1945 év   X hó 41 nap
1944 év VII hó 29 nap
       1 év   II hó 12 nap

Vagyis 1 év 2 hó és 12 napot töltöttem távol az otthonomtól. Ebből a katonai szolgálatra esik:

1944 év   XII hó 30 nap
1944 év  VIII hó 29 nap
     -            IV hó   2 nap
 

kórházi ápolásra, s utazásra esik:

1944 év XXII hó 41 nap
1944 év   XII hó 31 nap
     -             X hó 10 nap
 

Ebbe a 10 hó 10 napba bele van számítva a kórházi ápoláson, utazáson kívül az az 5 nap is, amelyet Balatonkenesén az osztály gyengélkedőjén töltöttem.

     Tótszentgyörgy, kicsiny dél-somogyi szülőfalum Isten segítségével újra viszontláthatlak. Bár voltak olyan nehéz idők, amikor azt hittem, hogy sohase fogok még egyszer hazakerülni. Szívem egész, meleg szeretetével köszöntelek, nem felejtkeztem meg rólad az idegen földön se, versbe is megörökítettelek. Ha csonkán, bénán is, de mégis hazavezetett az utam. Úgy érzem, hogy ezután együtt leszünk jóban, rosszban egyaránt. Nem az idegen föld, hanem te fogsz örök nyugodalmat adni, te ölelsz magadhoz utolsó öleléssel ott a csendes kis temetőben. Ezernyi emlék fűz engem hozzád, sokat gondoltam rád az idegen földön is, a szülőföld emléke, szeretete mindenkit elkísér az életúton, az élet küzdelmei, nehézségei, örömei közepette.

     A rossz, sáros úton a lovak csak lassan haladhattak, a falu végére értünk, s itt a legelső épület a kovácsműhely, a kovács és a csordás lakása volt.

     A faluba beérve Kovács Pista bátyám azt mondta, hogy én most ne beszéljek, mert esetleg a hangomat valaki meghallja, felismeri, s akkor esetleg elronthatják azt a találkozást a szüleimmel, amit ő tervezett ki. Én aztán szót is fogadtam, ezután csendben voltam.

     A házakból világosság szűrődött ki, ami azt bizonyította, hogy még nem lehet nagy idő, még fent van a falu népe. A falu közepéhez érkeztünk. A szürkére meszelt régi, öreg, évszázados templom most is úgy áll, mint amikor eljöttem hazulról. Őrizője, vigyázója a falu életének mióta fennáll, azóta már nemzedékek váltották egymást. Ő köszöntötte és köszönti az élőket, s búcsúztatja a holtakat. Tótszentgyörgy községnek ez a harmadik temploma. Az első fából lett készítve, a második kőből, ezt a török hódoltság idején a törökök széjjelszedték, kézről kézre adogatva a szigetvári vár kijavításához használták fel. A mai, téglából épült templom a község földesura, Gróf Széchenyi László támogatásával készült. Azóta már többször volt javítva. A tetőfedőanyaga zsindely volt, most eternit pala. A mennyezete kazettás famennyezet volt, most stukatoros. Az öreg falak dacolnak az idővel, ha megszólalhatnának, sok mindenről tudnának beszélni, mi bámulva hallgatnánk.

     Szívem egész, meleg szeretetével köszöntelek régi, évszázados, csillagos templomunk. Az Isten megengedte érni, hogy tégedet is megláthattalak, falaid között sokszor hallgattam a lelkészünk ajakáról az igét, újból fogom hallgatni. Az ének és az imádság szárnyán a lélek felemelkedik a földi élet porából a Mindenható trónusához, s ilyenkor levetkezi az ember a földi élet minden gondját, minden terhét.

     A templomkertben áll még mind a két vadgesztenyefa, lombjukat az őszi szél letépte, most komoran néznek az ég felé. A levélsárgító, lombhullató ősz ezeket a fákat is megfosztotta tavaszi, nyári ékességükről, a zöld levelüktől. Komor, őszi hangulat van a természetben.

     Itt, a templomkertben vasráccsal körülkerítve áll a hősi emlékoszlop. Istenem, megint hány derék falusi ember neve kerül fel erre az emlékoszlopra, akik ebben a most véget ért háborúban az életüket áldozták fel a haza oltárán.

 Vissza a Tartalomjegyzékhez                    Előző oldal                    Következő oldal