Emékkönyv

Főtiszteletű és méltóságos Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök úrnak a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyében

1898. ápr. 17-től május 15-ig tartott egyházlátogatásáról

Kaposvár 1899

A könyvben Tótszentgyörgyre vonatkozó megemlékezés:

                               Statisztikai adatok

 1. Az egyház népessége: 332

 2. Született: 4

 3. Meghalt: 5

 4. Házassági életre lépett: 3

 5. Confirmáltatott: 8

 6. Törvénytelenül együtt élők: 3

 7. Házasságra egyházi áldást nem kért: 2

 8. Mindennapi iskolaköteles: 28

 9. Ismétlő iskola köteles: 15

10. Iskolai könyvtár, kötetben: -

11. Takarékmagtár: Búza - 120 hl

12. Tőkepénz: 460 ft

13. Adósság: -

                      Egyházi adó

Legtöbbet fizet:

Telkes: Káró József - 37 frt 60 kr.

Zsellér: Gere József - 4 frt

Legkevesebbet fizet:

Telkes: Bata János - 5 frt 95 kr.

Zsellér: Csikesz Ferencz - 2 frt

Lelkész: Vargha Lajos sz. 1852, Tótszentgyörgyön szolgál 1884 óta

Tanító: Biró János sz. 1841, Tótszentgyörgyön szolgál 1866 óta

Gondnokok: Lombár István, Kovács Ferencz

Presbiterek: Pap István, Gáspár József, Lombár József (alsó), Jancsi József (közép), Radics György, Káró József, Gál József, Burcsa József

Pót presbiterek: Sértő István, Gál József (alsó).

E községet az öregektől hallott elbeszélés szerint két házzal három család szállotta meg: a Tóth, Marót és Jancsi család, de hogy melyik évben, az bizonytalan. Az bizonyos, hogy a reformátió első századában már itt lakott az említett három család, melyek egyikéről, a Tóthról, Tótszentgyörgy neve lett a falunak. Ezek az ősmegszállók már kihaltak, csak a nevük maradt meg emlékezetben. A most élő Jancsi család már nem az ősmegszálló Jancsiktól származik.

A feljegyzések szerint ezen egyháznak eredete a régiség homályába enyészik el, mint a legtöbb egyházunké. A mostani legöregebb emberek, még az elhunyt apák szájról szájra való átadásaik után sem emlékeznek az ecclésia régi történetére. Azonban Baksai László lelkésznek 1810. évből vannak az ecclesia számadó könyvében a régi történetről jegyzetei, melyeket az akkori öregek emlékezete után tett. Ezen jegyzetek azt bizonyítják, hogy már a török ideje alatt volt az ecclesiának kőtemploma és papja. A kőtemplom azonban elpusztulhatott s Szigetvárra hordatott az akkori török basa parancsára, hol annak kövei a megrongált várfalak kijavítására fordíttattak. És pedig az elhordás úgy történt, hogy Tótszentgyörgytől kezdve egy-egy lépés távolságra emberek állíttattak egész Szigetvárig, s ezek a téglát kézről kézre adták, estve mindenkinek ott kellett lefeküdni, ahol állt, hogy másnap korán reggel a munkát elkezdhessék, s a téglát kézről kézre adogathassák. A szétrombolt kőtemplom helyett építettek újat, de már csak fából, a régi kőtemplom ajtaját alkalmazván ezen új templom ajtójául. Ezen fatemplom fennállott 1793-ig, mikor a mostani kis kőtemplom végleg elkészült.

Hogy a ref. vallású keresztyéneknek volt itt már a régi időkben prédikátoruk is, abból gyanítható, miszerint számos úrasztalához való készületek ma is megvannak. Nevezetesen egy czinkfedelű s alján mázas cserép korsó, mit Baksai László jegyzete szerint az akkor élők - az elhunyt apáktól vett hagyomány szerint - keresztelő edénynek, mások szerint az Úrasztalán bortartó edénynek állítottak, és az utolsó állítás hihetőbb, mivel keresztelő edénynek nagy és alkalmatlan lett volna.

Vannak több, piros, kék és fekete pamuttal kivarott keszkenők, melyek szintén az úrasztalára használtattak. Ezek nagyon hihetővé teszik, hogy ezen ecclesiában már a régi időben kellett lenni prédikátornak, de hogy kik voltak, nem tudni. Baksai László jegyzete szerint csak egynek emléke maradt fenn a régiektől, akit kis papnak neveztek. A csurgói gymn. levéltárában levő feljegyzés szerint a szabad vallás gyakorlata 1723-ban megszűnt. Ezen időben két praeorans¹ tanító emléke maradt fenn. Egyik volt Ágoston Ferencz, másik Csicskár, kinek keresztneve nem tudatik. Ezen Csicskár nevű tanítónak Somogyi Sándor uradalmi tiszttel összeütközése lévén, ennek parancsára a határra kihordatott, s magát Merenyében húzta meg, a templom pedig elvétetvén gazdasági épület gyanánt használtatott. Ettől ez időktől kezdve 1788-ig, mintegy 65 évig, helyi templomukba nem járhatván a hívek, az egyház Merenyének filiája vagy társegyháza lett, s mint emlékezetben fennmaradt, véres verekedéssel váltak meg egymástól a merenyeiek és tótszentgyörgyiek.

Az 1788-ik évben a Helytartó Tanács megengedte a tótszentgyörgyieknek, hogy mivel oratóriumjuk és prédikátor házuk készen vagyon, maguknak prédikátort vihetnek. Ekkor rendeltetett ide tanítónak Szentesi Sámuel Istvándiból, ki a következő 1789. évben lelkészségre felavattatván megkezdte az újabb lelkészek sorát. Ez építtette a most fennálló, kicsiny de csinos templomot, 7 évi szolgálat után 1795-ben Kisbajomba vitetett.

Az 1793-ban épített mostani templom mennyezetén e felirat olvasható: D.O.M.S². Ez imádságnak háza megújíttatott az örökké való szent háromság egy istennek dicsőségére amaz egek kegyelméből, egymás után következett emberi nemzetség három gyönyörűségeinek, Igazságot, Egyenességet és hív jobbágyokat vallás különbsége nélkül szerető római császároknak és királyoknak a Felséges II. Józsefnek, II. Leopoldnak, I. Ferencznek kegyelmes uralkodásuk alatt. Melynek építtésében szükséges fákkal kegyesen segített nagyméltóságú gróf Széchenyi Ferencz kegyelmes örökös földesurunk és ennek elkészítésében híven forgolódtak T. Szentesi Sámuel prédikátor úr, Szabó István öregbíró, Kovács Ferentz s Pál György kuratorok MDCCCXCIII esztendőben.

Lelkészlak: építtetett 1855-ben Matolcsy Sándor lelkész idejében s került 6 ezer forintba.

Lelkészek:

Szentesi Sámuel, 1789-1795 (Kisbajomba vitetett)

Somogyi Sándor, 1795-1798 (Magyar Egresre vitetett)

Baksai László, 1798-1812

Dezső János, 1812-1814

Kovács József, 1814-1815

Baksai László, másodízben 1815-1824 (itt halt meg)

Szigethi Péter, 1825-1829

Bekő Benjamin, 1829-1840

Sarlós György, 1840-1843

Erőss Dániel, 1843-1848

Matolcsy Sándor, 1849-1856

Nagy László, 1856-1883

Buza József, 1883-1884

Varga Lajos, 1884-től

Az iskola tanítóság újra felállíttatott 1798-ban. Első tanító volt Szentesi Sámuel. Innét 1830-ig a tanítók névjegyzékét összeállítani nem lehetett adatok hiánya miatt, de hogy ez időben is voltak tanítók, bizonyítják a számadó könyvek adatai, hol több helyen tanítási discretionalis kötelességek vannak bejegyezve.

Tanítók voltak:

Both János, 1830-1836

Dienes János, 1836-1840

Hampó János, 1840-1843

Sarkadi János, 1843-1847

Sárközi Benjamin, 1847-1852

Babolcsay Ferencz, 1852-1853

Varjú István, 1853-1854

Varga Dániel, 1854-1855

Verbay Dániel, 1855-1856

Szombathi Lajos, 1856-1858

Józan Benedek, 1858-1859

Szücs János, 1859-1860

Király Károly, 1860-1861

Kuthi István, 1861-1862

Nagy László lelkész, 1862-1863

Verbay István, 1864-1865 (itt halt meg)

ifj. Verbay István, 1865-1866

Bíró János, 1866-tól a mai napig (Csökölyből jött)

Hatvanból ápr. 20-án 8 órakor indult Antal Gábor a Dunántúli Egyházkerület püspöke kíséretével együtt a Pata Poklosi Apáti anyaegyházközség meglátogatására, Patára az egyházközség székhelyére. Az anyaegyházközségbe a két leányegyházközség (Molvány, Basal leányegyházközségek) vezetői és Tótszentgyörgy anyaegyházközség vezetői kaptak meghívást. Az anyaegyházközség lelkésze meghalt, így a gondozó lelkész Varga Lajos, a tótszentgyörgyi lelkész köszöntötte a magas vendégeket. Kilenc óra után kezdődött az egyházak vizsgálata, 11 órakor a templomban a püspök úr igehirdetésével folytatódott az egyházlátogatása.

Április 21-én reggel 8 órakor indult Patáról az egyházlátogatási körútra a püspök úr. Következett Nagy-Dobsza.

Egész úton díszes bandérium kísérte a menetet. Tótszentgyörgyön, melyen keresztül vezet az út, Főtiszteletű püspök úr egész kíséretével megállapodott hogy az egyháznak középületeit megtekintse. A lelkészi udvaron Vargha Lajos helyi lelkész úr szépen átgondolt beszéddel üdvözölte a főpásztort a presbiterium élén az egész gyülekezet jelenlétében, örömének adva kifejezést a felett, hogy míg tegnap a központi egyházban csak a gyülekezetnek presbiteriumát mutathatta be, most oly szerencsés, hogy bemutathatja kis gyülekezetének minden tagját, a kik legbensőbb ragaszkodás, legőszintébb tisztelet és szeretet által indíttatva sereglettek össze szeretett főpásztorunk fogadására.

Püspök úr válaszában örömének adott kifejezést, hogy Tótszentgyörgy is azon kevés gyülekezetek közé tartozik, a melyeken útja keresztül vezet, s így színről színre láthatja a gyülekezet minden tagjait s saját szemeivel győződhetik meg erről, miszerint a kisded egyházban nagy áldozatok árán is arra törekednek a hívek, hogy az anyagi téren is mindenek szép renddel legyenek, aminek bizonysága e díszes templom, a szép lelkészlak, melyek a kor követelményeinek teljesen megfelelnek; egyúttal bizonysága ez annak, hogy itt a hitélet, vallásos buzgóság, isteni félelem mely a buzgó áldozatkészségben nyilvánul, magas fokon áll és virágzik. Kérte a híveket, hogy legyenek méltók dicső őseikhez, a kik az evangéliumi hitet a legrettenetesebb küzdelmek között is megvédelmezve, megőrizve mint drága kincset hagyták reájuk. Ezeknek megmaradására az örökséget a maga teljességében hagyják ők is utódaikra a késő nemzedékre.

A lelkészlakunk néhány percig tartó megtekintése után tovább utazván Görösgal községben csatlakozott a nagydobszai egyháznak 12 lovasból álló bandériuma. A község határán a politikai község képviselőtestülete élén és nevében fogadta a magas vendéget Bencze Ferencz körjegyző úr. A válasz után harangzúgás között haladt a menet s "Isten hozott főpásztorunk!" felirattal ékeskedő szép diadalív alatt ért a lelkész udvarára, hol az összhangzatos énekkar szépen előadott alkalmi énekkel fogadta a Főpásztort. Ennek elhangzása után úgy a nagydobszai, mint a behivott egyházak presbitériumai nevében Barla Szabó János helyi lelkész üdvözölte a várva várt kedves vendéget.

(Az Emlékkönyvből a Tótszentgyörgyre vonatkozó részt kijegyzetelte: id. Szabadi Sándor. Tótszentgyörgy, 2004. január 7.)

¹ Templomi szolgálatot végző, előimádkozó tanító

² Deo Optimo Maximo Sacratum rövidítése. Jelentése: A fölötte jó és hatalmas Istennek.

***************************

(Forrás: Dunántúli Protestáns Lap – 9. évfolyam – 1898.II. Egyházi élet. Nagy Lajos: Püspöklátogatás a belső-somogyi egyházmegyében. 302-304. oldal.)