9. Urbáriumok, úrbéres összeírások a XVIII-XIX. században

Az 1766. évi úrbérrendezés jelentősége

A törökök kiűzésének idejétől távolodva megszűnt a birtokjogi bizonytalanság, rendeződtek a birtokviszonyok. Kialakult az új birtokos nemesség, a visszatelepülés és betelepülés következtében az úrbéres népesség, s így újjáéledtek a feudális társadalmi viszonyok.
Az "úr és béres", azaz a jobbágy-paraszt viszonyát szabályozó urbáriumok már korábban is voltak.

A XVIII. századi úrbérrendezések Tótszentgyörgyön és környékén

A XVIII. század folyamán mind a földesurak, mind az állam megnövekedett igényeket támasztott a parasztsággal szemben.
Az állam a kormányzati apparátus és az állandó hadsereg fenntartásával növekvő költségei miatt nagyobb adókat vetett ki. A parasztok 1765-től a földesúri szolgáltatások megtagadásával, földfoglalásokkal válaszoltak a terhek növekedése ellen, különösen Dunántúl megyéiben. Ezért Mária Terézia királynő 1766. december 29-én Vas, Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyében egységes urbárium bevezetését rendelte el.
Az 1767 és 1774 közötti úrbérrendezés volt Werbőczy óta az első országos földesúri és jobbágyi viszony rendezés. A jobbágyi jogok és terhek számbavétele és szabályozása, a parasztoktól követelhető szolgáltatások és adók maximumának megállapítása mellett összeírták az állami adózás alá eső jobbágyföldet, megvédve azt a földesúri terjeszkedéstől.

Az úrbért, amely a jobbágyi szolgáltatások összességét jelenti, okmányba, úgynevezett urbáriumba foglalták. Az urbáriumokon olyan feljegyzést értettek - Maksay Ferenc meghatározása szerint -, melyben a feudális földesúr birtokát, mindenekelőtt paraszti használatban álló "úrbéres" - nem allodiális, azaz hűbéri szolgáltatástól vagy más tehertől mentes szabad - birtokát az ott lakó, s az úrral "úrbéres" kapcsolatban álló népeket, valamint a birtokból és a népektől befolyó jövedelmeket, hasznokat vettek számba, abból a célból, hogy megkönnyítsék az úrnak a földhöz, népéhez és jövedelméhez való joga gyakorlását.(179)
Mária Terézia a somogyi úrbérrendezési munkák alapján 1766-ban kiadott rendeletével - a Somogy megyei szántókat és réteket három osztályba sorolta:
Egy egész telekhez szántóból - osztálytól függően - 22, 24, 26 holdat, rétből 8, 10, 12 szekérnagyságot (azaz holdat) rendelt.
A rendezést 297 somogyi helységben hajtották végre, így Tótszentgyörgyön és környékén is.

A XVII-XVIII. századi úrbérrendezések

 A rendezés problémái

Az úrbéri rendezéssel kapcsolatos panaszok szerteágazóak. Több helyen vonakodtak átvenni a telkeket, mert féltek az azokra rótt robotszolgáltatás terhétől. Az erdőbe költözködött falu megüzente a kivezényelt katonaság kapitányának, hogy az tartsa el őket, aki odahívta. Az urbárium megszabta a jobbágyföldek mennyiségét, de nem gondoskodott a tagosításról.

A szerződésekben biztosított földek mennyiségéhez képest általában mindenütt csökkent a jobbágykézen levő föld.
1767 márciusában a tótszentgyörgyiek panaszolták a földesúrnak, hogy olyan kevés föld maradt a kezükön, hogy annak terméséből nem tudnak megélni. A határban a mérés után fennmaradt szántóföldet kérték bérbe.(182)
Az urbárium bevezetése a parasztság legnagyobb problémáját nem oldotta meg. Nem tudott annyi földet adni, amennyi a paraszti család megélhetéséhez szükséges volt.
Például Tótszentgyörgy községben 1828-ban 242 fő lakott, ebből 45 fő adózott. 44 házban átlagosan 5,5 fő élt. A gabona területe 467 3/6 hold, a rété 255 "kaszás" azaz hold volt. A falu állatállománya 4 jármos ökröt, 15 borjas- és 14 meddő tehenet, 10 üszőt, 80 lovat és 43 sertést számlált. A szegénység jellemzője, hogy a faluban 41 jobbágy, 11 zsellér élt, kereskedő, kalmár és "kocsmáztatás" nem volt.
A földesúri visszaélések - az irtásföldek elvétele, az erdő- és a legelőhasználat korlátozása, az árendák megemelése, a robot növelése - továbbá az állam által követelt katonaállítási és eltartási kötelezettség miatti ellenállás folytatódott 1848-ig.

1848 forradalma és az új birtokrendezés

Az 1848-as forradalommal Tótszentgyörgy és környékének úrbéres lakossága megszabadult úrbéri terheitől. Jobbágy- illetve zsellértelkének (beleértve a belterületet és a külső földet) valamint házának tulajdonosa lett.
Az 1848-as forradalmat követő abszolutizmus azonban az 1848-49-es népképviseleti országgyűlés valamennyi rendelkezését érvénytelenítette.
Somogyban a XIX. századi úrbérrendezés fő időszaka 1836-1880 között 311 helységet érintett, köztük Tótszentgyörgyöt és környékét.

A XIX. századi úrbérrendezések

Somogy megyében nagyszámú birtokrendezési per indult, és igények jelentkeztek maradvány illetve felesleg föld iránt.

Tótszentgyörgyön, ahol 26 4/8 úrbéri telek volt és 5 zsellér élt, a telki földek felmérése után 8% maradványföldként került elbírálásra. A jobbágyok szerint ezek a földek sem irtás- sem pedig ajándékföldek, mivel dézsmát adtak utána. De bérföldnek sem tekinthetők, mert nincs róluk szerződés. És mivel ezt a helységet 1802-ben rendezték, a telki illetőség feleslege a jobbágyok kezére került. Az 1802. évi rendezési telekkönyvben a négyszögölök összeadásával már kimutatható a többletföld. A bíróság úgy döntött, hogy a jobbágyoknak meg kell váltaniok a többletföldet, mivel nem lehet olyan úrbéri birtok, amely után a földesúr kárpótlást ne kapna.
A parasztság földéhsége 1869-ben már nem csak az úrbéri állományú földek, hanem az uradalmak ellen is fordult, felvetve a földosztás gondolatát.
A parasztságon belüli ellentétek a módosabb gazdák és zsellérek között az 1870 utáni legelő felosztási tervekben jelentkeztek, amikor is az állattartó zsellérek a jobb legelők elvesztése miatt aggódtak. Több helyen a legelő elkülönülés a módosabb gazdák javára megtörtént, máshol a közösségi legelőhasználat megmaradt.
A jobbágyerdők védelmére és szakszerű kezelésére hozott 1879. évi törvény is sértett érdekeket, mivel az erdei legelők 1/3-át erdőként kezelni rendelték. Nagydobsza úrbéres jobbágyai írták: "Tudjuk, hogy javunkra czélzó intézkedés volna évtizedek mulva 123 hold szép erdővel bánni, de egy 50-60 év mulva bekövetkező haszon eléréséért 50-60 évig való fokozatos elszegényedésnek, (mert az állattenyésztés hanyatlása a mezőgazdaság csökkentését, ez pedig az elszegényedést vonja maga után) nem tehetjük ki okszerűen magunkat."(183)  Nem ismert a kérés teljesítése.

Topográfiai nevek Tótszentgyörgy határában 1864 (184)

Északról Poklosi szomszédságában Gombkötő puszta, amely a gróf Széchenyi családé volt. Ezen puszta - midőn mérés - volt vette eredetét.
Malomra dűlő, Kopolási dűlő, Utra dűlő, Pestre dűlő és Sűrű aljai (szántóföldek).
Ugyanazon darabban Lukáts ma már dűlőrét.
Hosszú dűlő, Közép dűlő, Kender dűlő (szántóföldek),
Veremi rét, Malomfolyó és puszta árok.

Napkeletről Felső-Cseri legelő, Sárvári vízállás
Cser allai dűlő (szántóföld)

Délről Nemeske Alsó Cseri dűlő, Posta dűlő, Török dűlő (szántóföldek)
Szénégető sarok (legelő) Posta uti Czifra malom, Török rét
Posta uti Csárda, Kenderáztató tó.

Nyugatról Görösgal, szomszédja Szikuti legelő, Gálai legelő, Nagyréti dűlő kaszáló,
Behéri, Pelőczi dülő rétek.

Északról a Gombkötői uralom felől egy zúgó urasági folyó patak, mely Kadarkuti lelkész kertje aljából veszi eredetét, mely patak határunkig nevezetes uralmaknak (uradalmaknak vagy úr malmoknak) elegendő vízzel szolgál.
Az összeírást végezte:
"Tótszentgyörgyön 1864. április 10. Thanhoffer József jegyző."
 

 ________________________________________________________

(179) Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969. 19. old.

(180) Kováts Zotán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969. 48-50. old.

(181) Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. köt. Bp. 1970. 186-205. old.

(182) T. Mérey Klára: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Bp. 1965. 32-33. old.

(183) T. Mérey Klára: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba. Bp. 1965. 220-221. old., ill. 257. old.

(184) Pesty Frigyes összeírása alapján (Somogy megyei Levéltár)

 Vissza a tartalomjegyzékhez                      Előző oldal                 Következő oldal