Hazaérkezésem után Szigetvárra kellett mennem jelentkezni, illetve a leszerelés végett, itt megkaptam a leszerelési jegyet. A kincstári holmit nem kellett leadnom, s megtarthattam magamnak. Örültem is neki, hogy megtarthattam, mert a zubbony, nadrág és a sapka még új volt, Németországban Neuburgban kaptam a kórháztól, s ott nemigen hordtam. Majd a városban lévő rendőrkapitányságnál is kellett jelentkeznem nyilvántartás végett. A csendőrség helyett a karhatalmi szerv a rendőrség lett.
Majd Pécsre is kellett mennem leszázalékolás végett. Itt 90%-os hadirokkantnak nyilvánítottak, akkor még mankóval jártam, nem volt még műlábam.
Az első műlábamat Pécsett, Darida János egyetemi orthoped műszerészmester műhelyében készítették, ezt a műlábat a saját költségünkön csináltattuk. A megrendeléskor 1.500.000 pengő volt az ára, mire január 26-ra készen lett, addigra 6.000.000 pengő lett az ára. Végül aztán nem pénzben, hanem természetben intéztük el, ami mind a két részről jobb, előnyösebb volt. Egy 130 kg-os hízót adtunk a műlábért. A hízót itt vágták le nálunk, innét szállították el Pécsre, a sonkát, szalonnát felfüstölve. 1946. január 26-a óta járok műlábon. Bizony, először még nehéz volt a műlábon való járás, újra kellett járni tanulni. A műláb súlya 4-5 kg között van, bizony elég egy ilyen nagy holtsúlyt cipelni. Itt Pécsen a leszázalékoláskor az orvos katonatisztek azt mondták, hogy Pécsett is megcsináltathatjuk a műlábunkat, az állami kincstár vissza fogja fizetni. Mikor a forintot bevezették, megcsináltattuk a számlát, a számla 650 forintra volt kiállítva, felküldtük a Népjóléti Minisztériumba, majd én magam is voltam ott, de bizony a műláb árát nem kaptam meg, s akkor elmentem a Művégtaggyárba, Mátyás tér 6. szám alá, s itt az állam költségén készítettek a számomra egy műlábat. Ez a műlábrendelés 1947. szeptember 11-én volt. Elég sokára lett készen. 1948. április 21-én hívtak be átvételre.
Megkezdődött a parasztság szervezése a „Parasztszövetség”-en keresztül. A Parasztszövetség a múlt rendszer alatt is megvolt. De akkor nem tudta a hivatását teljesen betölteni, mert nem tudták a parasztság széles rétegeire kiterjeszteni. A Somogy megyei szervezést Cséplő Jenő fonói aranykalászos gazda végezte, ki később a „Parasztszövetség” Somogy megyei igazgatója lett. Őtet Dániába sodorta a háború szele, s itt magába szívta a dániai mezőgazdasági kultúrát, s elmondta beszámolói során, hogy hogyan lett a Szegény Parasztok Dániájából a Gazdag Parasztok országa. Itt is azon a nyomon akartak haladni. A Parasztszövetség érdekképviseleti szerv akart lenni, a mezőgazdasági munkával foglalkozókat, vagyis másképpen a parasztokat akarta egységbe tömöríteni ugyanúgy, mint a gyáripari dolgozókat a szakszervezet.
Volt a múltban is egy névleges érdekképviseleti szervünk, a Mezőgazdasági Kamara, de ennek a tagjai sorában csak olyan kis %-ban volt képviselve a parasztság, hogy szó se lehetett arról, hogy a parasztság érdekeit itt megvédhessék. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara székhelye Kaposváron, Németh István u. 23. szám alatt volt. A hatáskörébe négy vármegye tartozott. Somogy, Tolna, Zala és Baranya megye. Édesapám is tagja volt a Kamarának. Sokszor volt Kaposváron kamarai gyűlésen.
Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara Földművelésügyi Tanács elnevezést kapott, s még egy darabig ezzel a névvel működött. A tudósítója rendszeresen megjelent, édesapámnak is küldték. A Kamarának is volt Heti tudósítója, ezt a kamarai tagok rendszeresen kapták. Egyszer mintagyümölcsös telepítési akcióra hívta fel a gazdatársadalom figyelmét a Földművelésügyi Tanács a tudósítóján keresztül. Én is jelentkeztem szilvatelepítésre. A facsemetéket ők adták volna, ezt szabályos ültetési távolságra kellett volna elültetni, a Földművelésügyi Tanács felügyelete alatt állott volna. Le is jött a gyümölcstermesztési intézőjük, Halász Ferenc, a területet felmérte, s kiszámította, hogy hány db facsemetére lesz szükség. Azonban a sok jelentkező miatt csak az új gazdáknak juttattak gyümölcsfacsemetéket, nékem 100 db myrabolán vadoncot küldtek, hogy beszemezve így oldjam meg a fatelepítés kérdését. Elültettem a kis házi faiskolámban, beszemezgettem, már ültettem is ki belőlük, s így a szilvafa-telepítésem egy részét így oldottam meg. Később a Földművelésügyi Tanácsot beszüntették, székházában a kaposvári járási tanács lett elhelyezve.
A nagybirtokosok Magyarországából kisbirtokosok Magyarországa lett. Amikor a képviselőválasztások bekövetkeztek, akkor már a magyar mezőgazdaság átalakulása nagyjából megtörtént.
Az 1945-ben megtartott választáson 4 párt indult. A Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt. A Független Kisgazdapárt képviselte a parasztság legnagyobb részét, s a polgári gondolatot magáévá tevő iparosságnak egy részét, az ipari munkásság egy részét, s az értelmiségnek a legnagyobb részét. A Nemzeti Parasztpárt főképpen az új gazdatársadalmat; a Szociáldemokrata Párt az ipari és a bányász, valamint az iparosságnak, értelmiségnek egy részét; a Magyar Kommunista Párt az összes töredékét. A Független Kisgazdapárt tehát ezen a választáson abszolút többséget kapott, az ország legnagyobb politikai pártja lett. A leadott szavazatoknak az 57%-át kapta. A Független Kisgazdapárt már elég régi párt. A nagy parasztvezér Nagyatádi Szabó István, Erdőcsokonya szülötte alapította. Az ő halála után Gaal Gaston vette át a párt vezetését, majd annak a halála után Eckhardt Tibor, őutána Nagy Ferenc, Bisse község, Baranya megye szülötte.
Az a nagy lelkesedés és bizalom, amely a Független Kisgazdapárt felé irányult a parasztság részéről nem volt indokolatlan. Végre méltó kezekben látta az ország vezetését. A párt, s az ország vezetői paraszt származású emberek lettek. A párt vezetői: Nagy Ferenc, Kovács Béla, Tildy Zoltán, B. Szabó István, Vidovics Ferenc lettek. Magyarország köztársasági államformát vett fel. Történelmünk folyamán ez a harmadik köztársasági alkotmányformánk. Az első köztársaság 1848-ban alakult, amikor a német fegyvert fogott az uralkodóház ellen a szabadsága megvédésére, az ország vezetője Kossuth Lajos lett. Megkezdődött a szabadságharc. Mennyivel más élet lett volna itt a magyar földön, ha a magyar szabadságharcot győzelmesen fejezte volna be a nemzetünk.
1848. október 8-án Kossuth Lajost Magyarország kormányzójává választották.
1848. július 11-én tartotta Kossuth Lajos híres nagy beszédét, amelyben 200.000 katonát és 40 millió pengő forintot kért a haza megmentésére.
1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban Kossuth Lajos felolvassa a Függetlenségi nyilatkozatot, kimondják a Habsburg-ház trónfosztását.
1849. augusztus 13-án Görgey Arthur Világosnál lerakta a fegyvert Rüdiger orosz tábornok előtt.
1849. július 31-én a segesvári csatában esett el Petőfi Sándor.
Az első Magyar Köztársaság 10 hónapig és 5 napig tartott.
Kossuth Lajos 1849. március 20-án Torinóban halt meg 92 éves korában, hálás nemzete hazahozatta, s a Kerepesi temetőben temették el.
A második Magyar Köztársaság, vagyis ahogyan nevezték „Őszirózsás forradalom” Magyarországon, amelynek eredményeképpen Károly király lemond az államügyek intézéséről 1918. október 30-án. A Magyar Köztársaságot 1918. november 16-án kiáltották ki, Károlyi Mihály átadta a hatalmat a vörösöknek, vagyis a kommunistáknak.
1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot.
A harmadik Magyar Köztársaságot 1946. február 1-én kiáltották ki. A köztársasági elnök Tildy Zoltán, a miniszterelnök Nagy Ferenc, a földművelésügyi miniszter Kovács Béla, a képviselőház elnöke Varga Béla lett.
Koalíciós kormány alakult, úgyhogy mindegyik párt a választásokon elért eredmények alapján részt kapott a kormányzásban, illetve a miniszteri tárcákat elosztották a pártok között.
A Nemzeti Parasztpárt vezetői Veres Péter, Erdei Ferenc, a Szociáldemokrata Pártnak a vezetői Szakasits Árpád, Kéthly Anna, Peyer Károly, a Kommunista Pártnak a vezetői Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Vas Zoltán, Rajk László voltak.
A parasztság szervezése a választások után továbbfolytatódott. Minden községben, így nálunk is megalakult a Parasztszövetség helyi szervezete. Át akarták alakítani a Somogy megyei névleges tejszövetkezeteket dán mintára valóságos tejszövetkezetté, mint ahogyan ez Tolna megyében már meg is történt, s itt nagy eredményeket tudott elérni Molnár Pál az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara főtitkára a Tolna megyei néppel. Ezeket a szövetkezeteket még a múlt rendszerben szervezték meg. A Tolna megyei nép fogékonyabb volt az újításokkal szemben, mint a somogyi nép. A Parasztszövetség át akarta venni a „Hitelszövetkezet”-eket is. A múltban ez a két szövetkezet volt a parasztságé, ezekből lett volna aztán a többi fogyasztási és értékesítési szövetkezet a „Hangya” beolvasztásával.
Nézzük, hogy állt a parasztság ezekkel a szövetkezetekkel, volt-e belőlük valami haszna? Érdemes volt-e ezeket a szövetkezeteket fenntartani?
Először vegyük a tejszövetkezeteket. Majdnem minden faluban volt tejgyűjtés, így szövetkezet is, de csak névlegesen. Volt ugyan elnöke, jegyzője, pénztárnoka, igazgatósága, felügyelőbizottsága, a törvényszéknél is be volt cégjegyezve, de mégsem volt a kisgazdaérdekeket szolgáló, védő szövetkezet. Pl. vegyük csak a mi falunkat, itt is volt már a múltban is tejszövetkezet. A községünk Merenyével közösen alkotott egy tejszövetkezetet. A tejgyűjtés, átvétel itt volt. Onnét egy fuvaros szállította át a tejet. Miben állt a működése? A tejkezelő összeszedte a tejszállítóktól minden reggel a tejet. A fuvaros beszállította Szigetvárra Nádor Sándor tejipari vállalatába, az feldolgozta, s a készárut, sajtot, vajat, túrót szállította tovább. Nemcsak ez a tejszövetkezet szállította neki így a tejet, hanem kevés kivétellel az egész járás. Tehát végeredményben nem a termelő, vagy a közvetítő szövetkezet, hanem a tejiparos keresett rajtunk. Mennyivel másként nézett volna ki a dolog, ha itt helyben lefölözték volna a tejet, a fölözött tejet visszakapta volna a tejszállító, azt odahaza a gazdaságában a malac és a borjúnevelésnél tudta volna hasznosítani, így a növendékállatokat gyorsabban, olcsóbban lehetett volna felnevelni, így a gazdák jövedelmezőbb gazdálkodást tudtak volna folytatni. A tejszínt pedig elszállíttathatta volna a tejszövetkezet a tejiparosnak, s esetleg a visszamaradt fölözött tejből készült túrót. Így már gazdaérdekeket is szolgált volna a tejszövetkezet.
Azonban az igazi dán mintára működő szövetkezetek működése, munkája még másképpen alakult volna.
Az egész járás tejszövetkezeteinek Szigetváron egy központi feldolgozó üzemüknek kellene lenni. A tiszta jövedelem egy része minden esztendőben a tejszállító, üzletrészes tagok között az egész évben beszállított tej mennyiségének megfelelően kiosztásra kerülne osztalék formájában. A tejszövetkezetek munkája, célja a gazdaérdekek védelme. Többet kapna a tejszállító, olcsóbban jutna a tejtermékekhez a fogyasztó, mert a szövetkezet kisebb haszonkulccsal dolgozna, mint az egyéni vállalat.
A Tolna megyei tejszövetkezetek így működtek igazi dán mintára, s ezt az egész országban így akarták megvalósítani a „Parasztszövetség” vezetői, mert látták, tudták, hogy a parasztság felemelkedésének ez az egyetlen útja.
A hitelszövetkezetek sem voltak a parasztság körében nagyon népszerűek. A legtöbbször csak akkor ment a gazda a hitelszövetkezetbe, amikor a takarékpénztárban vagy nem volt pénz, vagy valami okból ott nem kapott. Ott egyszerűbb volt az eljárás, s az üzletrészre nem vontak le pénzt, mint a hitelszövetkezeteknél, csak ¼ évi kamatot vontak le. De azért a hitelszövetkezeteknek is volt sok üzletrészes tagja, s elég szép pénzforgalmat bonyolítottak le. Szigetváron volt takarékpénztár és hitelszövetkezet. Hobolban és Somogyapátiban is volt hitelszövetkezet.
Ha szövetkezetről, vagy szövetkezetekről beszélünk, akkor mindjárt önkéntelenül is Dániára gondolunk, s arról a kis országról beszélünk. Dánia kicsiny ország, mégis gazdag. Miért van összefüggésben a szövetkezetek és Dánia?
Azért, mert Dánia a szövetkezetek országa. A termelő és a fogyasztó közé nem ékelődik be a magánkereskedelem. A termelő és a fogyasztó között a kitűnően kiépített kül- és belkereskedelmi szövetkezeti hálózat bonyolítja le a kereskedelmi forgalmat.
A képzett dán parasztság jó minőségű áruja így jut külföldre a szövetkezet hajóján. A dán áru olyan jó minőségű, hogy a világpiaci árnál magasabb árat kapnak érte. A sajt, vaj, az angol hússertés, tojás, baromfi képezik Dánia legfontosabb kiviteli cikkeit. Árui még a legkényesebb angol ízlést is kielégítik.
Ők mindent a szövetkezeti úton értékesítenek, s úgy is szereznek be, akár készpénzbe, akár hitelbe, akár részletre. Az év végi tiszta jövedelemből minden esztendőben bizonyos %-ot kiosztanak.
Ilyenformán a dán paraszt drágábban ad el mindent, mint mi, s olcsóbban tud beszerezni mindent, mint mi, így tudott ez a kis ország a Gazdag Parasztok országa lenni. Jólétben él a dán parasztság, ezen keresztül az egész Dánia. Sokat köszönhetnek Grundtvig püspöknek, ő volt Dánia reformpolitikusa, mint nekünk Széchenyi. Ő volt a dán szövetkezeti mozgalom s a népfőiskolák apostola.
Grundtvig püspöknek s tanításának köszönheti a dán nép, hogy a világ első paraszt mintaállamává lett. A dán parasztság munkáját gépek segítik. A háború alatt sok magyar megfordult ebben a kicsiny, de mégis gazdag országban, s idehaza elmondták mindenkinek, hogy ott mit láttak, hogy él a dán parasztság. Magas mezőgazdasági kultúrával rendelkező ország.Itt a kisparaszti üzemek, gazdaságok mintagazdaságokba lettek fejlesztve. Nagybirtok itt nincs, kisüzemi gazdálkodás folyik itten tagosított birtokon sok jószágállománnyal.
Jó volna, ha ezt a kis országot mentűl több haladni és tanulni vágyó magyar gazdaifjú kereshetné fel, s idehaza ők lennének a terjesztői a dán gazdasági kultúrának.
Nemcsak Dániának, hanem nekünk, magyar parasztoknak is számos olyan terményünk, termékünk van, amelyet a világpiacon jó áron tudnánk értékesíteni. A magyar tejtermék, a baromfi, méz, gyümölcs, bor, liszt, burgonya, hízott sertés (hús és zsír), ló, vágómarha, apró magvak, konyhakerti magvak s még egyebek is.
Tehát láthatjuk, hogy mi, magyar parasztok is hamarosan oda tudnánk emelkedni, ahol Dánia van. Ha a terményeinkért, termékeinkért jobb árat tudnánk elérni, akkor a magyar parasztság is áttérne a belterjesebb gazdálkodás mellett a gépesítésre is, ezáltal gyorsabbá, könnyebbé, olcsóbbá, tökéletesebbé, ezen keresztül jövedelmezőbbé tudná tenni a munkáját.
Megemlékeztem a szövetkezetek országáról, most szeretnék még a gazdaképzésről is valamint elmondani.
Említettem, hogy Dániában a Népfőiskolákban tanítják a dán gazdaifjakat, erre azért van szükség, hogy az iskolából kikerülve odahaza mentűl nagyobb gazdasági szaktudással vezessék gazdaságaikat. A dániai mintára itt Magyarországon is mindenfelé megkezdődtek a téli időszakban a Népfőiskolák. A népfőiskolai tanfolyamok 1-2 hónapig tartottak. A céljuk az volt, hogy a parasztság haladni és tanulni vágyó ifjait összegyűjtve gazdasági, szövetkezeti, s általános dolgokban képzést nyújtson a hallgatóinak. A szomszéd községben, Merenyében is rendezett a „Parasztszövetség” megyei vezetősége egy ilyen népfőiskolai tanfolyamot. A környékből, így a mi falunkból is mentek hallgatók erre a tanfolyamra. A tanfolyam igazgatója Borbás Ernő bátyám volt, aki szintén volt Dániában is. Jakab József tanító, Győr Sándor ref. lelkész voltak még a segítőtársai. Kaposvárról a központból is jártak le előadók. Pete Ferenc és Hidas Ferenc. Az előbbi általános, az utóbbi szövetkezeti dolgokról tartott előadást.
Dr. Papp Gyula járási főállatorvos is tartott előadást „Az állatok korának meghatározása” címmel. Zágon Gyula járási főjegyző „A közigazgatás”-ról.
Borbás Ernő bátyám engem is megkért, hogy én is menjek át, a tanfolyam hallgatóinak tartsak néhány előadást a gyümölcstermesztésről. A kérésének örömmel tettem eleget, s többször is voltam a népfőiskolai tanfolyam hallgatóinak előadást tartani „Gyümölcstermesztés”, „Tagosítás, tulajdonjog”, „Sertéstenyésztés” címmel. A népfőiskolai tanfolyam megnyitási ünnepélyén is ott voltam. Tóth Ernő, Jancsi János aranykalászos gazda barátaim is tartottak előadást a tanfolyamon. Volt a tanfolyam hallgatóinak nyilvános gyűlése, műsoros estje. Ezen én is tartottam egy előadást „A magyarság szerepe a múlt, jelen és a jövő tükrében”.
A tanfolyam hallgatói a tanácsteremben voltak elhelyezve. Itt és a kultúrházban voltak az előadások tartva.
A múltban a gazdaifjúság képzését a téli gazdasági iskolák, téli gazdasági tanfolyamok, a gazdasági szakiskolák végezték.
Téli gazdasági iskola Kaposváron, Csurgón, Baranya-Szentlőrincen, Siklóson, Mohácson voltak, Somogy és Baranya megyében. Én a kaposvári téli gazdasági iskolába jártam 1939/40, 1940/41 tanévekben. Az iskola időtartama novembertől márciusig tartott. Az iskola anyaga szak- és közismereti tárgyak mellett levente kiképzésből, háziiparból állott. A téli gazdasági iskolák az alatt az öt hónap alatt elméleti gazdasági képzést nyújtottak a tanulóiknak, a nyár folyamán a tanárok kijöttek a tanulókhoz ellenőrizni, hogy a gyakorlatban hogyan valósítja meg az iskolában tanultakat. Amikor én jártam Kaposváron iskolába, a nyár folyamán hozzám is lejöttek ellenőrzőbe az igazgatóm és a tanárom. Nagyon örülök annak, hogy a kaposvári téli gazdasági iskolába járhattam, s ott magamba szívhattam a gazdálkodáshoz szükséges szakismereteket. A jövedelmezőbb gazdálkodáshoz tőkére, szaktudásra, felszerelésre van szükség. Megmutatták itt a tanáraink, hogy a jövedelmezőbb gazdálkodáshoz melyik út vezet. A külterjes, kevés jövedelmet biztosító gabonagazdálkodás helyett a nagyobb jövedelmet biztosító belterjes gazdálkodást kellene bevezetni. Az elaprózott szalagos földparcellákat tagosítani kellene. A vetésforgóban nagyobb jövedelmet biztosító növényeket is kell helyezni Sok takarmányt abrakfélék termesztése mellett a jószágállományt növelni lehetne és így tovább, fokozottabb gyümölcsfa-gondozás, gyümölcsfa-telepítés, így rajzolódik ki előttünk a jövedelmezőbb gazdálkodás képe, a gépesítés bevezetése. A téli gazdasági iskolák végezték a paraszt ifjúság körében az áldott magvetést. Ennek az iskolának vette a parasztság a legnagyobb hasznát, mert ez az iskola a parasztságé volt. Az itt végzett növendékek hazamenve az itt tanultakat a saját gazdaságukban igyekeztek megvalósítani. A téli gazdasági tanfolyamok az idősebbek számára voltak rendezve. A tanfolyam elvégzése után ezüstkalászos jelvényt kaptak. A téli gazdasági iskola elvégzése után a növendékek megkapták az aranykalászos jelvényt. 1941 októberében avattak engem is Kaposváron aranykalászos gazdának. A gazdaavatást terménykiállítás előzte meg, amelyen én nyertem az első díjat. A gazdaavatáson én is szerepeltem egy előadással „Visszahív az ősi rög” címmel. Ez az előadás az önképző gazdaköri gyűlésén kiváló érdemfokot kapott, az iskola aranykönyvébe is be lett írva, sőt a „Zsendülő aranykalászok” című könyvbe is bent van. Ezt a könyvet az iskola adta ki, ebben a könyvben a gazdaköri gyűléseken elhangzott kiváló és dicséretes érdemfokot kapott előadásokat gyűjtötték egy csokorba.
Portál frissítések - új fotók, bejegyzések 
