"... A falunkban 1923-as évfolyambeliek voltunk rajtam kívül Füle Lidiska, Szőke József, Szabó János, Gencsi József, Tóth Ernő. Szőke Jóska a második világháború hősi halottja lett, a neve ott szerepel a hősi halottak emlékére állított emlékoszlopon. A számos évfolyamtársak közül most már csak én és Tóth Ernő vagyunk életben. Füle Lidiska, Gencsi Jóska és Szabó Jani a tótszentgyörgyi temetőben lettek végső nyugalomra helyezve; ha Tóth Ernővel együtt befejeződik számunkra a földi élet, akkor ez a temető ad nekünk is végső nyughelyet, itt pihennek nagyszüleim, szüleim, feleségem, annak az apai és az anyai elődei is. Keresztyén hitünk tanítása szerint lélekben majd találkozunk elhunyt szeretteinkkel.
Egy kicsit menjünk vissza a mi gyermek és fiatal korunkba.
Ha fiatal halt meg, azt szokták mondani: kár volt érte, még élhetett volna.
Ha beteg halt meg, azt szokták mondani: jól járt, legalább nem szenved tovább.
Ha öreg halt meg, azt szokták mondani: nem a bábaasszony volt az oka. Ez a megállapítás most már a mi korunkban is érvényes.
A falu legerősebb embere: Dombai József, Dombai Jóska édesapja volt.
A falu legmagasabb embere: Füle Jóska volt.
A falu legalacsonyabb emberei: Berta Ferenc - Berta Juliska édesapja; Gáspár József - Dombai Jóska dédnagyapja; id. Tamás István - Domján Vilma dédnagyapja; Németh István - Tóth Irma nagyapja; Kirizs János - Kirizs Tibor, Kirizs Gyula és Királyi Ernő nagyapja; Orbán József - Tóth Tibor nagyapja; Márton István; Kelemen János - Kelemen János nagyapja; Tóth István baka - Tóth Gizella édesapja; Vörös János - Petes Erzsébet nagyapja; Ágoston József - Tamás Ibolya nagyapja; Radics Ferenc - Kirizs Tibor, Kirizs Gyula, Királyi Ernő apai nagyanyjának bátyja; Szabadi Ferenc - nagyapám.
A falu legkövérebb embere: Gál József, kovács, aki alacsony termete ellenére 120 kg testsúlyú volt.
A falu legsoványabb asszonyai: Tóth Dánielné - Tóth Irma édesanyja; özv. Tóth Józsefné - Tóth Sándor (bürüsi) édesanyja; özv. Gál Józsefné Bernhardt Anna - a Gál testvérek: József, László, István édesanyja; özv. Jancsi Jánosné - Gál Jóska nagynénje; Timár Sándorné - Kovács Sándor nagyanyja; Darabos Jánosné - Darabos Margit nagyanyja; özv. Radics Ferencné - Radics Ferenc felesége.
A falu legszebb leánya: Radics Lidiska
A falu szellemi vezetői: Mészáros János, Bódis Sándor, Varasdy Imre, Czippán János ref. lelkészek; Tönkő László ref. igazgató tanító
A falu legtekintélyesebb gazdája: Sértő János
A falu legjobb szövőasszonya: Királyi Józsefné Öss Lídia
A falu templomépítő lelkésze: Szentesi Sámuel - 1793
A falu parókiaépítő lelkésze: Vargha Lajos - 1860
A harangok vásárlásakor az egyházközség lelkésze: Mészáros János - 1924
Az iskolaépítés, lelkészlak, parókia felújításkori lelkésze: Bódis Sándor 1932-1942; ezek építése 1938
A falu legügyesebb embere: Madarász István cséplőgéptulajdonos
A falu legjobb orvvadászai: ifj. Fülöp József, ifj. H. Jancsi István
A falu legjobb kártyásai: ifj. Fülöp József, Illés György
A falu kövér asszonyai: Berta Juliska nagyanyja; Kovács Józsefné - Bakos Margit nagyanyja; Bakos Istvánné - Bakos Margit anyja; Kaszti Sándorné - Lőczi Jani nagyanyja; Lőczi Jánosné - Lőczi Jani anyja; H. Jancsi Istvánné - H. Jancsi Jóska nagyanyja; ifj. H. Jancsi Istvánné - H. Jancsi Jóska anyja; Szőnyi Istvánné - Domján Vilma nagyanyja; Boós Jánosné - Boós Jolán édesanyja; Jancsi Józsefné Sértő Margit - Jancsi József édesanyja; alsó Burcsa Józsefné - Burcsa Lujza édesanyja; Madarász Istvánné - Madarász Jenő édesanyja; Kulcsár Józsefné - Kulcsár János édesanyja; Kálmán Istvánné - Tóth Ernő nagyanyja; Füle Józsefné - Füle Jóska édesanyja; Kelemen Jánosné - Kelemen János édesanyja; Ladi Kovács Jánosné - Kovács Katalin édesanyja; felső Burcsa Józsefné - Burcsa Irma édesanyja; Kovács Istvánné - Kovács Kálmán édesanyja; Ágoston Józsefné - Tamás Ibolya nagyanyja; Szőke Józsefné - Szőke Jóska anyja; Szabó Istvánné - Szőke Jóska testvére
A régi világ krónikása: Kovács József, Guszti bácsi - Bakos Margit nagyapja. Sokat mesélt esténként nekünk iskolás gyerekeknek a betyárvilágról és azt is említette, hogy amikor a törökök 1566. szept. 7-én elfoglalták a szigetvári várat, Szigetvár környékén a templomokat lebonttatták, ezeknek a tégla anyagából építették fel a várat. A Tótszentgyörgy templomának a tégláit a vár nyugati oldalába építették be. Guszti bácsi elmondását, ami nemzedékről nemzedékre szállt, a korabeli feljegyzések is megemlítik. Nagy kár, hogy akkor az általa elmondottakat senki se jegyezte fel. A szigetvári vár falán 122 évig lengette a szél a félholdas lófarkas zászlót, a 122 évig tartó török megszállás bizony 6 nemzedéknyi idő. 1566-2009 tartó időnek bizony 443 esztendő. 1966. szept. 7-én a vár elestének 400 éves évfordulója alkalmából 3 napos országos ünnepség keretében avatták Szigetvárt várossá. Ezen az ünnepségen részt vett az első világháborúban orosz hadifogság után kint maradt nagybátyánk, Kóra Sándor, aki 1961-ben először egyedül, 1963-ban feleségével együtt, majd 1966-ban egyedül látogatott haza. Gyalog Ödön "Horthy Miklós katonája vagyok" c. könyvében nagyon kedvesen emlékszik meg a vele való többszöri találkozásukról Ufában. Nagyon megható volt, hogy mindig sírva ment vissza. Elmondta, hogy mikor megkapta legelőször 1961-ben az útlevelet a magyarországi hazautazásra, mint egy kisgyerek ugrált örömében. Mikor 1966-ban visszament, azt mondta, hogy majd 2 év múlva újra eljön látogatóba. Erre sajnos már nem került sor, mert az egészségi állapotában romlás következett be, így nem merte vállalni az ide- és a hazautazás fáradalmait. Ufa még Moszkvától 1500 km távolságra van keletre, az Urál hegység lábánál fekszik, az Urál egység túlsó oldala már Ázsia. 1970. november 23-án, 75 éves korában fejeződött be számára a földi élet. Az özvegye, Mária néni az elhunytát még közölte. Én írtam neki vissza kérve, hogy a levelezés továbbra is maradjon fenn köztünk, de erre már nem érkezett válasz tőle. Álmai fölött nem a magyar haza, hanem Oroszország csillagos ege őrködik. Az ő sorsa így alakult, az idegen föld adjon testének végső pihenést, lelkének adjon az Isten üdvösséget a Mennyben. Emlékét és fényképeit szeretettel őrzöm.
A mi időnkben a falu legjobb labdarúgói voltak: Kirizs (Királyi) Ernő, Tóth Ernő
Szülőfalunk legeredményesebb embere, aki számos küldöttséget vezetett külföldön: dr. Királyi Ernő
A faluban a harangozás mestere: Lukács József (Lukács bácsi)
Aránylag jól harangoztak: Lukács Sándor, ifj. Fülöp József, Tamás Géza, Hadnagy Jancsi József
Jó községi vezetők voltak: Boós János - Boós Jolánka apja; Sértő János - Sértő Irma apja; Tamás József - Király Irma nagyapja; Madarász István
Kissé kövérebb férfiak: Kovács József (Guszti bácsi) - Bakos M. nagyapja; Burcsa János - Burcsa Lujza nagyapja; Kulcsár József - Kulcsár Jani apja; Ladi Kovács János - Kovács Katalin apja; Darabos István - Putnoki Ilona nagyapja
A község díszpolgára: Gróf Festetics Domonkos országgyűlési képviselő. Az oklevelet 1938. augusztus 28-án az iskola felavatási ünnepségén Tamás József, községi bíró adta át neki.
A község eredményes sportolója: Szabadi Sándor. A sportszereplésem a Szigetvári Polgári Iskolában kezdődött. A levente intézményben folytatódott és ott is fejeződött be. A sportszereplésem két kiemelkedő eredménye: 1939. június 17-18. Vármegyei Leventeverseny Kaposváron - 100 m-es síkfutás III. helyezés. 1942. június 21. Járási Leventeverseny Szigetváron - 100 m-es síkfutás II. helyezés; súlylökés 10,68 m II.helyezés; távolugrás 5,20 m I. helyezés. A járás legjobb levente atlétája Berek János (Szigetvár) lett. A járás második legjobb levente atlétája Szabadi Sándor (Tótszentgyörgy) lett. Érem helyett dísztárgyakat adtak, én egy hősi emlékműhöz hasonló márvány disztárgyat választottam, a tetején kiterjesztett szárnyakkal egy turulmadár van. A pontverseny alapján a legjobb vidéki csapat Merenye lett 22 pontjával. A verseny végén én vettem át a járási vándorzászlót Révfalu levente csapatától. Ezzel a versennyel a sportszereplésemet be is fejeztem. Rendszeres edzés nélkül ennél többet nem tudtam elérni. Rendszeres edzéssel Ferenczi György (Szigetvár) magasugrásban 180 cm-es eredményt ért el, Drávai Lajos (Szigetvár) birkózásban az Országos Leventeversenyen második lett.
A falu egyik közszereplője: Szabadi Ferenc - édesapám, az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamara tagja, a Református Egyházközség presbitere, a Legeltetési Társulat elnöke
A falu legeredményesebb tűzoltóparancsnoka: Kovács Kálmán. Tűzoltó versenyeken értékes díjakat nyertek, a tűzoltók részére egyenruhát kaptak a Járási Tűzoltó Parancsnokságtól.
A falu hadirokkantjai: I. világháború: Ladi Kovács János - Kovács Katalin édesapja; Darabos János - Darabos Margit nagyapja; Tóth István (baka) - Tóth Gizella édesapja. II. világháború: Szabadi Sándor
Az első világháború kitüntetettje: Vitéz Kántor János tizedes - Nagyezüst Vitézségi Érem
A faluból hosszabb-rövidebb ideig börtönbüntetést kaptak: id. Fülöp József (gazdasági); id. Lukács János (gazdasági); Lukács Jánosné (gazdasági); id. Szabó János (gazdasági) - a pécsi börtönben halt meg; Sértő Jánosné (gazdasági); Madarász Jenő (gazdasági); Tóth Sándor (gazdasági); Domján Gábor (gazdasági); Szabadi Ferenc (politikai)
A faluból munkaszolgálatosok voltak: ifj. Lukács János, Hadnagy Jancsi József, Szőke István
A faluból hadifogságot szenvedtek: I. világháború: Kóra Sándor (orosz); Bakos István (olasz); Tamás József (orosz). II. világháború: Illés György (orosz), Somogyvári J. (orosz), id. Jancsi József (orosz), Jakab József (orosz), Barkaszi András (orosz), Fabi János (orosz), Gencsi József (amerikai), Angyal Béla (orosz), Kovács Kálmán (Ausztriában), Mózsi György (orosz), Kirizs (Királyi) Ernő (amerikai), Szabadi Sándor (amerikai; mint kórházi ápolt)
Idősebb korban levelező úton tanultak: ifj. Jancsi József (főállattenyésztő, majd üzemgazdász), Tóth Ernő (növényvédő agronómus), Szabadi Sándor (TSz könyvelő), Tóth Tibor (MÉK-, majd Zöldért Vállalat körzeti felügyelője)
Sokra vitték volna, ha továbbtanulnak: Sértő János, Kulcsár János, Bós Jolán, Tóth Irén, Tamás Géza, Kovács Kálmánból jó festőművész lehetett volna.
A falu legszebb asszonya: Dombai Józsefné - Dombai Jóska édesanyja
Átlagosnál magasabb asszonyok: Füle Józsefné - Füle Jóska édesanyja; Jakab Józsefné - Jakab Margit édesanyja
Átlagosnál magasabb férfiak: Sértő János - Sértő Irma édesapja; Putnoki József - Putnoki Ilona nagyapja
A falu legnagyobb gazdái - régen: Fülöp József, Madarász István, Sértő János, Sértő József; - most: Lukács János, Kirizs Tibor, Kerti Béla, Harmuth János
A falu legcsinosabban öltözködő asszonya: Tóth Ernőné
Az átlagosnál alacsonyabb termetű asszonyok: Berta Juliska nagyanyja; Kovács Györgyné - Kovács Eszter nagyanyja; Kovács Józsefné - Bakos Margit nagyanyja; Bakos Istvánné - Bakos Margit anyja; Benkő Istvánné - Kaszti Margit nagyanyja; Kaszti Sándorné - Kaszti Margit anyja; Lukács Jánosné - Lukács Jani nagyanyja; Németh Istvánné - Tóth Irma nagyanyja; Putnoki Józsefné - Putnoki Ilona nagyanyja; Putnoki Dánielné - Putnoki Ilona anyja; Sértő Istvánné - Sértő Irma nagyanyja; Kirizs Jánosné - Kirizs Tibor, Kirizs Gyula, Királyi Ernő nagyanyja; Orbán Józsefné - Tóth Tibor nagyanyja; Kálmán Istvánné - Tóth Ernő nagyanyja; Szabó Istvánné - Kelemen János nagyanyja; Jancsi Jánosné - Gál József nagynénje; Tamás Istvánné - Tamás Géza anyja; Jakab Jánosné - Jakab Margit nagyanyja; Gali Istvánné - Gali Rózsa nagyanyja; Lukács Józsefné - Lukács Irma anyja; Darabos Jánosné - Darabos Margit nagyanyja; Timár Sándorné -Kovács Sándor nagyanyja; Radics Ferencné - Radics Ferenc felesége; Szőke Józsefné - Szőke József anyja; Hoffer Józsefné - Hoffer Erzsébet anyja.
A falusi zenekar tagjai: id. Szabó János prímás, Madarász István cimbalmos, Sala Jancsi Ferenc kontrás, Tamás István bőgős.
Zenéléshez értők: id. Jancsi József - Sala Jancsi Ferenc fia, játszott trombitán, hegedűn, prímás, a cimbalmos zenekarral mint cimbalmos járt, Szigetvár minden zenésze ismerte. Ifj. Jancsi József (Sala) - az apja a szigetvári cimbalmos zenészekkel megtaníttatta cimbalmozni, zenekarral nem járt. Ifj. Szabó János hegedűn jól játszott, zenekarral nem járt. Fabi János hegedűs prímás, trombitás volt, lakodalmakba és bálokba járt zenekarral. Szilvai Lajos már polgári iskolás korában szerepelt hegedűvel az önképzőkörön, elismert zenekarával bálokba és lakodalmakba járt.
Jó énekesek voltak: id. Tamás István, Sértő János, Sala Jancsi Ferenc, Gál József, Ladi Kovács Jánosné, Szabadi Ferenc
A legszebben tudott írni: Sala Jancsi Ferenc. A Legeltetési Társulatnak örökös jegyzője volt.
Elmaradtak: A látványos lakodalmak. A látványos szüreti mulatságok, a mókás dalszövegen derültek, az érintettek bosszankodtak. A falusi kenyérsütés. A téli szövés, kötés, horgolás, varrás, hímzés. Megszűnt a labdarúgó csapat. Temetések alkalmával a szépen éneklő csoport. A hősi halottakról való évenkénti megemlékezés. Ezek már csak az öregek emlékezetében maradtak meg, de meddig? Amíg ezek élnek.
A levente zászló szomorú sorsa. Az 1930-as években az akkori leventék műkedvelő előadásokat rendeztek Katona József oktató vezetésével. Az előadások bevételélből vettek egy szép levente zászlót. A zászlóanya tisztségre Báró Biedermann Imre akkori országgyűlési képviselő hitvesét kérték fel, aki elvállalta. Az avatás Tótszentgyörgyön volt. A fehér selyem szalagon ez a felirat volt: Báró Biedermann Imréné 1933. A kommunista hatalom átvétele után a levente zászlókat összeszedték és megsemmisítették. A háromszínű nemzeti zászló történelmi jelképünk, amelyre valamikor mindenki tisztelettel és büszkeséggel tekintett. Ha megmaradhatott volna, a templomban lévő állványon egy letűnt korszaknak egy kedves maradandó emléke lenne.
Írta: id. Szabadi Sándor. Tótszentgyörgy, 2009. március 23."
|