 1661-ben a földesúrnak.
De az is megtörtént, hogy a földesúr meghatározott taksára egy időre bérbe adta jobbágyait.
1623-ban Batthyany János kistamási és tótszentgyörgyi jobbágyait 2 forint 33 dénárért adta bérbe (fejenként) egy évre Borbély János bérlőnek.

Kadarkút, Hedrehely 1660-ban a szigligeti várhoz tartozott. Magyarújfalu ugyanezen évben az Istvánffy családnak fizet földesúri adót. Merenye Balogh András "jószága".
Somogyapáti a veszprémi püspöké 1660-ban. Nemeske a Zrínyi család birtoka. Pata a Kubinyi családé.

Reformált egyházterületként tartották nyilván 1626-1686. években Tótszentgyörgyöt és vidékét. Kadarkút, Homokszentgyörgy, Viszló, Csertő, Apáti, Poklosi, Basal, Pata, Kálmáncsa, Tótszentgyörgy, Molvány, Merenye, Nagydobsza, Istvándi, Hobol, Pettend, Gyöngyösmellék, Bürüs, Darány, Magyarújfalu, Zádor, Drávafok evangelizált települések voltak - más fel nem sorolt településekkel együtt.

1667-ben Tótszentgyörgyöt Széchenyi György kalocsai érsek kapta adományul.(160)
1664-ben gróf Zrínyi Miklós - a költő - Berzenczei török erősség elfoglalásával januárban 26000 fős hadával megkezdett hadjárata - amely Barcs, Istvándi, Szigetvár, Turbék, Pécs, Eszék útvonalon, majd visszavonulva Kanizsa elé május elején ért - hatalmas pusztítást végzett, amelyet válaszul a török újabb hadjárattal, Zalában még nagyobb pusztítással tetézett.
"Szigetvár - Kanizsa, és a Szigetvár - Pécs közötti útvonalba eső helyiségek teljesen elpusztultak". "Somogy és Zala helyiségei nemcsak rombadőltek, de a török egész lakosságukat levágta vagy elhajtotta, amit pedig meghagyott, az a ragályos betegségnek esett áldozatul."(161)
Az 1671. évi Somogy megyei hódoltsági területen összeírt - a fentebb, reformált egyházközségként feljegyzettek közül csak Kadarkút, Gyöngyösmellék, Apáti, Pettend helységek szerepelnek.(162)
A nagyrészt elpusztult helységek lakosai, ha a pusztításokat túlélték, különösen a Dráva mentén, erdőkben, mocsarakban húzták meg magukat, s később visszatelepültek. Ahová viszont nem települtek vissza, ott már a Habsburg-uralom alatt, a következő XVIII. században szervezték, vagy közvetetten biztosították horvátok, rácok, szlovének, de különösen német nemzetiségű lakosság betelepülését.

 ___________________________________________________________

(133) Timár György: Királyi sziget. Szigetvár várgazdasági iratai. 1546-1565. 106-107. old.

(134) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 168. old.

(135) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. II. köt. 1890., 174. old.

(136) Vass Előd: Szigetvár város és szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban 1565-1689.  Szita László: Tanulmányok a török hódoltság... történetéből. Pécs 1993. 196., 199. old.

(137) Németh Béla: Szigetvár története. 239-240. old.

(138) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I-II. kötet. 1890.

(139) Vass Előd: Szigetvár város és szigetvári szandzsák jelentősége... 199. old.

(140) Vass Előd: Szigetvár város és szigetvári szandzsák jelentősége... 200. old.

(141) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 291-292. old.

(142) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 372. old.

(143) Földváry Antal: A magyar református egyház és a török uralom. Bp. 1940. 138., 139. old.

(144) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I.köt. 372. old.

(145) Ács Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. 1986. 114. old.

(146) Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. 192. old.

(147) Urosevics Danilo: A magyarországi délszlávok története. 1969. 89., 91. old.; ill. Várady Ferenc: Baranya megye múltja és jelene. I.köt. 1986. Pécs

(148) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 168. old.

(149) Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár. Ikt.962-V30/98.sz. levél (1998.10.14.)

(150) Borsa Iván levélbeli válasza a Szerzőnek. 1998.12.20.

(151) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 206. old.

(152) Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. köt. Bp. 1951. 158. old., továbbá DL 89763.

(153) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 77. old.

(154) Széchenyi György, mint kalocsi érsek 1677-ben királyi adományként kapta.

(155) Somogy Megyei Levéltárból származó leirat. Eredete: Pesty Frigyes kéziratos helységnévtára

(156) Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 206., 207. old.

(157) Vass Előd: Helyszíni jelentések Baranyából a nagyhansági csata előrejelzéseiről. Szita László: Előadások, tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688. c. könyv. Pécs, 1989. 103. old.

(158) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 466. old.

(159) Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. 191. old.

(160) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 167., 546. old.

(161) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 467. old.

(162) Csánky Dezső: Somogy vármegye. 467. old.

Vissza a tartalomjegyzékhez